Életre szóló büntetlenséget biztosítana egy, a duma előtt lévő törvény a mindenkori orosz elnöknek. Mindeközben Vlagyimir Putyin állítólagos betegségéről röppennek fel hírek. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy csupán a szovjet vezetők mozdulataiból a jövőt kiolvasni próbáló kremlinológia újjáéledéséről van-e szó, vagy tényleg egészségügyi problémákkal küzd a 68 éves elnök. Az azonban biztos, hogy az alkotmány módosításával átalakuló orosz politikai rendszerben a putyinizmus Putyin nélkül is tovább élhet.
Nem akármilyen szenzációval rukkolt elő a brit Sunnak a Kremlt jó ideje bíráló orosz politológus. Az általában jól értesült, ám a prognózisait előszeretettel „felhabosító” Valerij Szolovej most azzal lepte meg a világot, hogy szerinte Vlagyimir Putyin Parkinson-kórban szenved, és a jövő év elején lemond. Aztán kis idő múltán ezt még megfejelte azzal, hogy rákos is, és hogy még egyet csavarjon a híren, a politológus szerint a háttérben az elnök állítólagos élettársa, a ritmikus sportgimnasztika egykori olimpiai bajnoka, Alina Kabajeva állhat.
Ez idáig inkább a bulvársajtónak ad muníciót, azt azonban biztosra vehetjük, hogy a koronavírus-járvány miatt egy ideje szigorú karanténban élő orosz elnök most bejelentett, minden bizonnyal cáfolatnak szánt vidéki útját kiemelt figyelem övezi. Szolovej „bizonyítékait” ellenőrizve árgus szemekkel nézik majd, hogy Putyin tényleg nehezen mozog-e, valóban remeg-e a keze. Mint ahogy a Kremlnek a minap az elnök köhögési rohamára is magyarázatot kellett adnia. Dmitrij Peszkov szóvivő szerint az elnöknek semmi baja, nonszensznek nevezte a Sunban megjelenteket, és határozott nemmel felelt arra a kérdésre, tervezi-e Putyin, hogy a közeljövőben lemond az elnöki posztról.
Bár az utóbbi időben az önkéntes karantén miatt az orosz elnököt inkább csak videós bejelentkezéseken láthattuk, a 68 éves Putyinon nem látszik, hogy betegséggel küzdene. Természetesen rajta is nyomot hagy az idő múlása, ám a felvételeken úgy tűnik, jó karban van. Persze az is igaz, ha lenne valami gond az egészségével, akkor a környezete mindent megtenne ennek leplezésére. A híresztelések igazságtartalmára tehát csak idővel kaphatunk választ, az azonban elgondolkodtató, hogy miért kaptak szárnyra ilyen hírek.
Egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a Putyin távozására hiába várók éppen egészségi állapotának megrendülésével próbálnák lejáratni az elnököt, hiszen sok választó szemében ő fellépésével is erőt sugároz. Egy esetleges betegség ugyanis tényleg komoly csapás lenne Putyin imázsára. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire fontos eleme a rendszernek Putyin. Személyében így nemcsak őt, hanem az egész rendszert lehet támadni, adott esetben elbizonytalanítani.
Ezért olyan fontos a politikai átmenet részeként maga a rendszer átalakítása. Mégpedig úgy, hogy az elmúlt húsz évben kialakult berendezkedés Vlagyimir Putyin távozásával is stabilan működjön tovább. Ezt biztosította az alkotmány módosítása, és ezekkel a változásokkal kell most összhangba hoznia a parlamentnek a törvényhozást. És bár a nemzetközi sajtó ebből a folyamatból az elnökök mindenkori büntethetetlenségét emeli ki, messze nem ez a lényeg. Való igaz, hogy a nyugati demokráciákban meglepő az egész életre szóló immunitás, amelyet az erről szóló külön törvényen kívül még az örökös szenátori poszt is megerősít, ám ne feledjük el, hogy Oroszországban vagyunk, ahol ez az ellentétes történelmi tapasztalatok alapján a stabilitás egyik záloga lehet. Természetesen ez az immunitás nem terjed ki az olyan súlyos bűncselekményekre, mint például a gyilkosság vagy a hazaárulás, a beépített fékek – ilyen esetekben is csak egy külön erre a célra felállított bizottság vizsgálódhat – azonban nem engedik, hogy politikai célokból támadják az egykori elnököt.
Az új alkotmány megkoronázása Putyin eddigi húsz évének, és ezzel befejezettnek is tekinthető az Oroszország posztszovjet korszakát végleg lezáró rendszer kiépítése. A módosítások kulcseleme a szuverenitás megerősítése és a keretek megteremtése a posztindusztriális korszak kihívásaihoz. Persze, különösen a politikai átmenet idején egyáltalán nem mellékes a stabilitás kérdése. Putyin jövőjét ebben a kontextusban érdemes vizsgálni. Az elnök aligha távozik januárban a politikából, de nemigen marad 2036-ig. Ha ebben objektív körülmények nem gátolják, addig marad, amíg stabilan nem áll fejlődési pályára Oroszország. Akik ezt gátolják, csak Putyint tartják hatalmon. Akár még akaratuk ellenére is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/48. számban? Itt megnézheti!
