Robbanások zajára ébredt 1883. augusztus 27-én Batávia népe. A holland gyarmati tisztviselők már hónapok óta dokumentálták a közeli Krakatu-sziget vulkánjának füstölgését, de ami aznap következett, minden képzeletüket felülmúlta. A délelőtt 10 órai detonáció öt köbkilométernyi vulkáni hamut lövellt a levegőbe, a Jáva és Szumátra közötti szorosban történt vulkánkitörés robaját Ausztráliában, sőt a kelet-afrikai partoknál is hallották.
Ez lehetett a legerősebb hanghullám, amelyet az emberiség valaha tapasztalhatott. A légkörbe került törmelék hosszú időre a magasabb rétegekben rekedt, a következő évben 1,2 Celsius-fokkal csökkentve a Föld átlaghőmérsékletét. A hirosimai atombomba erejének ötezerszeresével pusztító robaj a vulkáni kúp nagy részét megsemmisítette, sőt a sziget kétharmada is eltűnt. A szökőár a következő napokban szigetek százait mosta el, legkevesebb 36 ezer ember halálát okozta
Ám e térségben nem példa nélküli az eset. A Csendes-óceán alatt található Pacifikus-kőzetlemez határainál van bolygónk vulkánjainak 75 százaléka, az összes földrengés több mint 90 százaléka. Innen a név – Tűzgyűrűnek nevezik azt a mintegy 40 ezer kilométer hosszú, patkó alakú sávot, amely Új-Zélandtól indul, az indonéz szigetvilágon keresztül a Fülöp-szigeteken, Japánon és a Kamcsatka-félszigeten át Észak-Amerika keleti partjainál folytatódik, és az Andok mentén egészen a Tűzföldig ereszkedik.
A szomszédos kőzetlemezek állandó mozgásban vannak, távolodnak, közelednek, vagy egymáson elcsúsznak, s ezek a feszültségek vezetnek a szeizmikus mozgásokhoz. Jelenleg is számos vulkán aktív: májusban kitört a jávai Merapi tűzhányó, júniusban Guatemalában a Fuegóból kilövellő hamueső elérte az 50 kilométerre lévő fővárost is, pár napja pedig a Krakatu megmaradt krátere forrong.
A térségben a földmozgások egyáltalán nem rendkívüli események: Indonéziában például a gyerekek már kisiskolás korukban megtanulják, mi a teendő rengés esetén, egy népszerű applikációval pedig naponta nyomon követhetők a környék tektonikus eseményei. Ha az ember beállítja a telefonján, számíthat rá, hogy naponta többször is kap üzenetet, a szigetvilágban valahol ugyanis biztosan megrendül a föld.
A népszerű turistaparadicsomban, Balin és Lombokon augusztus elején bekövetkezett tragikus földrengések tehát időről időre előfordulnak, a legnagyobb probléma, hogy lehetetlen előre jelezni, pontosan mikor. A Tűzgyűrű mentén egyedül Japánnak van olyan jelzőrendszere, amely a földrengés bekövetkezte előtt pár perccel riaszt.
Amennyiben a tengerben elhelyezett szeizmométer a mélyben földmozgást észlel, jelzést küld a Japán Meteorológiai Ügynökségnek. Ők azonnal értesítik a lakosságot, az áramszolgáltatókat, a gyorsvasutak működtetőit, így néhány perc marad a felkészülésre. A 2011-es japán tóhokui földmozgás és az azt követő cunami ugyan emberéletek ezreit követelte, ám szakértők szerint a korai jelzőrendszer nélkül az áldozatok száma még magasabb lett volna.
Sajnos azonban nem csupán a délkelet-ázsiai országokban, de az Egyesült Államokban sem létezik a japánhoz hasonló fejlett rendszer, pedig geológusok 72 százalékra becsülik annak esélyét, hogy a következő harminc éven belül Kaliforniában nagy erejű földrengés következik be.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
