Különös kijelentést tett a héten Mircea Geoană, a NATO főtitkár-helyettese: a politikus szerint Oroszország megtámadhatja Grúzia és Bosznia-Hercegovina digitális infrastruktúráját, ahogy azt tette Ukrajna esetében is.
Geoană hangsúlyozta, hogy ez kibertámadás formájában történhet meg, ezért a NATO támogatja abban a két országot, hogy megerősítsék védelmi képességeiket, beleértve a kiberhadviselés elleni harcukat. Az észak-atlanti katonai szövetség szerint az ilyen típusú védelem most azért is lenne rendkívül fontos, mert az oroszok már az Ukrajna elleni inváziójuk első napján nagyszabású kibertámadást indítottak az ukrán kormány és hadsereg, illetve más kritikus infrastrukturális célpontok ellen. Történt mindez akkor, amikor a kibertámadások, a dezinformációkkal való manipuláció, illetve a digitális kémkedés már egy új típusú hadviselés részét képezik. De miért is hajtana végre ilyen támadást Oroszország boszniai célpontok ellen?
Mint ismert, a két entitásra – a Bosnyák-Horvát Föderációra és a Szerb Köztársaságra – osztott Bosznia-Hercegovina már jó ideje fontos szerepet játszik az orosz külpolitikában. Milorad Dodik, a boszniai háromtagú elnökség szerb elnökségi tagja szoros kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Oroszországnak a gyümölcsöző boszniai szerb kapcsolatok több szempontból is kulcsfontosságúnak számítanak.
Ugyanis mostanra mindössze két olyan balkáni ország maradt, amely nem tagja a NATO-nak, az egyik Szerbia, a másik pedig Bosznia-Hercegovina. Habár a bosnyákok és a horvátok már jó ideje csatlakoztatták volna az országot a NATO-hoz, a Szerb Köztársaság ennek mindvégig ellenállt, és ezen Banja Luka nem is kíván változtatni a jövőben. Legalább ilyen fontos, hogy különleges pozíciójukból következően a boszniai szerbek gyakorlatilag feltétel nélkül ragaszkodnak az orosz szövetségeshez, ami Szerbiára már nem minden esetben igaz. Emlékeztetőül: az elmúlt évek szerb-orosz diplomáciai vitái arról szóltak, hogy az oroszok diplomáciai státuszt követeltek a nisi orosz-szerb humanitárius központban dolgozó munkatársaiknak (ezt az intézetet Nyugaton már régóta orosz kémközpontként tartják számon). A szerbek a mai napig vonakodtak megadni ezt a státuszt az orosz „humanitárius dolgozóknak”, azonban ez még csak a probléma egyik része.
A szerb külpolitikai doktrína szerint a balkáni országnak valamennyi nagyhatalommal jó kapcsolatokra kell törekednie, mert ezek között egyensúlyozva tudja igazán jól érvényesíteni az érdekeit. Természetesen Washington és Brüsszel sosem nézte jó szemmel ezt a pávatáncot, így Szerbia egy ideig inkább nem is vásárolt orosz fegyvereket. A boszniai Szerb Köztársaság számára azonban nincsenek aggályok afelől, hogy milyen következményei lesznek a túlzott orosz barátságnak, hiszen ez az entitás nem önálló cselekvő nemzetközi színtéren, és – Szerbiával szemben – az Európai Unióba sem igyekszik különösebben. A szerb entitás így még Szerbiánál is biztosabb bázisnak számíthat az oroszok szempontjából.
A bosnyák és horvát politikusok persze már jó ideje kongatják a vészharangot Dodik és Putyin szövetsége miatt, azonban éppen Bosznia különleges berendezkedése az, ami nagyban akadályozza, hogy a Nyugat komolyabb lépéseket tegyen az orosz befolyás ellen ezen a területen. Boszniában persze most is jelen vannak a nemzetközi erők, sőt egy 2003-ban kötött megállapodás értelmében az Európai Unió és a NATO bármikor telepíthet az országba további csapatokat. Az EUFOR Alhtea egyébként az unió leghosszabb katonai akciója és egyben az egyetlen missziója, amelynek felhatalmazása van arra, hogy erőt is alkalmazzon. Az eredetileg 7 ezer katonát számláló misszió létszáma természetesen időközben csökkent, azonban a közelmúltban mégis megnövelték a létszámukat 500 fővel.
Mindezzel egyidejűleg a NATO egyre többször vetette fel az elmúlt hónapokban, hogy Boszniát és Grúziát orosz beavatkozás fenyegeti, ezért további segítséget kellene nekik nyújtani. Tegyük azonban hozzá, hogy Bosznia és Grúzia helyzete egyáltalán nem azonos: az utóbbi ország területén ugyanis a mai napig jelen vannak orosz csapatok, méghozzá Dél-Oszétiában.
Ezzel szemben Boszniában nincs jelen az orosz hadsereg és nincsenek is ilyen tervek, „csupán” az orosz hírszerzés mutat komoly érdeklődést a terület iránt. Más kérdés persze, hogy az oroszok már eddig is olyan nagy energiát fordítottak az Ukrajna elleni invázióra, hogy Moszkvának valószínűleg bőven meghaladná a képességeit mostanra, hogy valamiképpen válságot idézzen elő Boszniában. Így a NATO mostani erőfeszítései, hogy növelje Bosznia ellenálló képességét, sokkal inkább arról szól, hogy Moszkva befolyásszerzését akadályozzák Boszniában. És bár a Srebreniácával kapcsolatos múlt évi főképviselői döntés – amely alapján börtönbüntetéssel sújtható az, aki tagadja a srebrenicai népirtást – után kialakult boszniai belpolitikai válság a mai napig tart, a balkáni ország még így is nagyon távol áll attól, hogy katonai összecsapások terepe legyen.
