Újabb nagyszabású offenzívára lenne szükség Ukrajna részéről – vetik fel a katonai szakértők, akik mostanra egyre inkább tényként kezelik, hogy a nyári ukrán ellentámadás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Túl azon, hogy Ukrajnának nem sikerült elvágnia egymástól a Krím félszigetet és a Donyec-medencében harcoló orosz erőket, Kijev a front egyetlen szakaszán sem volt képes áttörni a többszörös orosz védelmi vonalakat. Ráadásul az ukránoknak már csak néhány hónapjuk van az őszi esőzésekig, amikor a talajviszonyok miatt újra lehetetlenné válik egy nagyobb szárazföldi hadmozdulat. Sokan már most azzal számolnak, hogy a következő nagy ukrán offenzívára csak tavasszal lehet majd számítani. Mások viszont abban bíznak, hogy a mostani ukrán ellentámadás után mindkét fél legyengül annyira, hogy hajlandóak lesznek elmozdulni a béke irányába. Vajon melyik elképzelésnek van nagyobb valóságalapja?
Az újabb ukrán ellentámadás valószínűségét elsősorban ma már a kijevi tisztviselők hangoztatják, akik szerint az eddigi kudarcokért a késlekedő nyugati fegyverszállítmányok a felelősek. Miközben Ukrajna már a múlt év végétől arra várt, hogy tavasszal megindítsa a nagy ellentámadást, az offenzíva csak június elején kezdődhetett meg, inkább kevesebb mint több sikerrel. Az ukránok szerint ebben szerepet játszott, hogy még a beígért tankokat sem kapták meg a támadáshoz, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Nem jutottak hozzá azokhoz a vadászgépekhez sem, amelyek kulcsfontosságúnak bizonyultak volna a Zaporizzsjai területi támadásnál. Ezért az ukrán vezetés most azon dolgozik, hogy megkapja azokat a katonai eszközöket, amelyekkel visszaszerezhetnék a légterük felett az ellenőrzést. Ezen a téren hétvégén fontos előrelépés történt, hiszen az Egyesült Államok engedélyezte, hogy Dánia és Hollandia amerikai gyártmányú F–16-osokat adjon Ukrajnának.
A kiképzésről egyelőre nem sokat tudni, de azt igen, hogy ebben Dánia és Románia is részt fog venni. Azzal kapcsolatban, hogy ez meddig tarthat, Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter a héten elmondta, hogy az F–16-osok használatához további hat vagy akár hét hónapra és több száz ember kiképzésére van szükség. A szakértők most arra számítanak, hogy az első ukrán F–16-pilóták várhatóan 2024 elejére fejezik be a kiképzést – ez pedig tovább növeli az újabb tavaszi offenzíva valószínűségét.
Tegyük azonban hozzá, hogy egy ilyen támadás ellen több érv is létezik, amelyek közül a legfontosabb az ukrán hadsereg személyi állományával kapcsolatos. Habár az ukrán katonai vezetés – hasonlóan az oroszhoz – titokban tartja a harctéri emberveszteségeit, az már most sejthető, hogy a nyári offenzívának több lesz az ukrán halottja, mint az orosz (a hadtudomány szerint háromszoros túlerőre van szükség egy sikeres támadáshoz). Így alapvetően kérdéses, lesz-e jövő tavasszal Kijevnek elegendő hadra fogható embere úgy, hogy addig Moszkva sem fog ölbe tett kézzel várni. És akkor ott van még az ellentámadás hazai, illetve nemzetközi támogatottsága is – az utóbbi kapcsán éppen a jövő évi amerikai elnökválasztás miatt félnek attól, hogy Joe Biden és csapata idő előtt kitáncol az ukránok mögül (az ilyen félelmek egyelőre alaptalannak látszanak).
Egyre többen vannak viszont azok, akik szerint éppen a kölcsönös katonai kudarcok vezethetik rá a feleket, hogy valamiféle kompromisszumot kössenek a közeljövőben. Erről beszélt legutóbb a spanyolországi Santander városában Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főképviselője, aki miniszteri szintű tárgyalásokat szorgalmazott az ukrajnai békéről. A politikus szerint a magas szintű találkozókat már szeptemberben megtarthatják. Más kérdés azonban, hogy erre mennyire lenne kész a moszkvai vezetés, amelynek most különösen fontos lenne, hogy felmutasson valamiféle győzelmet – ha másnak nem, akkor a hazai közönségének.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/34. számában jelent meg augusztus 25-én.
