A politikai korrektség megöli a szólás szabadságát. Egyre több német érzi úgy, hogy az őt aggasztó témákról nem nagyon lehet nyilvánosan beszélni. Pontosabban jobban járnak, ha inkább csak baráti társaságban feszegetik. Miért érzik sokan egyre nyomasztóbbnak a liberális cenzúra nyomását?
Csupán a németek 18 százaléka hisz abban, hogy minden gond nélkül nyilvánosan kifejtheti a véleményét. Az Allensbach Közvélemény-kutató Intézet friss felmérése alapján a többség úgy gondolja, hogy a sokat emlegetett szólásszabadság ma csupán mítosz. Az erről szóló viták azután éleződtek ki, hogy 2018 januárjától szigorították az internetes kommunikációt, és több ezer német, köztük politikusok, humoristák profilját tiltották le, illetve súlyos pénzbüntetést róttak ki rájuk. De cenzúrázzák például a hip-hop számokat is, és ez vizsgálat messze nem csak a trágár szavakat érinti. A lakosság 57 százaléka felháborítónak tartja, hogy egyre inkább megszabják, mit csináljon és mit mondjon. Különösen a volt NDK polgárai lepődnek meg azon, hogy a politikai korrektség szabályai sokszor rigorózusabbak a kommunista állampárt tiltásainál. S ha valaki nem tartja magát ezekhez az íratlan előírásokhoz, akkor könnyen szélsőségesnek, nácinak bélyegezheti, és kitaszíthatja a társadalom.
A nyugatnémet lakosság tudatát a II. világháború befejezése óta formálja át folyamatosan a politika és a média. Kezdődött a náci bűnök miatti kollektív bűnhődéssel. Tény, hogy Hitler rendszere megbocsáthatatlan, és a diktátor embertelen dolgokat művelt. Egy rendszer tetteiért azonban nem lehet egy egész nemzetnek több generáción át bűnhődni. Főleg azoknak, akiknek ezekhez a bűnökhöz semmi közük sincs.
Az állandó vezeklés évtizedeken át uralkodó politikája idővel a balliberális ideológia totális diktatúrájához vezetett, így mára a szólás szabadságát legkeményebben korlátozó törvények itt vannak Európában. Ezek a korlátozások azonban már messze nem csupán a holokauszt témáját érintik, hanem közvetetten kiterjednek a német kulturális örökség egy részére is. Egy intelligens németnek például nem illik szeretni Wagner zenéjét, de politikailag nem korrekt Nietzsche tanainak éltetése sem. Ez a fősodorba nem illő dolgokat, véleményeket kirekesztő, lenéző, így ellehetetlenítő véleménydiktatúra sok tekintetben érvényes Goethére, Thomas Mannra vagy a történelmi és népi hagyományokra is. Mindez jelentősen meggyengítette a német öntudatot is, amelynek egyik jó példája, ahogy a franciákkal ellentétben a németek adottságként veszik tudomásul nyelvük visszaszorulását Európában.
Erről a német társadalmat átható belső feszültségről sokáig beszélni sem nagyon lehetett. Pontosabban ez sem volt elfogadott. Éppen ezért bír különös jelentőséggel az IfD Allensbach tabudöntögető felmérése, amelyet immár előszeretettel boncolgat a német sajtó is. A közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a németek kétharmada szerint néhány témában nagyon is óvatosnak kell lenni a nyilvános véleményformálással, mert íratlan szabályok tömege határozza meg, mi az elfogadott, és mi nem. Ez persze így van a világban mindenütt, ám a német köztudatot eltorzította a történelmi bűntudat, majd a túlhajtott politikai korrektség, így a tiltások egy része egyáltalán nincs összhangban a társadalom többségének megítélésével.
Évről évre növekszik a tabunak számító témák listája, amelynek élén az iszlám és a muzulmán világ áll. A megkérdezettek 71 százaléka gondolja azt, hogy migránsok kapcsán elővigyázatosan kell fogalmaznia. Ezzel szemben szabadon elmondhatja a véleményét mindenki a klímaváltozásról. Tabunak számít azonban beszélni a német patriotizmusról. A felmérésben részt vevők 41 százaléka tartja érzékenynek ezt a kérdést, amelyet jobb a nyilvános beszélgetésekben inkább kerülni. Figyelemre méltó, hogy 1996-ban még csak a megkérdezettek 16 százaléka gondolkozott így.
A szociológusok ennek kapcsán megjegyzik, a németek mind jobban tartanak attól, hogy a hazafi ság melletti kiállás miatt szélsőjobboldalinak bélyegzik őket. Ugyanebből a megfontolásból a németek harmada véli úgy, hogy támadásoknak teszi ki magát az a politikus, aki a német nemzeti büszkeséget emlegeti. A többség, a megkérdezettek kétharmada elutasítja a tabunak számító témák kapcsán megjelenő nyelvi újításokat is. A leginkább visszataszítónak azt tartják, amikor a sajtó és a politikusok a megszokott migráns szó helyett a „migrációs gyökerű emberek” kifejezést használja. A kutatók szerint egyre mélyül a szakadék aközött, amit a németek otthon a konyhában mondanak, és amit nyilvánosan megengednek maguknak. Mindössze 18 százalék hisz abban, hogy szabadon kinyilváníthatja véleményét, míg 59 százalék ezt csupán a privát szférában engedi meg magának.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!
