Hatalmas emelkedéssel fogadta a tőzsde a szakértői kormány kinevezésének már a lehetőségét is Olaszországban. A politikusok veszekedését a romló járvány- és gazdasági helyzetben megunta már a közvélemény is, és azt reméli, hogy Mario Draghi felkérésével végre a hatalmi harcok helyett a lényegi kérdések kerülnek előtérbe. A kormány parlamenti megszavazása egyelőre kérdéses.
Mindent megtett Giuseppe Conte azért, hogy parlamenti többséget teremtsen a parlamentben egy újabb kormánya mögé, ám ami az olasz politika új csillagának 2018 óta kétszer sikerült, az harmadikra már nem. Az előbb pártütőként 2019-ben a balközép Demokrata Pártot (PD) kettészakító, majd a koalíciót az év elején felrobbantó Matteo Rezni kisstílű rombolása következtében megszűnt a kormány parlamenti többsége, és az előre hozott választások elkerülése érdekében Sergio Mattarella államfő egy másik népszerű politikust, a Szuper Máriónak is nevezett Mario Draghit bízza meg kormány alakítással.
A Demokrata Párt és balközép populista Öt Csillag Mozgalom (M5S), valamint két kis párt alkotta koalíciót az robbantotta szét, hogy a volt miniszterelnök Matteo Renzi kiléptette kis pártját, az Élő Olaszországot (IV) a kormányból. Méghozzá azért, mert ezt az olasz társadalom és az kormány számára is nehéz időszakot találta alkalmasnak Conte kormányfő zsarolására, további miniszteri posztok megszerzésére és 3 százalékos pártja népszerűségének feltornázására. Conte ezután a parlament két házában még megúszott egy szavazást, és sokáig úgy tűnt, hogy centrista képviselők és szenátorok átcsábításával, vagy Renzi megbékítésével és kifizetésével végül sikerül is helyreállítani a többséget, és megalakítani harmadik kormányát. Ezt szerette volna az olaszok többsége és maga a a köztársasági elnök is, így aztán Conte kapott időt a tárgyalásokra, amelyek végül tegnap este kudarccal végződtek.
Az alsóházi mandátumok mintegy 10 százaléka független képviselők kezében van, a kis pártok között is vannak ingadozók, ám a legalább kéttucatnyi képviselő átcsábítása, megvásárlása nem járt eredménnyel. A jobboldali ellenzéki blokkot sem nagyon sikerült megbontani, mert a már említett szavazáson ugyan a Berlusconi Forza Italiájának két-két képviselője, illetve szenátora átszavazott, az egységkormány helyett azonban a jobbközép párt inkább az új választásokra játszik. Így aztán hamar kiderült, hogy a baloldali többséghez Renzi visszacsábítása elengedhetetlen. Az egykori és a jelenlegi kormányfő között azonban a viszony olyannyira megromlott, hogy ezt a szinte kibékíthetetlen ellentétet végül nem sikerült feloldani. Renzi magasra srófolta a kormányban maradás árát. Arra számított ugyanis, hogy Conténak és az Öt Csillag Mozgalomnak nem marad más választása, mint teljesíteni a követeléseit. Közben még felmerült az is, a koalíció fenntartása érdekében az M5S beáldozza Contét, ám végül egy harmadik forgatókönyv lett a befutó.
A koalíción belüli törésvonalak mélységét és az ország helyzetét látva logikusnak tűnik, hogy Mattarella végül a szakértői kormány felállítása mellett döntött. Mint a döntést a köztársasági elnök indokolta, a sürgős lépéseket követelő járványhelyzetben teljes döntési joggal bíró kormány szükséges. Ez egy kampánnyal nem lenne lehetséges, ezért Mattarella az összes párt támogatását kérte egy szakértői kormány létrejöttéhez. Az államfő kifejtette, a parlament feloszlatása és a választások között 60 napnak kell eltelnie, 2018-ban pedig öt hónapig tartott, míg felállt a kormány. Elvetette azt is, hogy Conte ügyvivő kormányfőként vezesse az országot a választásokig. Szerinte súlyos helyzetben súlyos döntésekre felhatalmazott csapat kell Olaszországnak, mivel a következő időszak sorsdöntő lesz a vírus elleni küzdelemben. Mattarella kiemelte az oltási program hatékony folytatásának jelentőségét, felidézte, hogy március végén lejár az elbocsátások tavaly tavasz óta tartó befagyasztása, ami minél gyorsabb szociális védőprogram bevezetését igényli, áprilisban pedig be kell nyújtani az EU-nak a helyreállítási források felhasználási programját.
Ebben a technokrata szcenárióban kezdettől kézenfekvő volt Mario Draghi kinevezése. Az olasz közgazdász, menedzser és bankár, az Olasz Nemzeti Bank éléről követte 2011-ben Jean-Claude Trichet-t az Európai Központi Bank elnöki posztján, a válságkezelésben komoly tapasztalattal bír, az Európai Unió bízik benne és az olaszok is elfogadják már a kialakult helyzet miatt is. Draghi bizalmat kaphat a parlamentben is, mégpedig nemcsak azért, mert technokrataként sokaknak elfogadható. De azért is, mert a képviselők és szenátorok többsége érdekelt az előre hozott választások elkerülésében. A csökkenő létszámú parlamentben ugyanis a két radikális jobboldali erő, Matteo Salvini Ligája – 23,6 százalékkal a legnépszerűbb párt – és Giorgia Meloni történelmi csúcson lévő pártja, az Olaszország Testvérei – 16,4 százalékos a támogatottsága – kivételével mindenki komoly mandátumvesztéssel számolhat. A végig jelöltje, Conte mellett kiálló Öt Csillag Mozgalom ennek ellenére egyelőre nem akarja megszavazni Draghit, akinek így kérdéses a többsége a parlamentben.
Ha most megszavazzák az új kormányfőt, akkor 2022 januárjáig, Sergio Mattarella mandátumának lejártáig megnyugodhatnak, hiszen az azt megelőző fél évben az alkotmány szerint az elnök nem oszlathatja fel a parlamentet. Ám mivel éppen Mario Draghi az államfői poszt egyik várományosa, a 2023-ban esedékes parlamenti választásokig nem biztos, hogy kihúzza a kormány. Ha csak átmeneti is lesz, a politikai stabilitásra nagy szüksége van Olaszországnak, hiszen a hatalmi harcok helyett most a 220 milliárd eurós uniós helyreállítási keret ésszerű és hatékony elköltésére kell koncentrálnia.
Draghi mostani felkérésnek legnagyobb vesztese Giuseppe Conte, aki az elmúlt jó két évtized legnépszerűbb miniszterelnöke volt. Komoly és újabb presztízsveszteséget könyvelhet el a miniszterelnökének bukása miatt sértett Öt Csillag Mozgalom is, amely immár a kormányból kiesve még kevésbé számíthat a radikális népszerűségvesztés megállítására. A baloldal leszerepelt a hatalmi harcokkal és a kormány megbuktatásával, de nem örülhet Salvini és Meloni sem, ők ugyanis inkább a választások előre hozását, ezzel a hatalomra kerülést várják.
