Az óceánok felszíne négyszer olyan gyorsan melegszik, mint harminc éve, és ez nagyon rossz jel
Grönland olvadó jégtengere (Fotó: MATT OSMAN / WOODS HOLE OCEANOGRAPHIC INSTITUTION)

 

 

 

Már korábban is volt szó arról, hogy az Északi-sarkvidék illetve maga a Jeges-tenger négyszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag, illetve, a szárazföldek, így Európa is, gyorsabban melegszenek, mint az óceánok, de egy új megállapítás szerint az összes vízfelszín felmelegedésének sebessége is egyre jobban felgyorsul. Egy új, az Environmental Research Letters című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vízfelszínek az 1980-as évének végéhez képest négyszer gyorsabban melegszenek – és ez egyáltalán nem jó jel a jövőre, különösen az óceáni élővilágra nézve. A tanulmányt a Readingi Egyetem meteorológiai tanszékének professzora, Christopher Merchant vezetésével a National Center of Earth Observation (Nemzeti Földtani Megfigyelési Központ) kutatói publikálták. Ez a központ az űrből, illetve nagy magasságból készített felvételek alapján elemzi a Földön végbemenő klimatikus változásokat. Megállapításuk szerint az 1980-as évek végén évente 0,06 Celsius-fokkal emelkedett meg a vízfelszín hőmérséklete, míg a 2023-as, illetve 2024. év eleji adatok szerint az éves hőmérséklet-emelkedés mértéke már 0,27 fok.

Az egyre gyorsuló fölmelegedés elsődleges oka nem meglepő módon az üvegházhatás erősödése, vagyis az, hogy a Napból érkező energiamennyiség egyre nagyobb része nyelődik el a bolygón, és egyre kevesebb jut belőle vissza az űrbe. (Ezt nagy vonalakban két folyamat szabályozza: a földi átlag-albedó, azaz, fényvisszaverési képesség, illetve, az üvegházhatás, ami pedig a visszavert sugárzás egy részét a légkörben tartja, és nem engedi ki az űrbe.) Az így megnövekedett földi energiamennyiségnek valamilyen módon le kell csapódnia – ez okozza nemcsak a vízfelszínek felmelegedését, de a szárazföldi növényzet kiszáradását, az egyre nagyobb erejű hurrikánokat és így tovább. Az üvegházhatás erősödésére James Hansen már 1988-ban felhívta az amerikai Kongresszus és így a világ figyelmét, Michael Mann 1998-ban publikálta az elhíresült hokiütő-görbét, amely a jövőbeli, földtörténeti mércével mérve ultragyors felmelegedés veszélyét jelzi, és a világon több tízezernyi klímatudós munkáját összegző IPCC mostanra már teljesen egyértelművé tette, hogy mindezért az emberi tevékenység a felelős, és hogy emiatt már a közeljövőben is megnő a katasztrófával járó események bekövetkezésének esélye.

A földi vízfelszínek hőmérséklete 2023-ban és 2024 elején 450 egymást követő napon keresztül mutatott mérési rekordot. A felmelegedés egyik oka az El Niño-jelenség volt, ám amikor a tudósok a korábbi El Niño-jelenséggel hasonlították a mostani felmelegedést össze, úgy találták, hogy a mért melegedés mértékének 44 százaléka származik a légköri hő elnyeléséből, azaz az üvegházhatás okán.

A vezető szerző, Christopher Merchant így fogalmazott: „Ha az óceánokat úgy képzeljük el, mint egy fürdőkádat, akkor a 80-as évek végének állapota olyan, mintha csak csöpögött volna a csapból a melegvíz; ezzel szemben most olyan a helyzet, mintha a forróvizes csap folyamatosan meg lenne eresztve. Csak is úgy tudjuk ezt a csapot elzárni, hogy a fosszilis-kibocsátást csökkentjük, minél előbb eljutva a záró kibocsátásig.”

A tanulmány azt is megállapította, hogy a felmelegedés mostani mértéke még tovább gyorsulhat a következő húsz évben. Minthogy az óceánok hőmegtartó képessége jelentős, illetve a Föld nagy részét óceánok borítják, ez a globális felmelegedést is gyorsíthatja. Megjegyzendő: annak ellenére, hogy a megújuló energiaforrások egyre inkább elterjednek, és bizonyos államokban (Costa Rica, skandináv államok) már közel 100 százalékát adják az elhasznált energiának, világszinten az elmúlt években a fosszilisenergia-felhasználás nem hogy csökkent volna (ahogy Észak-Amerikában és az Európai Unió területén), de még nőtt is. Az elhasznált és így ebből kifolyóan az előállított energiamennyiség a XXI. században csak 2009-ben, a világgazdasági válság évében és 2020-ban, a pandémia idején csökkent, egyébként folyamatosan nő.