Két szék között a pad alá eshet a brit kormány, ha évszázados külpolitikai eszköztárában keresi a brexit utáni nemzetközi siker receptjét.
Az európai kontinens felé irányuló brit politika hosszú ciklusok sorozatából áll, amelyben monoton módon ismétlődik az elszigetelődés, szövetség, háború; a hatalmak megváltozása, elszigetelődés, szövetség és háború; és így tovább ad infinitum – így fogalmazott 1942-ben sommásan Nicholas Spykman, a Yale egyetem professzora, a nemzetközi kapcsolatok geopolitikai szemszögből történő elemzésének egyik meghatározó gondolkodója.
Jelenleg, ugyan a brexit rendezett körülmények között zajlott le, kérdéses, hogy valóban a „fényes elszigeteltség” korszaka következik ismételten a brit külpolitikában. Boris Johnson brit miniszterelnök máshogy szeretné láttatni a szigetország jövőjét: a Global Britain egyfajta új, globális szövetség kiépítését célozná az európai helyett. Ahhoz azonban, hogy Nagy-Britannia a valódi világhatalmakkal egy asztalon játszhasson, egy jó szlogennél több kell.
Új birodalom helyett kijózanító valóság
A brexit egyik ígérete az volt, hogy a „brüsszeli bürokraták” által a britekre erőltetett láncokat ledobva a szigetország végre ismét szabadon üzletelhet és köthet szövetséget azzal, akivel akar, úgy, ahogy akar. Ahogy azt lapunk korábban megírta, a brit kormányok az elmúlt évek során igazából átütő eredményt nem értek el ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi egyezmény mindenképpen sikerként értelmezhető. Annak ellenére, hogy az EU közös külpolitikája továbbra is komolyan korlátozott, a brit kilépéssel kétségtelenül új viszonyok álltak elő, amit Johnsonék külpolitikai csapata megpróbál előnyére fordítani.
Ahogy azt a 2020 januári, Londonban megrendezett brit-afrikai befektetési fórum is példázta, Nagy-Britannia szeretne Afrika első számú kereskedelmi partnerévé válni, azonban nem kis lemaradást kell behoznia. 2018-ban az afrikai kontinens országaival lezajlott brit kereskedelem 26 milliárd eurónyi volt, míg az EU (még a britek nélkül is) ennek közel tízszeresét produkálta, ugyanez az összeg Kína esetében 125 milliárd, az Egyesült Államok esetében pedig 46 milliárd dollár.
Ehhez hozzá lehet még tenni, hogy a Nemzetközösség (amire nagy várakozással tekintett a brexit-párti közvélemény) országai is jóval nagyobb arányban kereskednek az EU-val, mint a britekkel. A kereskedelem terén tehát hatalmas lemaradást kell behoznia a briteknek, és annak ellenére, hogy a lehetőség megvan egy egyfajta „új szövetség” megteremtésére, ez semmiképp sem lesz egyszerű.
Az amerikai elnökválasztás eredménye is kedvezőtlenül befolyásolhatja a brit nagyhatalmi ambíciókat, külpolitikai téren mindenképpen. Míg Donald Trump elnöksége alatt lehetett arra számítani, hogy bilaterális alapon könnyen megegyezik a britekkel, Joe Biden várhatóan kevésbé lesz erre nyitott. Az amerikai külpolitika súlypontja várhatóan az ázsiai térségbe tevődik át, így elképzelhető az is, hogy a britek egészen egyszerűen kiszorulnak az amerikaiak prioritásának listájáról, főként mivel a közös uniós külpolitika alakulásába a jövőben nem lesz beleszólásuk.
Ettől függetlenül természetesen a jövőben is szoros kapcsolat lesz az amerikai-brit vonalon, azonban nem lenne meglepő, ha Washington a kontinentális hatalmakkal dolgozna szorosabban együtt, főként Oroszország viszonylatában. Ennek fényében nehéz azt látni, hogy a britek hogyan tudják majd külpolitikai céljaikat érvényesíteni, mivel gazdaságilag, katonailag, de akár a „soft power” tekintetében is lefelé lógnak ki a valódi szuperhatalmak közül, a korábbi együttműködéseik pedig több sebből is véreznek. Így tehát úgy tűnik, az új szövetség kiépítése során komoly kihívásokkal néz szembe a brit kormány.
Színfalak mögötti együttműködés
A britek tehát külpolitikai téren továbbra is kénytelenek az EU-val együtt működni, főként, mivel a szigetország biztonsága szorosan összefonódik a kontinensével. Annak ellenére, hogy az igazságszolgáltatás terén EU és a britek jövőbeli együttműködésének alapjai le lettek fektetve a kilépési megállapodásban, a pontos részletek továbbra sincsenek tisztázva.
A britek részvétele az Europolban és az Eurojustban a brit hatóságok szerint is elengedhetetlen a szigetország biztonsága érdekében. A brit alsóház által felállított bizottság jelentése az Europolban való további részvételt elengedhetetlennek találta az olyan bűncselekmények elleni fellépés tekintetében, mint a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az embercsempészt, vagy a modern rabszolgaság. Amennyiben az együttműködés szintje csökkenni fog, úgy akár a bűnözők kiadatásával kapcsolatban is problémák merülhetnek fel az öreg kontinens és Nagy-Britannia között.
Ami bizakodással töltheti el a brit kormányt, az az, hogy ezek a technikai kérdések sokkal kevésbé átpolitizáltak, mint a szabad munkaerő-áramlás vagy a kereskedelem, így a színfalak mögött de facto folytatódhat is a szoros együttműködés „Brüsszellel”. Hasonlóképpen a külpolitikai ügyekben is koordinációra lehet számítani a kontinens és a szigetország között, azonban a fellépés eseti alapon történő egyeztetése komolyan beszűkíti a közös fellépés hatáskörét, és politikai füstje nagyobb lehet, mint gyakorlati haszna.
A teljes önállóság nem opció
Azonban a teljes elszigetelődés számos problémával is szembesíti a brit kormányt és ezek a kihívások taposóaknaként vannak elrejtve a világhatalommá válás felé vezető úton. Ennek csak egyik példája az a – lapunk által is ismertetett – tavalyi hír, hogy a brit kormány több mint 400 millió font (közel 160 milliárd forint) értékben vásárolt részesedést a OneWeb nevű műholdcégben, annak érdekében, hogy helyettesíteni tudja az EU által használt Galileo rendszert. A műholdas navigáció önálló biztosítása azt szolgálja, hogy „illusztrálja Nagy-Britanniai ambícióit a globális színtéren”.
Ahogy arról nemrég szintén írtunk, hasonló problémák merülnek fel az Erasmus programot helyettesíteni hivatott Turin cserediák-program körül is, illetve az EU-s kilépést követő kutatási együttműködésekkel kapcsolatban. További kérdés, hogy a britek a maguk megközelítőleg 66,6 milliós piacával mennyivel fognak hátrányosabb helyzetből indulni a különböző kereskedelmi tárgyalásokon, mint amikor még a több mint 513 milliós uniós blokk keretében próbálták érvényesíteni nemzeti érdekeit.
Annak ellenére, hogy a Global Britain jelszó a brit birodalom dicsfényét próbálja megidézni, a brexit utáni korszakban a briteknek rá kell döbbenniük arra, hogy a több száz éven keresztül gyakorolt fényes elszigetelődés gyakorlata immár nem lehetséges, egy egyszerű okból kifolyólag: Nagy-Britannia az EU-n kívül önállóan nem nagyhatalom.
