Ahogy azt sokan már aggódva előre jelezték, a glasgow-i klímacsúcs záródokumentuma nem hoz jelentős áttörést a klímaváltozás elleni globális küzdelemben, és érdemben semmire sem fogja igazán kényszeríteni a legnagyobb kibocsátókat. A szövegben a harmadik simítás után is benne maradt egy szó, ami a klímavédők és számos elemző szerint minden előrelépés lehetőségétől megfosztja az emberiséget a szén-dioxid- kibocsátás valódi csökkentése ügyében. Hosszas huzavona után szombat este fogadták el az új globális klímaegyezményt az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének Glasgowban rendezett 26. ülésén (COP26) résztvevői.
A világ 197 országa vett részt az ENSZ klímakonferenciáján, amelynek eredetileg pénteken kellett volna véget érnie, ám a vitás kérdések miatt egy napot ráhúztak. Diplomáciai források szerint az amerikai elnök klímaügyi különmegbízottja, John Kerry ugyanakkor azt kérte, a találkozó mindenképp fejeződjön be szombaton.
A COP26 elnöke, Alok Sharma szombaton konszenzusosnak, minden fél számára kiegyensúlyozottnak nevezte a záródokumentumot, hozzátéve, a világ „azt akarja, hogy merészek legyünk”. Kerry zárszavában elfogadta a több tárgyaló fél által is hangoztatott kritikákat, ugyanakkor megjegyezte: „Ha jó a tárgyalás, minden fél kényelmetlenül érzi magát.” Szerinte a sokak által érzett elégedetlenség ellenére a megkötött megállapodások „nagyon fontos lépést jelentenek a helyes irányba”. Brazília szerint a záródokumentum „nem tökéletes, de működőképes”. A dél-amerikai ország képviselője szerint el tudják fogadni a javaslatot úgy, ahogy írták, és ez képezi majd a klímaváltozás elleni munkájuk alapját az elkövetkező években.
A harmadik nekifutásra elfogadott dokumentummal – amelyet glasgow-i klímaegyezmény néven tett fel honlapjára az ENSZ – még az utolsó utáni pillanatban is számos ország fejezte ki elégedetlenségét, többek között Kína, India és Guinea. Előtte, már pénteken számos fejlődő és csendes-óceáni szigetország kiábrándítónak nevezte a záródokumentum kilúgozását. Tuvalu környezetvédelmi minisztere, Seve Paeniu arról beszélt, országa most is süllyed, s a klímaváltozás eltörli őket a föld színéről. – Tuvalu el fog tűnni a térképről. Ez nem holmi tudományos fantasztikum, hogy majd valamikor a jövőben meg fog történni, hanem épp most zajlik – mondta. A miniszter ugyanakkor szombaton már arról beszélt, a klímakonferencia egésze komoly reményt adott a túlélésre, ahhoz azonban, hogy mindez így legyen, be kell tartani az elmúlt szűk két hét során tett vállalásokat.
A cél – amit már a G20-csoport, így az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is elvben elfogadott –, hogy az iparosodás előtti állapotokhoz képest jelen századunk végéig 1,5 Celsius-fokban kell maximálni a globális felmelegedés mértékét. Ehhez első lépésben 2030-ig nagyjából a felére, évi 26,6 milliárd tonnára kellene csökkenteni a jelenlegi kibocsátás mértékét, ami most 52,4 milliárd tonna évente. Egyes számítások szerint azonban a realitások messze állnak, a COP26 vállalásaival csupán 41,9 milliárd tonnára csökkenne a kibocsátás. Ezzel párhuzamosan ráadásul a világnak 2050-re el kellene érnie a karbonsemlegességet, azaz a század közepére be kellene szüntetni minden károsanyag-kibocsátást, különös tekintettel a szén-dioxidra, és nem ártana ugyanígy tenni a metánnal sem.
A COP26-on kidolgozott közös záródokumentum első verziója úgy szólt: a kibocsátók felgyorsítják erőfeszítéseiket a szén és egyéb fosszilis tüzelőanyagok „fokozatos megszüntetésére”. Ebbe azonban belebiggyesztették a „nem csökkentett” jelzőt, amivel a szöveg „nem csökkentett” (mennyiségű) szén és egyéb tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére tett erőfeszítéseket várná el az országoktól és a kibocsátó cégektől. Ennek értelmében csak olyan technológiák kivonását várnák el, amely a szén égetése során nem használ valamilyen szén-dioxid-leválasztás és -tárolást elősegítő megoldást.
Ennek akár örülhetnénk is, igen ám, de a klímakutatók és szakemberek szerint e technológia – ami azonos szénmennyiség használata mellett folyamatosan csökkenő légkörbe kiengedett szén-dioxid mennyiséget ígér – még „nem valósult meg nagy méretekben”, és inkább elméletben létezik. A kutatók szerint a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok élnek a lehetőséggel, a kiskapukkal és csak ígérgetik, hogy a jövőben szén-dioxid-leválasztási technológiát használnak vagy növelik a hatékonyságát, hogy elkerüljék kibocsátásuk korlátozását a jelenben. Közben pedig nem történik semmi, a kibocsátás nem csökken, a klímacélok pedig így mennek a levesbe. „A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás hamis ígéretét nem szabad ürügyként használni a szénipar életben tartására” – idézte a BBC Murray Worthy-t, a Global Witness emberi jogi szervezet gázügyekkel foglalkozó szakértőjét.
A módosítás számos résztvevő, elsősorban a klímaválság szempontjából leginkább kitett fejlődő országnál kiverte a biztosítékot. Olyannyira, hogy a konferencia nem ért véget az előre tervezett péntek délután, hanem éjjelbe nyúló tárgyalások kezdődtek a záródokumentumról. Ennek eredményeképp szombaton egy újabb, harmadik szövegváltozat is napvilágra került, ám a kifogásolt rész ebben is benne maradt, azzal a különbséggel, hogy ebben arra kérik a világ országait, lehetőleg hagyjanak fel a „nem csökkentett” (mennyiségű) szén és egyéb elavult, nem megfelelő és nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-technológiák használatával.
Ezen az sem segít, hogy sokkal határozottabban és sokkal erélyesebben szólítják fel a világ országait, hogy 2022-ben hozzák nyilvánosságra a drasztikus károsanyag-kibocsátást csökkentő nemzeti terveiket. Illetve, ez a kiskapu kérdésessé teszi, vajon miként lehet elérni azt a célt, amelyben a globális GDP több mint 90 százalékára a század közepéig nettó nulla vagy szén-dioxid-semlegességi kötelezettséget vállaltak. (A képet árnyalja, hogy a Climate Action Tracker (CAT) nevű szervezet napokban kiadott friss számításai szerint a COP26-on és előtte tett vállalások dacára a tervezett 1,5 helyett 2,4 Celsius-fokos lesz felmelegedés, s még 2030-ban is dupla annyi üvegházhatást fokozó gázt bocsát ki az emberiség, mint amennyi a másfél fokos cél eléréséhez kellene.)
Közben India tiltakozását fejezte ki e megfogalmazással szemben is, mondván, hogyan várhatja el bárki a fejlődő országoktól, hogy ígéreteket tegyenek a szénre és a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozóan. Kína, Dél-Afrika és Irán ugyancsak kételyeket fogalmazott meg a fosszilis tüzelőkre vonatkozó kitétellel szemben. A legnagyobb kibocsátó, Kína, majd vele együtt India ráadásul az utolsó utáni pillanatban is azt követelte, finomítsák a szöveget, és a „felhagynak” helyett a „fokozatosan kivezet” kifejezés szerepeljen a dokumentumban. Akciójukat pedig siker koronázta, mert végül ez utóbbi megfogalmazás került bele a glasgow-i klímaegyezménybe.
A BBC beszámolója szerint azt a még 2009-ben kitűzött elképzelést úgy néz ki talán sikerül elérni, hogy a fejlett országok immár évente 100 milliárd dollárt adnak klímavédelmi programokra a legszegényebb országoknak. Azonban egyes országok azt állítják, ezen összeg sokszorosára lenne szükség. Az indiaiak szerint az ő 2070-es karbonsemlegességi céljaikhoz konkrétan évi 13 ezer milliárd dollár lenne szükség. A finanszírozás kérdése még szombaton is vita tárgyát képezte. Amiről elvileg sikerült megállapodni az többek között az, hogy a fejlett országok 2025-re a megduplázzák a szegényebb nemzetek klímavédelmi programjainak keretösszegét. Emellett arról is körvonalazódni látszik egyezség, hogy e finanszírozási terveket 2022-től kezdve kétévente mindig felülvizsgálnák.
Az Egyesült Államok három feltételt csatolt a támogatásokkal kapcsolatban: ebből az egyik a szén-dioxid-piacokon folytatott globális kereskedelemből származó bevétel korlátozása a fejlődő országok megsegítésére. A második kitételben „párbeszéd” felállítását szorgalmazzák a további finanszírozásról annak érdekében, hogy segítsenek a szegényebb országoknak kezelni az éghajlatváltozás már megtörtént hatásait – ahogyan azt a legutóbbi szövegtervezet is előírja – ahelyett, hogy gyors felhasználású alapot hoznának létre. A harmadik pedig a források megduplázására vonatkozott, az amerikaiak ugyanis az erre vonatkozó kötelezettségvállalás helyett inkább ennek a „mérlegelése” kitétellel finomítottak a szöveg vonatkozó részén.
Közben Egyesült Államok ajánlata a klímaváltozás hatásainak kompenzációjára „egyszerűen aljas” – mondta a csúcstalálkozó szegény országainak egyik tanácsadója. Saleemul Huq a BBC Radio 4-nek arról beszélt, hogy az éghajlatváltozás által leginkább érintettek veszteség- és kártérítésének kérdése – ami a konferencia eddigi egyik legfontosabb kérdése – az volt, hogy „[az Egyesült Államoknak] fel kellett volna lépnie, ám ez nem történt meg, és sajnos a tárgyaláson részt vevő vezetők egyike emelte fel a szavát”.
A finanszírozási viták fényében az a vállalás is megfoghatatlannak tűnik, amelyben a világgazdaság 40 százaléka, azaz 130 ezer milliárd dollár felett diszponáló 450 cég és szervezet megegyezett abban, hogy támogatják a karbonsemleges, tiszta technológiákat, így a megújuló energiák alkalmazását.
Eközben így két hét után felmerül a jogos kérdés, mit is ért el az ENSZ legújabb klímacsúcsa. A legígéretesebb tűnő vállalást a Föld erdeinek 85 százalékával bíró 100 nemzet, köztük az Amazonas miatt a legfontosabb Brazília tette, amelyben leszögezték, mindent megtesznek, hogy lassítsák és 2030-ra megállítsák az erdőirtást. Tragikomikusan persze fel lehet tenni a kérdést, hogy remélhetőleg, addig még maradnak erdők, de a viccet félre téve, mindenképp ez számít a legerősebb vállalásnak, amit a skót fővárosban tettek.
Emellett több mint száz ország csatlakozott ahhoz a tervhez, amelynek értelmében vállalják: 2030-ig 30 százalékkal csökkentik a metán-kibocsátást. A legnagyobb kibocsátók, Kína, Oroszország és India azonban nem csatlakoztak. Egy másik vállalásban több mint negyven ország – köztük Magyarország és olyan nagy felhasználók, mint Lengyelország, Vietnam vagy Chile – egyezett meg arról, hogy felhagynak a szén használatával. E kezdeményezéshez sem csatlakoztak ugyanakkor a legnagyobb szénfelhasználó országok, így Ausztrália, India, Kína és az Egyesült Államok.
Váratlan volt a COP26 keretében az Egyesült Államok és Kína kétoldalú klímavédelmi együttműködésről szóló megállapodása. A két kormány meglehetősen ritka közös közleménye szerint Washington és Peking tudatában van a klímaválság súlyosságának, és annak, hogy a helyzet sürgős cselekvést tesz szükségessé. A kedélyeket persze lehűti, hogy a világ két legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátójának közleményében konkrétumok nélkül annyi szerepel, a jelenlegi évtizedben cselekedni kell a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. „A két ország megosztja egymással a (klíma)politikai elképzeléseit és a technológiai fejlesztéseket, 2025-ig új nemzeti célokat jelentenek be 2035-re, és életre hívnak egy »többoldalú« munkacsoportot az éghajlatváltozással kapcsolatban” – olvasható az amerikai közrádió, az NPR által is idézett közleményben.
A záródokumentumot több nemzetközi szervezet, így az Oxfam, a WWF vagy a klímaváltozással foglalkozó E3G is kritikával illette, ugyanakkor megjegyezték, a szövegnek vannak előremutató részei is.
A glasgow-i csúcs mérlegét megvonva tehát továbbra is olybá tűnik: illúzióink ne legyenek, legfeljebb, ha a politikusok és nagyvállalati vezetők valami csoda folytán mégis meglepik az emberiséget, és valamit mégis változtatnak, azzal egy picit mindenki jobban járhat. Az már más kérdés, hogy ezzel a klímaváltozás megfékezése céljából kívánt célokat elég valószínű, hogy nem fogja elérni az emberiség a kitűzött határidőkön belül.
