Aki harminc éve él a pillanat uralásából

Aki harminc éve él a pillanat uralásából

Milo Dukanovic montenegrói elnök (Fotó: Reuters/Carlo Allegri)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Ez az első alkalom a történelem során, hogy egy ateista alapít egyházat! – így fakadt ki Amfilohije montenegrói-tengermelléki érsek, miután Milo Dukanovic montenegrói elnök bejelentette: megújítaná az autokefál (önálló) montenegrói ortodox egyházat. A Szerb Pravoszláv Egyházhoz tartozó Amfilohije természetesen okkal vette zokon a politikus terveit: a montenegrói ortodox egyház autokefál státuszát nemcsak a szerb, hanem a többi ortodox egyház sem ismeri el. Ám Amfilohije nem állt meg ennél. Kijelentette: Dukanovic a kommunista hatalom örököse, aki az egyház feje akar lenni. A szerb média viszont egészen más szándékot lát a montenegrói elnök szavai mögött. A Dukanovic-ellenes tüntetéshullám immár három hónapja nem csitul, így a politikus a hazafias érzelmekre próbál hatni, hogy tovább erősítse hatalmát.

Dukanovicnak persze sosem kellett kiegészítő órákat vennie machiavellizmusból. Ismert: az egykori jugoszláv tagköztársaság állócsillaga, a jugoszláv kommunista állampárt montenegrói lerakatából átvedlett Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) már közel harminc éve van hatalmon. Dukanovic, mint a DPS elnöke, messze kiemelkedik a politikai mezőnyből, ugyanis az elmúlt három évtizedben kormányfőként vagy köztársasági elnökként folyamatosan a felszínen maradt. Tehát mostanra már hivatalosan is ő Európa legrégebb óta hatalmon lévő vezetője.

Habár ez idő alatt Montenegró – Kis-Jugoszlávia tagköztársaságaként – nemcsak több háborút, hanem még a függetlenné válást is megélte, a DPS kormányzati pozíciója egy pillanatig sem került veszélybe. Ugyanis a DPS politikai eszköztára meglehetősen széles. Kiemelkedik ezek közül a 2016-os puccskísérlet ügye: a parlamenti választások előtt 20 embert tartóztattak le azzal a váddal, hogy államcsínyt akartak végrehajtani az országban. A vádiratban az szerepelt, a puccsisták állami intézményekre akartak támadni a választás napján, és merényletet akartak elkövetni Dukanovic ellen, aki akkor éppen miniszterelnök volt. A montenegrói ügyészség szerint ezzel az volt a céljuk, hogy megakadályozzák az ország NATO-csatlakozását, és oroszbarát pártokat akartak hatalomra juttatni. Hiába tiltakozott az ellenzék, hogy a választás napján leleplezett puccskísérletet csak megrendezték, újra DPS-kormány alakult, koalícióban a bosnyák, az albán és a horvát nemzeti kisebbségek pártjaival.

A kormánykritikusokat azonban a májusi elmarasztaló ítéletek sem tudták meggyőzni, akik ekkor már tízezrével vonultak az utcára Dukanovic lemondását követelve. Januárban ugyanis napvilágra került egy súlyos korrupciós ügy, mivel egy egykori kormányközeli, de később kegyvesztett üzletember nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a 2016-os választások előtt Dukanovic átad egy borítékot első számú munkatársának, Podgorica egykori polgármesterének, benne 97 ezer euróval. Éppen ez ihlette a kibontakozó tüntetések jelszavát – „97 000 – Állj ellen!” –, amely aztán hatalmas tömegeket mozgatott meg a montenegrói fővárosban. Egy kormányközeli Facebook-csoport aztán előállt a válasszal: szerintük a kormányellenes tüntetések klasszikus példái a hazaárulásnak, a demonstrálók pedig külföldi bérencek, soviniszták, nacionalisták, fasiszták és terroristák, akiknek a két évvel ezelőtti puccs miatt börtönben a helyük. Még egy nagy ellentüntetést is szerveztek volna, ami aztán nem jött össze.

Úgy tűnik azonban, hogy a tüntetők akaratának teljes figyelmen kívül hagyása, valamint a szerbekkel való riogatás jövedelmezőnek bizonyult a hatalom részéről, így a legutóbbi tüntetésekre már csak néhány százan mentek el, ami messze elmarad a hónapokkal ezelőtti számoktól. Ám az sem mellékes, hogy a hirtelen kibontakozó tüntetéshullámmal az ellenzék sem tudott mit kezdeni. Amennyire érdekükben állt, hogy a demonstrációk ne fulladjanak ki, annyira nem szerették volna, hogy ezekből kibontakozzon egy újabb politikai erő, amely a kihívójuk lehetne. Így végül Dukanovic ismét sikeresen vizsgázott a pillanat uralásából.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/24. számában jelent meg, 2019. június 14-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/24. számban? Itt megnézheti!