Eredményesnek bizonyultak azok a szabadkereskedelmi egyezmények, amelyeket az Európai Unió kötött az ázsiai országokkal az elmúlt évtizedben – ezt bizonyítják a számok, amelyek többek között arról is tanúskodnak, hogy ez idő alatt több ilyen partnerrel is kiegyensúlyozottabbá vált a kereskedelmi egyenlegünk.
Az ázsiai országok közül az unió először Dél-Koreával kötött ilyen egyezményt 2010-ben, majd 2018-ban Japán következett a sorban, aminek köszönhetően oly módon nőtt meg a kereskedelmi forgalom, hogy abban folyamatosan nőtt az uniós export súlya. Majd ezek után a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagjai következtek: Szingapúrral 2018-ban kötött az unió szabadkereskedelmi egyezményt, ami azért is időszerű volt már, mert az EU az ASEAN-nal folytatott áru- és szolgáltatáskereskedelmének közel egyharmadát már korábban is Szingapúrral bonyolította le, emellett ez az ország volt az Ázsiába irányuló európai beruházások első számú célpontja. 2019-ben aztán Vietnám is sorra került, amellyel a szabadkereskedelmi megállapodás ebben az évben lépett hatályba.
Ez az egyezmény azonban még a szingapúrinál is nagyobb lehetőségeket rejt magában, tekintettel arra, hogy 1995 óta a vietnámi gazdaság évente 6,7 százalékkal bővült, aminek köszönhetően a vietnámiak életszínvonala 10,5 év alatt megduplázódott. Ezzel párhuzamosan a szegénységi küszöb alatt élők aránya töredékére esett vissza: míg ez a szám 1992-ben 49 százalék volt, addig mostanra 3 százalékra esett vissza.
Nem véletlen ezért, hogy amikor az Európai Tanács határozatot fogadott el, amelyben jóváhagyta az EU és Vietnám közötti szabadkereskedelmi megállapodás (EVFTA) megkötését, Gordan Grlić Radman, Horvátország Európa-ügyi és külügyminisztere így nyilatkozott: „A Szingapúrral kötött megállapodás után ez a második szabadkereskedelmi megállapodásunk egy délkelet-ázsiai országgal. Ez egyben a legambiciózusabb, amely valaha egy fejlődő országgal létrejött. Nemcsak új kereskedelmi lehetőségeket teremtünk, hanem új eszközöket is létrehozunk, amelyek lendületet adhatnak az alapvető szabadságok és a munkavállalói jogok érvényesítésének Vietnámban.”
Mit foglal magába a legújabb szabadkereskedelmi egyezmény? A megállapodás szinte teljes mértékben eltörölte a két térség között érvényben lévő vámokat. A Vietnámba irányuló uniós exportra kivetett vámok 65 százaléka a szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépését követően azonnal megszűnik, míg a fennmaradó vámok tíz év alatt, fokozatosan kerülnek majd kivezetésre. Ami pedig az unióba irányuló vietnámi exportot illeti, a vámok majdnem háromnegyede vesztette érvényét a megállapodás hatálybalépésével, a többi vám kivezetésére pedig egy hétéves időszak áll majd rendelkezésre. A szabadkereskedelmi megállapodás emellett a Vietnámmal folyatott kereskedelem előtt álló számos nem vámjellegű korlátozást is enyhített, és megnyitotta a vietnámi szolgáltatási és közbeszerzési piacokat az uniós vállalatok előtt.
Az persze más kérdés, hogy az elkövetkezendő években mit is láthatunk majd abból, hogy Vietnám az Európai Unió szabadkereskedelmi partnere lett. Mint ismert, Vietnám ma már saját autógyárral is rendelkezik, a VinFast most azt tervezi, hogy az elkövetkezendő években éves szinten 250 ezer autót gyárt le, a megcélzott piacok között pedig ott lesz az Európai Unió is, ahová a szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően olcsóbban juthatnak el a vietnami autók. Ennél is fontosabb, hogy az EVFTA lehetővé teszi azt az európai cégeknek, hogy ők is induljanak a vietnámi közbeszerzési pályázatokon, így a jövőben részt tudnak venni az állami és a PPP-projektekben is.
Ezek az egyezmények egyben rámutatnak arra is, hogy mindezekkel az Európai Unió választ kíván adni a „rendszerek harcára” is, ami jelen helyzetben az Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi háborút jelenti. A protekcionista gazdaságpolitika és a nagy állami vállalatok preferálása helyett az unió ma már a „kereskedelem útján való változás” politikáját folytatja, ami egyben a tagországainak versenyképességét is növeli. De legalább ennyire fontos, hogy az uniós tagországok Kína helyett – amellyel szemben továbbra is nagy, sőt egyre nagyobb az EU kereskedelmi deficitje – ma már sokkal inkább a délkelet-ázsiai országokban látják azokat a partnereket, amelyek hosszabb távon is előmozdítják az uniós országok gazdasági fejlődését.
