Tavaly decemberben állították üzembe a Maitree szénerőművet Bangladesben. Januárban azonban máris le kellett állítani egy hónapra. Később újraindították, de áprilisban megint leállították 23 napra. A kétmilliárdos erőmű tehát eddigi féléves története során már két hónapig állt, nem termelt elektromosságot, csak vitte a pénzt. Hogy miért? Mert kifogytak a szénből.
A szénhiány egyik oka a devizahiány volt, így Banglades nem tudott szenet importálni Indonéziából. A bangladesi valuta ára leesett, miközben a szén és egyéb nyersanyagok ára az egekbe emelkedett: a két folyamat együtt azt eredményezte, hogy Banglades, a világ egyik legszegényebb országa képtelen fűtőanyagot vásárolni.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a bangladesi erőmű kálváriája figyelmeztető jelként kell hasson minden befektető számára, akik a jövőben új szénerőművet akarnak építeni vagy a meglévők élettartamának meghosszabítása érdekében szándékoznak vagyonokat költeni a fejlesztésekre. A nap- és szélenergia egyre olcsóbbá válásával hamarosan a szén, mint energiahordozó egyszerűen drágává válik, és ezért az elektromosság felvásárlói a megújulókat fogják favorizálni a fosszilis tüzelésű erőművekben termelt áram helyett.
Egy erőmű építése olyan hatalmas beruházást igényel, ami a fejlett világban is csak évtizedek alatt térül meg. A bangladesi erőmű életidejét minimum 25 évesre tervezik (vagy inkább tervezték), de az azonnali üzemanyaghiány nem jósol neki fényes jövőt. Nasrul Hamid bangladesi energiaügyi miniszter harciasan védelmébe vette a projektet, arra hivatkozva, hogy senki sem sejthette előre, hogy mennyi nehézség övezi majd az erőmű működtetését. A miniszter szerint az iparuk fejlesztéséhez mindenképpen energiára van szükségük, és ha ehhez fosszilis forrásból tudnak csak hozzájutni, akkor azt fogják használni.
A bangladesi kormány az utóbbi években 12 további tervezett szénerőmű építésére kötött szerződést bontott fel, és állításuk szerint az általuk „tiszta” energiaforrásoknak nevezett alternatívákra fognak támaszkodni – bár az ő értelmezésükben a megújulók mellett a földgáz is tisztának számít. Indiában ugyancsak felfüggesztik öt évre az új szénerőműprojekteket, viszont Kínában úgy építik őket, egyiket a másik után, mintha nem lenne holnap (és így nem is nagyon lesz). Kínában több szénerőmű épül jelenleg, mint a világ fennmaradó részén összesen.
Bár a megújuló energiaforrások kiaknázásának ára folyamatosan esik, sok helyütt még mindig a szén számít a legolcsóbb, és sokszor egyetlen hozzáférhető energiaforrásnak. Bár vádolhatnánk a harmadik világ országait nemtörődömséggel, önzéssel és meggondolatlansággal, amiért a globális éghajlatot egyértelműen tönkre tevő, rég meghaladott széntüzelést erőltetik, több nyugati véleményformáló is arra hívja fel a figyelmet, hogy e szegény országoknak is joguk van a gazdaságfejlesztéshez, hogy emelni tudják a lakóik életszínvonalát. Ehhez pedig egyre több energiára lesz szükségük. Többen amellett érvelnek, hogy nyugaton még jobban csökkenteni kell a széndioxid-kibocsátást, hogy ezzel kompenzáljuk a harmadik világ növekvő emisszióját. Mert hogy e szegény országokban az egy főre jutó kibocsátás még mindig messze elmarad a gazdag nyugati országokétól.
