Joe Biden várható győzelme nem jó hír Közép- és Kelet-Európa autokrata irányba elhajló rendszerei számára. Az amerikai külpolitika ugyanis visszatérve Barack Obama elnöksége irányához, ismét a demokratikus értékek védelmét helyezi a középpontba. Ennek örvén gyakorol nyomást a neki nem tetsző országokra.
Árgus szemekkel figyelték Közép- és Kelet-Európa kormányai az amerikai elnökválasztás alakulását. Míg Nyugat-Európa egyértelműen Joe Biden győzelméért szorított, addig az Elbától keletre jobban szerették volna, ha Donald Trump marad a Fehér Házban. Moszkvának ugyan már vele kapcsolatban sem voltak illúziói, azonban Biden befutását mégsem kívánhatták. Kijevben a Trump kampányának részévé vált Ukrainegate miatt voltak bajban. Így aztán aligha meglepő, hogy az esélyek alakulását látva a rendőrség le is zárta a Biden ellen Viktor Sokin volt ukrán főügyész kezdeményezésére indított büntetőeljárást.
Közép-Európában a legnyíltabban talán Orbán Viktor állt ki a regnáló amerikai elnök mellett, ám ezzel egyáltalán nem volt egyedül. A szlovén miniszterelnök, Janez Jansa például – némiképp elsietve a dolgot – már a választások másnapján gratulált Twitter-oldalán Trumpnak. Az ő maradásáért szorítottak az Egyesült Államok első számú térségbeli partnerének számító, Lengyelországot kormányzó erők is. Mindenekelőtt azért, mert a lengyel nemzeti konzervatív elit – mint ahogy Közép-Európa hasonló irányultságú pártjai is – ideológiai értelemben közelebb érezte magát a hagyományos értékek mellett kiálló, patrióta Trumphoz, aki ráadásul elődjével és Brüsszellel ellentétben nem a demokratikus értékek tiszteletben tartásával „kínozta” őket. Nem véletlen, hogy Andrzej Duda államfő többször is járt Washingtonban. Ráadásul nemcsak a fotó kedvéért: a katonai együttműködés elmélyítésétől az atomerőmű tervezett építéséig számos megállapodást is nyélbe ütöttek. De a korábbinál nagyobb sikerrel járt a térség többi vezetője is. Hosszú idő után még a magyar kormányfőt is fogadták a Fehér Házban.
Biden győzelme azonban jelentős kihívás elé állítja még Washington stratégiai szempontból kiemelt partnerét, Lengyelországot is. Egyrészt azért, mert az elmúlt négy évben – túl közel kerülve a Fehér Házhoz – elhanyagolták a demokratákhoz fűződő kapcsolatok ápolását. Berlin, Párizs és Brüsszel kitörő lelkesedésének fényében még inkább szembetűnő a lengyelek visszafogottsága. Arról nem is beszélve, hogy Varsót felértékelte a Washington és a nyugat-európai fővárosok között megnövekedett feszültség, és a lengyel kormány jól használta ki a transzatlanti nézeteltéréseket. Ezek várható csökkenésének Kaczynskiék aligha örülnek. S mint az első reakciókból kitűnik, az orosz veszély felnagyításával próbálják megtartani a Washington szemében kiemelt szerepüket.
A problémákat a választások közeledtével érzékelte a lengyel sajtó is, így nem véletlenül sulykolta, hogy Joe Biden sem hagyja magára Lengyelországot. Azt mindenesetre aggasztónak nevezték, hogy a washingtoni nagykövet sikertelenül próbálta felvenni a kapcsolatot Biden stábjának befolyásos vezetőivel. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy Biden győzelme esetén lehetnek bizonyos nehézségek. Azzal nyugtatták magukat, hogy a brexittel az EU-n belül Lengyelország súlya egyértelműen megnőtt az amerikaiak szemében, így aztán a demokrata jelölt sem hagyja magára az országot. Keményebben fogalmazott a Dziennik Gazeta Prawna, amikor azt kérte számon a kormányon, miért nem készült fel Biden győzelmére. Figyelmeztettek arra, hogy elnökváltás esetén az Orbán Viktort és Jaroslaw Kaczynskit bíráló Barack Obama egykori emberei térhetnek vissza a fontos diplomáciai posztokra, és ez megnehezítheti a regnáló lengyel kormány helyzetét. Aztán megnyugtatásul előhúzták az „oroszkártyát”. Arra emlékeztettek, hogy Biden külpolitikai kérdésekben szorosan együttműködik Obama egykori nemzetbiztonsági tanácsadójával, Susan Rice-szal, aki bensőséges kapcsolatokat ápol Varsóval, és tisztában van a Kreml jelentette fenyegetéssel.
A geostratégiai érdekek egyezésére apellált már a választások után a Rzeczpospolita is, és ez reményeik szerint felülírja a Kaczynskiék demokrácia melletti elkötelezettségével kapcsolatos fenntartásokat. A kétoldalú kapcsolatok erősítését illetően mindenesetre a lengyel elemzők szerint is változtatni kell, mert Biden várhatóan szakít elődjének a NATO-t aláásó politikájával. Nagy eséllyel leállítja a 12 ezer katona kivonását Németországból, mint ahogy a Lengyelországban állandó bázisként elképzelt Fort Trumpot sem érdemes már erőltetni. Mint a lap figyelmeztet, ami tetszett a narcisztikus Trumpnak, az kimondottan idegesítheti a demokratákat. Ám mint minden elemzés, ez is arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Oroszország feltartóztatásának politikája továbbra is helyzetben tartja Lengyelországot. Ezért aztán az emberjogi problémák kompenzálására Varsó részéről az eddiginél is hangosabb oroszellenességre lehet számítani. A lengyelek esetében ez alighanem működni is fog, ám mit fog csinálni a többi, eddig Donald Trump győzelme mellett kiálló közép-európai kormány?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/47. számában jelent meg november 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/47. számban? Itt megnézheti!
