Nem nagyon tud Moszkva bármit is tenni a finnek és a svédek NATO-csatlakozása ellen, de bizonyos válaszlépésekre ettől még számíthatunk – erről beszéltek lapunknak szakértők, amikor a finn bejelentésről kérdeztük őket. Sauli Niinisto elnök és Sanna Marin kormányfő csütörtökön jelentették be, hogy országuk haladéktalanul csatlakozna a védelmi szövetséghez. Elina Valtonen politikus szerint évtizedekig voltak semlegesek, de most más idők jönnek. A finn politikus hozzátette, sosem voltak a Szovjetunió részei, miután háborút vívtak Oroszországgal és a Szovjetunióval szemben is. Most viszont szomszédjuk még agresszívebbé, még kiszámíthatatlanabbá vált, így úgy érzik, ez a megfelelő idő a NATO-hoz való csatlakozáshoz. Nyugati ország vagyunk, stabil demokrácia már több mint száz éve, tette hozzá Valtonen. Hogy ez fenyegetheti-e Oroszországot, arra azt válaszolta: a NATO védelmi szövetség, nem fenyeget senkit.
Szerdán egyébként kölcsönös biztonsági biztosítékokról írt alá egyezményeket Nagy-Britannia Svédországgal és Finnországgal.
Moszkva már bedobta a legnagyobb zsarolófegyverét
Anton Bendarzsevszkij, a posztszovjet térség szakértője szerint Moszkva már bedobta a legnagyobb zsarolófegyvert, azaz a nukleáris arzenál készültségbe állítását, ennél fenyegetőbb üzenettel Oroszország már nem tud előállni. Most is ezzel próbálkoznak egyébként, Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese máris atomháborúról beszélt a finn csatlakozási kérelem hírével kapcsolatban. De Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő is leszögezte, hogy „egy újabb NATO-bővítés nem teszi stabilabbá és biztonságosabbá kontinensünket”. Peszkov azt is mondta, hogy az Oroszországi Föderáció a helyzetre reagálva intézkedéseket fog kidolgozni, és a finn NATO-csatlakozásra adandó válaszlépések függnek attól, hogy a szövetség katonai infrastruktúrája milyen mértékben kerül közelebb a határáig.
A várható intézkedésekkel kapcsolatban a külpolitikai szakértő megjegyezte, az orosz erők le vannak kötve Ukrajnában, egy esetleges megosztott támadás nem valószínű. Oroszország persze további lépésekkel fog fenyegetni, és arról beszél majd, hogy a csatlakozás hozzájárul a régió destabilizálásához, növeli a biztonsági kockázatot Oroszország irányába.
Másféle orosz reakcióra számíthatunk? Mondjuk, nem szállítanak majd bizonyos termékeket Finnországba? Bendarzsevszkij megjegyezte, az ilyen jellegű lépések inkább csak rövid távon hatásosak. Az Ukrajnában zajló háború óta viszont így, hogy Oroszországot gazdaságilag igyekeznek elszigetelni, a megmaradt kapcsolatok Moszkva számára is értékesek lehetnek. Persze átmenetileg zsarolhatnak ilyesmivel, mint ahogy az Lengyelország esetében a gázcsapok elzárásával történt, de hosszútávon ez csak még inkább arra sarkallhatja majd a többi országot, hogy alternatív megoldások után nézzen, és csökkentse az Oroszországnak való kitettségét. Tehát hasonló szankciókkal Oroszország csak hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszútávon már egyáltalán ne szoruljanak rá a korábbi partnerek. Bendarzsevszkij ezért nem számít rá, hogy nagyon kemény válaszlépések történhetnek orosz részről.
Gyors, elrettentő hadműveletekkel számoltak
Nem számolhatott Oroszország azzal, hogy egy ukrajnai invázióval ilyen hatást fog kiváltani? Hiszen Putyin folyamatosan az esetleges NATO-bővítés veszélyére hivatkozik, viszont a támadásával épp maga érte el, hogy Finnország és – feltehetően hamarosan Svédország – benyújtsa a csatlakozási kérelmét. Bendarzsevszkij szerint ha nem ilyen eredménnyel zajlott volna a háború, egész más hatással járt volna. Legalábbis, ha sikerül nagyjából egy hét alatt lezárni az egészet, egyfajta briliáns katonai akció révén leváltva a katonai vezetést anélkül, hogy nagyobb károkat szenvedne el az ukrán lakosság és az infrastruktúra.
Az lebeghetett az orosz vezetés szeme előtt, amilyen akciót 2014-ben láttunk a Krím-félszigeten. Putyin vértelen műveletet várt, a másik fél ellenállás nélküli behódolását, esetleg Viktor Janukovics visszahozatalát a hatalomba. Ilyen szcenárió mellett Európának még ideje sem lett volna meghoznia a szankciókat, és ez egy olyan elrettentő jellegű művelet lehetett volna, ami arról árulkodik, hogy az orosz hadsereg erős, az orosz katonai tervek működnek, Oroszország külpolitikai tényező. Ebben az esetben, bár a szomszédos országok kevésbé érezték volna magukat biztonságban, de többször is meggondolták volna, ujjat húzzanak-e Moszkvával. „De ez a fajta hadművelet nem sikerült, így kiderült, hogy az orosz számítások totálisan el voltak hibázva, az orosz hadsereg nem olyan felkészült és erős, mint azt Moszkva mutatni szerette volna. Ilyen helyzetben egy bizonytalan szomszéd annál inkább veszélyesebb, de kevésbé kell tőle tartani, hiszen látjuk, hogy Ukrajnával sem bír, hát még mi lenne akkor, ha nekimenne a NATO-nak”, tette hozzá Anton Bendarzsevszkij.
Visszafogottak maradhatnak a finnek
Rácz András arról beszélt lapunknak, fontos látni, hogy még csak a csatlakozási kérelmet adták be, a csatlakozás még odébb van. A kritikus időszak az, ami a csatlakozási kérelem benyújtásától a tényleges csatlakozásig eltelik. Viszont azt látni kell Rácz szerint, hogy a finneknek és svédeknek is van egy nagyon szoros, kétoldalú védelmi megállapodásuk az Egyesült Államokkal. Márpedig nem valószínű, hogy Oroszország megpróbálná élesben tesztelni ezt a megállapodást.
A finn-orosz határ hossza megközelítőleg 1300 kilométer, ha pedig a svédek is csatlakoznak, azzal a Balti-tenger gyakorlatilag NATO-beltengerré válik. Rácz úgy látja, nyilván lesz nagyon jelentős léptékű tiltakozás, információs nyomásgyakorlás, kiberműveletek, illetve demonstratív hadgyakorlatok. De így, hogy le is van kötve az orosz haderő Ukrajnában, valószínűtlennek számít, hogy bármiféle aktív katonai hadműveletbe kezdjenek Finnországban. Annál is inkább, mert a finn védelmi képességek rendkívül erősek. Ha Finnország elleni katonai támadással próbálkoznának, az súlyos orosz veszteségekkel járna, és az ukrajnai tapasztalatok fényében egyáltalán nem triviális, hogy Oroszország meg tudná nyerni ezt a háborút.
Rácz András szerint nem tudni, Moszkva sejthette-e, hogy az ukrajnai invázió efféle hatással járna. De úgy tűnik, ez olyasmi, amivel Putyin nem számolt. „Ezzel együtt önmagában a NATO-csatlakozás nem feltétlenül jelenti, hogy Finnország mostaninál nagyobb katonai fenyegetést jelentene Oroszországra. Az az ország szuverén döntése marad, milyen erőket enged a területén állomásoztatni. Ebben a tekintetben visszafogottságra számítok a finn vezetéstől. Az ország sok évtizedes semlegességi hagyományaihoz képest már a csatlakozás is óriási elmozdulás. Nem hiszem, hogy Finnország hozzájárulna ahhoz, hogy mondjuk nagy létszámú amerikai támadóerők állomásozzanak a területén”, tette hozzá a szakértő. Helsinki és Stockholm részéről ez egy szigorúan védelmi jellegű csatlakozás lenne. És bár az orosz propaganda mostanában azzal vádolja Finnországot, hogy területi ambíciói vannak, vissza akarja szerezni a karéliai területeket, de Rácz szerint szó sincs ilyesmiről. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok pedig 2014 óta jelentősen leépültek, idén februártól meg főleg. Nagyon sok gazdasági nyomásgyakorlásra tehát nincs lehetőségük.
És a kisebbségekre történő nyomásgyakorlás? Számíthatunk rá, hogy ezzel próbálkozik Oroszország? Rácz András elmondása szerint finnugor kisebbségei vannak Oroszországnak, számottevő finn kisebbsége nincs. Azt pedig nem nagyon látja, hogy ezek a finnugor kisebbségek különösebben kötődnének Finnországhoz. Hiába próbálkoznának a nyenyeceknél megtorló intézkedésekkel, az nem nagyon hatna Helsinkire. Oroszország egy ilyen lépéssel a saját állampolgárainak okozna kárt anélkül, hogy bármilyen hatást gyakorolna a finnekre.
Arra a kérdésre, hogy ezekután mi várható, a szakértő azt válaszolta: az oroszok meg fogják erősíteni az érintett körzetek katonai védelmét, valószínűleg nukleáris csapásmérésre is alkalmas erőket is telepítenek oda. De arra, hogy ténylegesen megtámadnák Svédországot vagy Finnországot, ilyenre nem igazán lehet számítani.
