Újabb vereséget szenvedett az üzletemberből emberjogi aktivistává átvedlett Bill Browder, a vitatott körülmények között meghalt orosz könyvvizsgáló, Szergej Magnyitszkij egykori munkaadója. Ezúttal két svájci bank utasítja el a követeléseit. Egyre nagyobb bizonyosságot nyer, hogy a brit üzletember visszaélt egykori beosztottja halálával, és azt felhasználva mosta tisztára magát, és hangolta Oroszország ellen a nyugati kormányokat.
Két svájci bankot fenyeget perek sorával a kétes hírű befektetőből a Kreml hangos bírálójává felmagasztosult Bill Browder. A vadkapitalizmus éveiben Oroszországban a vagyonát hizlaló üzletember az amerikai szankciók megsértésével vádolja a Credit Suisse-t és az UBS-t, amennyiben feloldják három orosz személy náluk vezetett, összesen több mint 24 millió dollárra rúgó számláinak a zárlatát. Browder szerint a pénz cége, a Hermitage Capital megkárosításából származik. A közelmúltban a svájci államügyész bizonyítottság hiányában megszüntette a nyomozást a három érintett orosz ügyében, így azok némi büntetés levonása után hozzájuthatnak a pénzükhöz. Egyben az ügyészség nem tekinti felperesnek a Hermitage Capitalt, amely így már nem is fellebbezhet. Browder most a nyugati sajtót fellármázva próbál nyomást gyakorolni a svájci bankokra és az ügyészségre.
Az eset ráirányítja a figyelmet a belügyi vezetőket leplező, majd börtönbe kerülő könyvvizsgáló, Szergej Magnyitszkij halálára és a Hermitage Capital ténykedésére is. A férfit súlyos adócsalásban való közreműködéssel gyanúsították, az előzetes letartóztatásban azonban tisztázatlan körülmények között 2009. november 16-án meghalt. A szövetségi nyomozó hivatal vizsgálata szerint az akut szív- és érrendszeri elégtelenségben szenvedő Magnyitszij nem részesült idejében megfelelő orvosi ellátásban. Tiltakozásul Magnyitszkij halála miatt 2012-ben az Egyesült Államok és Kanada is szankciókkal sújtotta azokat, akiknek szerintük közük volt a halálához. Ezt 2017-ben kiterjesztették az emberi jogokat megsértő orosz tisztségviselőkre. Az Oroszországból 2005-ben kitiltott, és távollétében gazdasági bűncselekmények miatt kétszer kilenc év szabadságvesztésre ítélt Browder volt a törvény egyik kezdeményezője, és az általa a könyvvizsgáló haláláról terjesztett történet számára a belépőjegy a politika világába.
Csakhogy azóta a Der Spiegel nyomozása fényt derített arra, hogy Magnyitszkij áldozat, nem pedig hős. Méghozzá legalább annyira a Hermitage Capital, mint az orosz börtönviszonyok áldozata. A lap újságírója, Benjamin Bidder korábban rámutatott, hogy az ügyben senki és semmi nem fekete és fehér. A cikk szerzője szerint az orosz hatalom verziója ugyanúgy kétséges, mint Browderé. A német magazin rámutat, hogy a Magnyitszkij halála körülményeit vizsgáló bizottságban ott voltak a Kremlt bíráló jogvédők is. A jelentésben hosszasan ecsetelik az orosz börtönökben uralkodó áldatlan állapotokat, azt is megállapítják, hogy későn kapta a meg az anyja által bevitt orvosságokat, ám még csak nem is utalnak arra, hogy tudatosan ölték volna meg Magnyitszkijt.
Browder verziója szerint ugyanakkor két leleplezett csinovnyik közbenjárására halálra verték, és erre hivatkozva érte el az amerikai és kanadai parlamentnél a szankciók elfogadását. A Der Spiegel újságírója szerint azonban Browder belső ellentmondásoktól hemzsegő állítólagos bizonyítékai önálló életet élnek. Az aktivista gyakran idézi például az Európa Tanács határozatát, amely ugyanakkor jelentős mértékben az ő kijelentésein alapul. Az újságíró úgy látja, Browder sikerének titka, hogy az ügyet jó érzékkel összekapcsolta Oroszország romló imázsával, így aztán a nyugati sajtó hisz neki.
Kevés szó esik ezzel szemben az Oroszországban 1500 százalékos haszonnal dolgozó Hermitage Capital módszereiről. Az 1990-es évek végétől például olcsón felvásárolta a nagy állami vállalatok, a Gazprom vagy a Sberbank papírjait, majd a menedzsmentre támadva számon kérte a korrupciót és reformokat követelt. Miután ezeket végrehajtották, nagy nyereséggel szabadult meg a részvényektől. A részvények jelentős részét közben üres cégeken keresztül vette meg, amelyekben pszichés betegeket „alkalmazott” szakértőként. Mindezt még azzal fejelte meg, hogy 15 helyett csak 5 százalék adót fizetett. S ha ez nem lett volna elég, igénybe vette a sérültek alkalmazásáért járó adókedvezményeket is. A társaság alkalmazottainak a fele rokkant volt.
Idővel aztán a hatóságok látókörébe került az adóoptimalizálás e nem éppen nyugati modelljének kialakításában kulcsszerepet játszó Magnyitszkij. Akit egyébként már 2006-ban kihallgattak az egyik kiürített cégben a reorganizáció idejére vezérigazgatóként alkalmazott értelmi fogyatékos ügyében. A Der Spiegel tehát arra is rámutat, hogy Magnyitszkij ellen már jóval korábban megkezdődött a nyomozás, mint ő bármit is „leleplezett” volna.
Erről Browder a cikkeiben és a könyvében, de a parlamenti meghallgatásokon is mélyen hallgat, és politikai üldözésként állítja be az alapítványa elleni vizsgálatot. Mint ahogy nem beszél arról sem, hogy az emlegetett két adóügyi ellenőr 2012-ben a londoni bíróságon jelentette fel Browdert. A történetet még lehetne folytatni, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy Browder a maga tisztára mosására használja a szerencsétlen körülmények között elhunyt Magnyitszkij halálát. Akit egyébként nem mellesleg folyamatosan ügyvédként emlegetnek, miközben nem is volt orosz jogi végzettsége, és igazából könyvvizsgáló.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/49. számában jelent meg december 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/49. számban? Itt megnézheti!
