Március végi hír volt, hogy a kínai védelmi miniszter Európába látogat, hogy ezáltal is erősítsék a két fél közti harcászati kapcsolatokat. A Global Times számolt be róla, hogy Vej Fenghe négy európai államot is meglátogat, igazodva a meglévő, hagyományosan jó bilaterális kapcsolatokhoz. Az egyik ország nem meglepő módon Magyarország volt, a másik három Szerbia, Görögország és Észak-Macedónia. Eközben viszont olyan NATO-tagállamok, mint Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság, hadihajókat küldtek a Dél-Kínai Tengerhez. A Global Times szerint az együttműködés tovább erősödhet olyan területeket illetően, mint a nukleáris atomsorompó-egyezmény, a mesterséges intelligencia és a dróntechnológia fejlesztése, valamint a kiberbiztonság kérdése.
Az elmúlt években sokat lehetett hallani arról, hogy Kína fokozza a jelenlétét Európában és az Egyesült Államokban, ami sok esetben az utóbbiak önfeladását vonta maga után. Így volt ez az utóbbi időkben Hollywoodban, ami a jelentős kínai piac miatt igyekezett engedményeket tenni, nem bolygatni politikailag kényes ügyeket. A Mulan című mozifilm is jó példa volt erre, míg például a South Park animációs sorozatot letiltották azt követően, hogy a Kínának való tetszelgésen ironizált egy epizódjában. A szatirikus műsorban továbbá szóba került az is, hogy Kínában még Micimackó is persona non grata lett, miután egy mémen Hszi Csin-ping elnökhöz hasonlították.
A kínaiak jellemzően különösen érzékenyen reagálnak arra is, amikor az ujgurokkal szembeni elnyomó politikájuk szóba kerül. Ezért is láthatóan zokon vették, hogy a magyar ellenzék a Fudan Egyetem tervezett helyszíne körül olyan utcaneveket helyezett el: Szabad Hongkong Út, Ujgur mártírok útja. Bár elsőként egy olyan nyilatkozatot tettek, hogy még megvetést sem érdemelnek a hasonló magyar politikusok, de azóta is kifejezetten sokat foglalkoztak a témával, láthatóan nem tudnak felülemelkedni rajta. Hogy ez miként érintheti a magyar-kínai viszonyokat, még kérdéses, de a kormány számára is kellemetlenné válhat a téma, ezt mutatja Gulyás Gergely bejelentése is, miszerint népszavazást tarthatnak majd az egyetemről.
A magyar kormánnyal való jó viszony az utóbbi hetekben egyre inkább foglalkoztatja Nyugat-Európát is. Olyannyira, hogy Vang Ji külügyminiszternek a napokban magyarázkodnia is kellett, miszerint a kínai-magyar jó viszony sosem Európa megosztását tűzte ki célul. A South China Morning Post írt arról, hogy Vang május végén három európai szövetségessel, az írekkel, a szerbekkel és a lengyelekkel találkozott még. Négy célt tűztek ki a közös kapcsolatok megerősítésével kapcsolatban: növelni a stratégiai kölcsönös bizalmat, magas szintre fejleszteni a gazdasági együttműködést, bátorítani a kulturális és személyes kapcsolatokat, továbbá megerősíteni a nemzetközi intézményeket.
A The Diplomat május végén közölt cikket arról, hogy Kína egyre inkább teret veszít Európában, mindezt az általa elkövetett súlyos hibák következtében. A Kínára kivetett uniós szankciókkal az 1989 utáni legalacsonyabb szinten van már a kölcsönös kapcsolatok mértéke. Épp csak néhány hónappal korábban ünnepelték a beruházásokról szóló átfogó egyezmény megkötését, a politikai viták következtében viszont ez teljesen ellehetetlenült. Az Európai Parlament nem hajlandó az egyezményt addig ratifikálni, amíg Kína fel nem oldja a civil szervezetekre, illetve személyekre kivetett szankciókat. Többek között Cseh Katalin magyar EP-képviselőt is kitiltották Kínából.
Kína megítélése mind az európai polgárok, mind a vezetők körében sokat romlott. Évtizedes bizakodásnak vetett ez véget, miután a kétezres évek elején az európai országok még bíztak abban, hogy pozitív irányban tudják formálni az ázsiai országot. Elismerve Kína gyors gazdasági növekedését, befolyásának erősödését, az EU jobb kapcsolatra törekedett a kereskedelem és a beruházások terén. Azt gondolva, idővel Kína is több tiszteletet fog tanúsítani a demokrácia és az emberi jogok iránt. Ez azonban nem így történt, Kína ragaszkodott sajátos gazdasági rendszeréhez, valamint Európa szemében is még autoriterebbé vált. A The Diplomat szerint Kínában ebből viszont kevés látszott 2019-ig, amikor is az Európai Unió részéről az országot gazdasági versenytársnak, rendszerszintű riválisnak minősítették. Ebben szerepet játszott az is, hogy Kína túlságosan az Egyesült Államokra koncentrált, Európára nem tekintett szuperhatalomként, jelentős befolyásoló erővel bíró tényezőként.
Kína továbbá úgy is gondolta, hogy a jó kereskedelmi kapcsolatokkal örökké el tudja hallgattatni az EU-t, és az sosem fogja komolyan számon kérni a számára fontos normatív értékeket. A kommunista állam most sem törekszik arra, hogy megbékítse e tekintetben a másik felet, inkább világpolitikai jelentőségét igyekszik hangsúlyozni, és az őt barátilag kezelő országok felé fordulni.
