Tovább folytatódhat az izraeli belpolitikai válság a március 23-ai parlamenti választások után. Legalábbis erre lehet következtetni a friss közvélemény-kutatási eredményekből, amelyek azt vetítik előre, hogy bárki is győzzön a megmérettetésen, nem lesz könnyű dolga a jövőben. Hiába sikerült ugyanis Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek, a Likud vezetőjének legyűrnie a baloldalon és a centrumban helyet foglaló ellenfeleit, ezúttal jobboldali vetélytársai adódtak, ami miatt a korrupcióval vádolt kormányfőnek még jó ideig fájhat a feje.
Mint ismeretes, december végén azért oszlott fel a Kneszet, mert a Likud és a Beni Ganc-féle centrista Kék-Fehér Párt nem szavazta meg az ország költségvetését a kitűzött időpontig. A dolog mögött természetesen Netanjahu állt, aki nem akarta átengedni a miniszterelnöki tisztséget Gancnak, pedig a koalíciós egyezmény értelmében ez következett volna. Hogy ezt elkerülje, a Likud inkább az újabb választások mellett döntött, ami immár a negyedik lesz az elmúlt két évben.
Netanjahu ekkor úgy számolt, hogy az arab államokkal aláírt Ábrahám-egyezményekkel (amelyekkel Izrael rendezte a kapcsolatait az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel), illetve a gyors oltási kampánnyal könnyedén győzelemre viheti a pártját, mégpedig úgy, hogy kevesebb koalíciós partnerre legyen szüksége. Növelte az izraeli kormányfő magabiztosságát, hogy Ganc pártja az elmúlt egy évben elvesztette támogatói jelentős részét. És bár a Kék-Fehér Párt szakadása nyomán létrejött, a Jáir Lapid vezette Jes Átid támogatottsága folyamatosan nőtt az elmúlt időszakban, ez valószínűleg még mindig nem lesz elég ahhoz, hogy megszorongassa a népszerűségi listákat már jó ideje vezető Likudot.
Hiába sikerült azonban villámgyorsan levezényelni a lakosság covid elleni beoltását – és ezzel megközelíteni a nyájimmunitást az országban –, és hiába gyengélkedik az izraeli baloldal, Netanjahunak még így sem lesz könnyű dolga. Akadt ugyanis két nagyon fontos riválisa a jobboldalon, akiknek eszükben sincs kormánykoalícióra lépni vele. Ilyen például a Likudból már korábban kiszakadt cionista Jobbra (Jamina), amelynek vezetője, Naftáli Benet elzárkózik attól, hogy egykori főnökével szövetségre lépjen. Habár a Jobbra egészen decemberig a második legerősebb párt volt az országban, mostanra felére csökkent a támogatottsága, de még így is sok szavazót szívhat el a Likudtól.
Ugyancsak gyengíti Netanjahut a jobboldalon az Új Remény, amit az a Gideon Szár vezet, aki még likudos korszakában számos kísérletet tett Netanjahu leváltására a párt éléről, azonban ezen próbálkozásai rendre hajótörést szenvedtek. Ezért a politikus úgy döntött, hogy új, saját párttal vág neki a mostani választásoknak, amelyhez több egykori Likud-képviselőt is megnyert magának. A mostani felmérések szerint ez a két párt most annyit kapna együtt, mint Netanjahu pártja, így bár nem tudnának egyedül kormányt alakítani, mégis megakadályozhatják, hogy az izraeli miniszterelnök 15 év után is megőrizze pozícióját.
A koalíciókötési matematikát persze alaposan megbonyolítja, hogy két politikai csoportosulásról még nem tudni, hol képzelik el a helyüket Izrael politikai térképén. Ilyen az arab pártokat tömörítő Egységes Lista, amely az utóbbi időben több kérdésben is együttműködött a kormánnyal (ezért viszont támogatottsága csökkenésével kellett fizetnie). A felmérések szerint ugyanakkor minden harmadik izraeli arab azt szeretné, hogy inkább Netanjahu maradjon kormányon, ami nem könnyíti meg az arab ernyőszervezet dolgát. És aztán ott van még az Avigdor Liberman-féle Izrael a Hazánk (Yisrael Beiteinu) nevű szélsőjobboldali párt, amely korábban is nemet mondott Netanjahu koalíciós ajánlatára. Így mindössze két (vallásos) párt van, amelyekre az izraeli kormányfő biztosan számíthat, és ez egyáltalán nem biztató a Likud számára. Az persze más dolog, hogy Izrael illiberális kormányfője a koalíciókötési játszmák bajnokának is tekinthető, így jelenleg teljesen kiszámíthatatlan, hogyan lendül túl Izrael a politikai holtponton.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/12. számában jelent meg, március 19-én.
