Az Európai Unióval folytatott jogállamisági vita közepette tovább gyengült a lengyel kormányzó koalíció egysége. Most a Jog és Igazságosság parlamenti frakciójából lép ki az agrárlobbi, amely tovább szűkíti Jaroslaw Kaczynski politikai mozgásterét. Lehet-e mindez hatással a brüsszeli vétó fenntartására?
Az állandósult belső vitáktól hangos egy ideje a lengyel kormányzó koalíció. Kezdődött azzal, hogy az egyik kis koalíciós párt, az Egyetértés vezetője, Jaroslaw Gowin még májusban megtorpedózta, hogy az elnökválasztást a járvány csúcsán levélszavazás útján megtartsák. Már akkor látni lehetett, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) erős embere, Jaroslaw Kaczynski ezt nem fogja elfelejteni, és Andrzej Duda győzelme után megbünteti az akkor vele szembe fordulókat. Csakhogy a PiS elnökének ehelyett azóta a tűzoltással kell foglalkoznia.
Még ennél is nagyobb vihart kavart ugyanis ősz elején az állatvédelmi törvény, amely ellen szavazott nemcsak a kormányt folyamatosan jobbról támadó másik kis koalíciós partner, a Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter vezette Szolidáris Lengyelország, hanem a PiS több mint tucatnyi képviselője is. Az Egyetértés honatyái tartózkodtak, és a törvény végül az ellenzék szavazataival ment át. A PiS tervezetet elutasító lázadóit, köztük Jan Krzysztof Ardanowski mezőgazdasági minisztert ideiglenesen ki is zárták a frakcióból. A viták kiélezték a jobboldal Kaczynski utáni vezetéséért egy ideje Mateusz Morawiecki és Zbigniew Ziobro közötti villongásokat is. Az ellentéteket végül azzal próbálták feloldani, hogy Jaroslaw Kaczynski a kulcstárcákat felügyelő miniszterelnök-helyettesként belépett a kormányba.
Egyes vélemények szerint az állatvédelmi törvényről szóló szavazás csak a felszínre hozta a jobboldalon belül hónapok óta gyűlő feszültséget. Mások ehhez hozzátették, hogy Kaczynski tudatosan, a rendteremtés szándékával állította szakítópróba elé a belső feszültségektől terhes koalíciót. Utólag már szinte mindegy, hogy az ellentétek spontán, avagy némi segédlettel törtek a felszínre, mert azóta a jobboldal erős embere, Jaroslaw Kaczynski csak szalad az események után.
A kormányba lépése csak időlegesen csillapította a kedélyeket. A koalíción belüli különböző erőcsoportok megérezték a „szürke eminenciás” gyengülését, és egyre hangosabban próbálják érvényre juttatni az érdekeiket, és igyekeznek erősíteni a pozícióikat. Kaczynski ismét előremenekült, és részben a kormányon belüli és tőle jobbra álló radikálisok lecsillapítására erőt kívánt mutatni, és a járványügyi szigorítások közepette előhúzatta az alkotmánybírósággal az abortusztörvény szigorítását. Ezzel egyúttal engedett is az egyház e kérdésben régóta rá nehezedő nyomásának is.
Kaczynski azonban elszámolta magát azzal, hogy belehajszolta magát az abortusz szigorításába. A gyülekezési tilalom ellenére százezrek vonultak az utcákra, és a tiltakozási hullám magával ragadta a nagyvárosokat. A fiatal nagyvárosi középosztály egyfajta kulturális és generációs lázadás jegyében ráadásul nemcsak a kormány, hanem az egyház ellen fordult. A lengyel katolikus egyház tekintélyét közben tovább rombolta a Theodore McCarrick amerikai bíboros pedofil ügyeivel kapcsolatos, a katolikus egyház felelősségét feltárni hivatott, II. János Pált és egykor a személyes titkárjaként szolgáló Stanislaw Dziwisz kardinálist is érintő vatikáni jelentés. A függetlenség napján erre a radikálisok menete kontrázott rá.
A járvánnyal megspékelt politikai bizonytalanság nem erősítette a PiS elnökének renoméját. A koalíción belül egyre többen érzik meg a tévedhetetlenségét, ami nemcsak az utódlási harcot élezi ki, de olyanokat is felbátorít, mint az állatvédelmi törvénnyel megsértett agrárlobbi. Ezért a már említett Jan Krzysztof Ardanowski és Lech Kolakowski körül formálódó csoport bejelentette, hogy kilépve a kormányzó párt frakciójából, a lengyel vidéket támogató kört alakítanak. Ha ez megvalósul, akkor a PiS-nek a szejmben nem lesz többsége. S ez akkor is megnehezíti minden komolyabb törvény elfogadását, ha Kolakowskiék bejelentették, hogy lehetőség szerint a PiS-szel szavaznak majd.
Ebben a helyzetben kell a lengyel kormánynak megvívnia az uniós források lehívásának jogállamisági feltételekhez kötése körüli vitát. A belső viharok nem igazán erősítik Kaczynskiék pozícióit, ráadásul azt is figyelembe kell venniük, hogy a lengyelek – a PiS tábora is – több mint 80 százaléka továbbra is támogatja az ország uniós tagságát, az adott kérdésben pedig egyenlő arányban – 44,8 százalék igen, 44,2 százalék nem – oszlanak meg a vélemények. Ráadásul Kaczynski még a koalíciós partner Zbigniew Ziobro fenyegetését sem hagyhatja figyelmen kívül, az igazságügyi miniszter ugyanis kijelentette, amennyiben a kormány meghátrál Brüsszelben, akkor bizalmatlansági indítványt nyújt be Morawiecki miniszterelnökkel szemben.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/48. számban? Itt megnézheti!
