2021. január 20. Ezen a napon ért véget az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökének, Donald Trumpnak pályafutása – egyes értelmezések szerint ámokfutása – a Fehér Házban. Trump többször is kijelentette, hogy soha nem adja fel a küzdelmet, emellett utalt arra is, hogy indulna a következő elnökválasztáson. Trump ez irányú terveinek gátat szabhatott volna a januárban kezdődött alkotmányos vádeljárás, amelynek során a felelősségét vizsgálták a Capitolium elleni erőszakos cselekmények kapcsán. Bár a szenátusban a többség Trump elítélése mellett szavazott, a szükséges kétharmad nem lett meg, így a volt elnököt felmentették a vád alól.
Szex, kapzsiság, hatalom és árulás
Közjogi értelemben tehát Trump a jövőben nem lesz akadályoztatva a politikai szerepvállalásban, és úgy tűnik, hogy a körülmények kellemesebbek számára, mint a bukását követő hetekben. Ez azonban csak látszat, Damoklész kardja továbbra is ott lebeg a feje felett. Trump politikai mozgástere nagymértékben csökkent, szavazói közül sokan elpártoltak tőle, emellett elvesztette kommunikációs felületeit is a közösségi médiában. A volt elnök tevékenységével lényegében tönkretette a Trump márkanevet, sorra fordulnak el tőle a tehetős partnerek. Üzleti érdekeltségei inognak, bevételei zuhannak, emellett hatalmas személyes adósságai vannak, amelyek a következő években fognak lejárni.
Trumpot ráadásul ismét hírbe hozták a KGB-vel. Az Egyesült Államokban nemrég jelent meg Craig Unger új könyve, American Kompromat: How the KGB Cultivated Donald Trump, and Related Tales of Sex, Greed, Power, and Treachery címmel. A könyvben a szerző Jurij Svec egykori KGB-tiszt információira hivatkozva azt állítja, hogy Trump már a 70-es években feltűnt az orosz titkosszolgálat radarján, majd a KGB, illetve annak utódszervezete évtizedekig használta eszközként Trumpot, nagyban hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy megnyerte a 2016-os amerikai elnökválasztást.
A sajtóban Trump kapcsán már korábban is felmerült a vélt orosz titkosszolgálati szál, emellett sokan magát a 2016-os elnökválasztást is az oroszok által manipuláltnak tartották. Robert Mueller különleges ügyész vezetésével egy bizottságot is felállítottak, ami az amerikai elnökválasztásba történő orosz beavatkozást vizsgálta. A jelentés 2019-ben készült el, amelyben többek között megállapították, hogy az oroszok különböző eszközökkel tervezetten és jelentős mértékben beavatkoztak a 2016-os elnökválasztásba, mivel saját szempontjukból előnyösebbnek tartották Trump győzelmét.
KGB-kémek Amerikában
De vajon igaz-e Jurij Svec állítása, miszerint a hírhedt szovjet titkosszolgálat céljai elérése érdekében eszközként használta Trumpot, akár ügynökként is beszervezve őt? Jurij Svec neve korábban Viktor Cserkasin magas rangú KGB-tiszt emlékirataiban tűnt fel. Egy ideig ő volt a felettese Svecnek, emellett Cserkasin volt a tartótisztje Aldrich Ames CIA-, és Robert Hanssen FBI-ügynököknek. A két ügynök titokban a KGB-nek dolgozott, hatalmas károkat okozva az Egyesült Államoknak. Számos titkos információt adtak át a szovjeteknek, emellett több amerikai ügynököt is lebuktattak. Cserkasin tehát a legkiválóbb KGB-tisztek közé tartozott, beosztottjáról, Jurij Svecről viszont ellentmondásos a kép. Az emlékiratok alapján Svec jó képességű és kiváló íráskészségű ügynök volt. Azonban saját képességeit, illetve szerepét a KGB-nél hajlamos volt túlértékelni, nagy önbizalma ellenére néhány titkosszolgálati akciót is elbaltázott.
Svec később, a Szovjetunió felbomlása idején kilépett a KGB-ből, 1993-ban az USA-ba távozott. Több alkalommal próbált hasznot húzni egykori titkosszolgálati múltjából, 1994-ben könyvet is megjelentetett Washington Station: My Life as a KGB Spy in America címmel. 2006-ban Svec feltűnt egy nyomozás során is, amelyet Litvinyenko orosz titkosszolgálati tiszt megmérgezése kapcsán folytattak a brit hatóságok. A meghallgatás során elmondta, hogy információi szerint Litvinyenkót valószínűleg bosszúból gyilkolták meg a Kreml egyik magas rangú tisztviselőjével támadt konfliktusa miatt. Svecre a nyomozás során fontos tanúként tekintettek, végül azonban kevés érdemi információt szolgáltatott.
Trump, a tökéletes célpont
Az ügy kapcsán feltűnő, hogy Cserkasin emlékiratában, illetve Svec korábbi könyvében nem szerepel Trump neve. Pedig 2004-ben, a Cserkasin-féle emlékirat megjelenése idején Trump már országosan ismert, befolyásos üzletember és médiaszemélyiség volt. A hallgatás egyik oka az lehetett, hogy Trump csak egy jelentéktelen, lezárt akta volt a KGB archívumában, így egyik ügynök sem érezte szükségét annak, hogy megemlítse a nevét könyvében. A másik lehetséges ok viszont éppen ennek ellenkezője: Donald Trump nagyon is része volt az orosz titkosszolgálat tevékenységének, a vele kapcsolatos akta még nyitva volt. Ebből kifolyólag egyik ex-KGB-tiszt sem merte kockáztatni nevének említését, hiszen az orosz titkosszolgálatnál egy folyamatban lévő művelet felfedése egyenlő a halálos ítélettel.
Bár Jurij Svec ellentmondásos személyiség, Trump sok szempontból valóban tökéletes célpont lehetett a KGB számára, ahogyan azt ő és több, a témával foglalkozó szakértő állítja. Trump első felesége, Ivana Zelnickova egy cseh modell volt, a házasság által Trump felkerülhetett a csehszlovák hírszerző szolgálat, ezáltal a KGB radarjára is, hiszen a hidegháború idején egyik szocialista ország hírszerző ügynöksége sem volt független a szovjet titkosszolgálattól. A behálózás, a pszichológiai profil felállítása rutinművelet volt a KGB-nél, az pedig közismert, hogy Trump többször járt Oroszországban, egy időben nagy ingatlan-beruházási tervei is voltak ott. Trump oroszországi utazásai idején az orosz titkosszolgálat már pontosan tudhatta, hogy Trump pszichológiai szempontból nárcisztikus, hiú személyiség, így kiváló lehetőségként tekinthettek rá a háttérből folytatott, manipulatív titkosszolgálati műveletek szempontjából.
Állambiztonsági múlt és ügynökakták
Vajon lehetnek-e ezen történetnek magyar szempontból is tanulságai? A 80-as években a magyar állambiztonság – a KGB-vel karöltve – az akkori ellenzéki szereplők tevékenységét is nyomon követte, a célszemélyek titkosszolgálati feldolgozását követően az ellenzéki személyekről aktát is nyitottak. Megfigyelték többek között Orbán Viktort, illetve számos akkori fideszes és ellenzéki politikust is. A magyar állambiztonság a rendszerváltás idején sok iratot megsemmisített, a lopások és a többszöri szállítás miatt ma már nehéz rekonstruálni az állambiztonsági szervek által végzett tevékenységet. A Kenedi-bizottság jelentése szerint azonban túlzóak azok a legendák, miszerint annak idején mindent eltüntettek, ledaráltak volna, hiszen mágnesszalagokon továbbra is tárolják az adatok és nyilvántartás számottevő részét. Emellett az FSZB, a KGB utódszervezete ma is őrzi az állambiztonsági akták egy részét, hiszen a magyar és szovjet titkosszolgálatok együttműködése során mindenről készült másolat.
A jövőben tehát előkerülhetnek még információk vagy eltűntnek hitt dossziék olyan, akár ma is aktívan politizáló szereplők kapcsán, akik az állampárti időkben ellenzéki szereplőnek számítottak. Az állambiztonsági múlt és az ügynökakták feltárásához politikai akarat volna szükséges, amely a Fidesz részéről hiányzik, a feltárás megkezdését eddig sikeresen tudták blokkolni. Úgy tűnik, érdekeik ezt kívánják, mintha a kommunista állampárt szelleme tovább élne. Hozzáállásuk kapcsán időnként az a mondás jut az ember eszébe, hogy csak az fél, akinek vaj van a füle mögött. A rendszerváltás egészének egyik legfontosabb kérdése tehát napjainkban is megoldatlan. Ha azonban 2022-ben jelentős mértékben átalakul a parlamenti mandátumok aránya, talán végre megoldódik ez is.
