– Ez a harc a túlélésért folyik – így jellemezte a hatóságok küzdelmét Darinko Dumbović, a súlyos földrengéskárokat szenvedett horvátországi város, Petrinja polgármestere, aki ma délután elmondta: a település egyik részén továbbra sincs áram, máshol viszont a vízszolgáltatás állt le a természeti katasztrófa miatt.
A város első embere emellett azt is elmondta a sajtónak, hogy a településen olyannyira megrongálódtak a házak, hogy közel 100 embert a popovačai kórházban kellett elhelyezni, 300-400 lakót pedig közeli laktanyában szállásoltak el, miközben zajlanak a helyreállítási munkálatok. Ennek keretében ma átvizsgálták a romokat és megkezdődött a romok eltakarítása, a harmadik lépés viszont a szociális segítségnyújtás lesz azoknak, akiknek összeomlott a házuk.
Petrinja azonban nem most szembesült először ilyen helyzettel. Miután 1991-ben kitört a horvátországi háború, a város gyorsan a szerbek célkeresztjébe került. A város ostromát a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) kezdte meg Slobodan Tarbuk alezredes vezetésével, akit később háborús bűncselekmények vádjával 20 év börtönbüntetésre ítéltek Horvátországban.
A közel három hétig tartó ostrom alatt a szerb nehéztüzérség elpusztította az óvárost, és bár a helyiek kemény ellenállást fejtettek ki, az újabbnál újabb rohamokat nem bírták feltartóztatni, így szeptember 21-én a JNA kezébe került a város. Az ostrom során rengetegen életüket vesztették, a legnagyobb felháborodást azonban az váltotta ki, hogy 17 horvát hadifoglyot később elhurcoltak a támadók és a város mellett kivégezték őket.
A horvát lakosság ezután elmenekült a városból, ami egészen 1995-ig a Krajinai Szerb Köztársaság része maradt. Ekkor viszont a szerb lakosságnak kellett menekülnie, mert a Vihar hadműveletnek Petrinja felszabadítása is a része volt. Csak ezután exhumálták azoknak a katonáknak a holttestét, akiket a JNA és a vele szövetséges szerb félkatonai alakulatok kivégeztek. Petrinja lakóinak az emlékezetében a mai napig élnek a háború pusztításai.
Nem csoda így, hogy a helyiek most leginkább a háborúhoz hasonlítják azt, ami a városukban történt. A zágrábi Večernji listnek egy középkorú asszony így panaszkodott: a háború idején ugyanígy, egy zacskóval a kezében kellett elhagynia a várost, amikor még kislány volt.
Másokat viszont épp a háború tanított meg arra, hogyan kell embereket menteni a romok alól: közéjük tartozik a zadari (zárai) Alen Perić, aki miután meghallotta, mi történt Petrinjában, azonnal a helyszínre sietett, hogy segítsen, az itteni házát pedig felajánlotta azoknak, akiknek nincs hová költözniük. A helyi asztalitenisz klub elnöke, Robert Ramušćak viszont most azt nyilatkozta, hogy ez a város nincs többé, még a háború idején sem szenvedett annyit mint most, amikor teljesen elpusztult.
– Átéltük a háborút, én személyesen is átéltem, de ez borzalom. Felismerhetetlen a város – mondta a férfi, aki azt is megosztotta, hogy a városban most rengetege ember segédkezik, a tűzoltók, orvosok és rendőrök mellett önkéntesek is részt vesznek a mentésben.
Azonban a mostani földrengés rámutatott arra is, hogy sok helyütt továbbra sem mérséklődtek a nacionalista indulatok. A Független Demokratikus Szerb Párt (SDSS) elnökét, Milorad Pupovaciot tegnap felkereste a szerb Tanjug hírügynökség és arról érdeklődött, vannak-e szerb áldozatai a földrengésnek. A politikus elmondta: az áldozatok között szerbek is vannak, a földrengésben megsérültek a Szerb Pravoszláv Egyház épületei is.
Egyeseknek már önmagában ez is elég volt ahhoz, hogy Pupovacot azzal vádolják, hogy a politikus nyilvánosan megkülönbözteti a szerbeket a horvátoktól. Sőt, délután Glina utcáin egy fiatalokból álló csoport usztasa köszöntéssel próbálta elzavarni az SDSS elnökét, végül azonban nem jártak sikerrel, így távoztak a helyszínről.
Más a helyzet azonban diplomáciai szinten, így Szerbia azonnal felajánlotta segítségét Horvátországnak. Aleksandar Vućić szerb elnök tegnap bejelentette: országa mindenfajta technikai és pénzügyi támogatást rendelkezésre bocsát Horvátországnak, így most egymillió euróval segítik a mentést, hogy minimalizálják a veszteségeket.
