Messze vannak már azok az idők, amikor a törökországi kurdok még abban bíztak, hogy Recep Tayyip Erdogan és az ő Igazság és Fejlődés Pártja fog véget vetni a több évtizedes elnyomatásuknak. A török elnök kezdetben számos intézkedést hozott a kurdok védelmében, így útnak indította a nap 24 órájában sugárzó kurd nyelvű műsorszolgáltatót, az iskolákban fakultatív tárgyként engedélyezte a kurd nyelvoktatást, sőt 2013-ban még tűzszünetet is kötött a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK), amelyet Törökországban terrorszervezetként tartanak nyilván.
2015-ben azonban egyszer csak minden megváltozott: a török fegyveres erők harcot indítottak a PKK állásai ellen, majd beléptek a szíriai háborúba is, hogy megakadályozzák a kurd kantonok egyesülését az ország északi részén. Ekkortól kezdve a kurd nyelvet újra háttérbe szorították a hivatalokban és az iskolákban, ami miatt óriási felzúdulás volt a kurdok körében. Ennél is látványosabb volt a választásokon először 2014-ben induló kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) elleni fellépés, amelyet többször is be akartak tiltani amiatt, mert a párt állítólag együttműködött kurd fegyveres szervezetekkel. Habár a HDP mindvégig tagadta a vádakat, Erdogan számos alkalommal megvádolta a szervezetet, hogy az valójában a betiltott PKK politikai szárnya, ezért számos HDP-s polgármestert távolítottak el a posztjukról különböző vádakkal. A HDP sajátos eszközzel vágott vissza: a 2019-es önkormányzati választáson a párt Isztambulban és Ankarában a Köztársasági Néppártot (CHP) támogatta, amely így legyőzte Erdogan jelöltjeit. Hónapokkal a választások után aztán újabb letartóztatások következtek, amit a kurdok Erdogan bosszújának tekintettek Míg a négy évvel ezelőtti önkormányzati választáson a HDP 65 polgármesteri helyet nyert meg, mára mindössze 6 polgármesterük maradt hivatalban, a többieket eltávolították posztjukról vagy bebörtönözték, és a kormány által kinevezett megbízottakra cserélték le őket.
Úgy tűnik azonban, hogy a kurdokat nem sikerült megfélemlíteni, és visszatértek a 2019-es stratégiájukhoz: a HDP úgy döntött, hogy nem indít jelöltet a május 14-i törökországi elnökválasztáson. Ezt nem más, mint Selahattin Demirtas, vagyis a párt korábbi társelnöke jelentette be a börtönből, akit még 2016-ban vettek őrizetbe. A Köztársasági Néppárt jelöltje, Kemal Kilicdaroglu így abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kell megküzdenie kurd riválisával, sőt még be is söpörheti a kurdok szavazatait az elnökválasztáson. A CHP köré tömörült választási szövetség ennek érdekében több ígéretet is tett a kurdoknak, mindenek előtt azt, hogy véget vetnek annak a gyakorlatnak, hogy a hatalom a HDP polgármestereit kénye-kedve szerint leválthassa a pozíciójukból. Emellett megnehezítenék a pártok betiltását is, ami szintén fontos gesztus a HDP felé. Érdekes azonban, hogy a kurd kérdés átfogó megoldásáról Kilicdaroglu sem beszélt eddig, amit sokan annak tudnak be, hogy az ellenzéki választási szövetség tagja a nacionalista Jó Párt (IYI) is, ami kezdetben még Kilicdaroglu elnökjelöltségét is ellenezte, sőt azt is, hogy kurdbarát párt is csatlakozzon a tömörüléshez (a HDP végül egy baloldali választási szövetséghez csatlakozott).
A jelek szerint tehát Erdogan eltaktikázta magát, amikor az AKP-val szövetséges radikális jobboldali nacionalista erő, a Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) kegyeit kereste a HDP elleni fellépéssel. Ráadásul a mostani közvélemény-kutatási adatok alapján a parlamenti választások még kellemetlenebbül érinthetik a török elnököt, ugyanis a pártja által vezetett Népi Szövetség nevű választási tömörülés nem kapna többséget a parlamentben. A HDP ezért abban bízik, hogy a jövőben jelentősen felértékelődhet a párt, illetve a kurdok szerepe a török politikai életben.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/18. számában jelent meg május 5-én.
