Betette a lábát a résbe a gáz- és az atomlobbi – így értékelte Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse az Európai Bizottság minapi javaslatát, miszerint a nap- és a szélenergiához hasonlóan fenntartható befektetésnek ismernék el a nukleáris energia- és a földgázprojekteket is. A tervek szerint 2023-tól ezek éppúgy zöld címkét kapnának mint a megújuló erőforrásokba való befektetések, noha az unióban eddig teljes volt a közmegegyezés, hogy a földgáz- vagy atomerőművek építése és működtetése semmiképpen sem minősíthető fenntartható tevékenységnek.
A környezetvédők szerint a zöldre festésnek (greenwashing) egészen sajátos példája ez, hiszen összemossa a zöld, azaz jellemzően megújuló energiaforrásokat két olyannal, amelyek egyáltalán nem azok. Michael Bloss, az Európai Parlament zöld frakciójának német tagja az atomenergia és a földgáz fenntarthatónak való címkézését ahhoz hasonlította, mintha a ketreces tartásból származó tojást bio tojásnak minősítenénk. – Ezzel a lépéssel olyan technológiák előtt nyílna ki az ajtó, amelyek eddig ki voltak zárva a megújuló iparág számára rendelkezésre álló finanszírozási forrásokból – tette hozzá Perger András. Anyagi okokból sem mindegy ugyanis, hogy az uniós befektetési besorolási rendszerben valamely fejlesztés zöld vagy nem zöld címkét kap: előbbiek több száz milliárd eurónyi magánfinanszírozást vonzanak, sőt, akár közpénzekhez is hozzájuthatnak.
Lesznek feltételek, de vajon elég szigorúak-e?
A javaslat támogatói azzal érvelnek, hogy csak feltételekkel és átmeneti időre kapnának zöld minősítést ezek a projektek. Így csak azok az új építésű gázerőművek minősülhetnek zöldnek, melyek kiváltják a szenet, kilowattóránként legfeljebb 270 gramm széndioxiddal egyenértékű üvegházhatású gázt bocsátanak ki (ma egy gázos erőmű körülbelül 500g/kWh kibocsátás mellett üzemel), vagy az éves kibocsátásuk 550 kg szén-dioxid-egyenértéknél kisebb egy kilowattórára vetítve 20 éves távon. Az ilyen erőműveknek 2035 végéig kell áttérniük megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokra. E logika mentén tehát a földgázzal generált áram azért minősíthető majd zöldnek, mert más fosszilis energiahordozókhoz képest kevesebb karbonkibocsátással képes működni.
Ami az atomerőműveket illeti, akkor minősülnek fenntarthatónak, ha 2045 előtt megkapják az építési engedélyt, megfelelnek a környezet és a vízkészletek jelentős károsodásának elkerülésére vonatkozó kritériumoknak, és megvan a helyszín a radioaktív hulladék tárolására. A fő érv mellettük az, hogy a nukleáris erőművek működésük során valóban kevés széndioxidot és más üvegházhatású gázt juttatnak a levegőbe, ám a radioaktív hulladék miatt nem tekinthető kifejezetten zöld technológiának.
Értékek csatája
Felmerül persze a kérdés, miért kell – még ha ideiglenesen is – zöldnek minősíteni ezeket a technológiákat. A hivatalos indoklás szerint kettős szorításban vannak az uniós tagországok: megállapodtak abban, hogy az évszázad közepére elérik a szén-dioxid-semlegességet, de az utóbbi hónapokban elszabaduló gáz- és áramárak miatt a túlnyomórészt megújuló alapú jövő felé való átmenetet most túl nehéznek tartják, aggódnak az energiaellátás biztonságáért. Perger András szerint ez azonban csak ürügy. – Ha tényleg az a probléma, hogy Európára sötétség borul, amennyiben nem kaphatnak fejlesztési forrást az új gáz- és a nukleáris projektek, akkor ezt a kérdést kell megvizsgálni: igaz-e ez, szükség van-e további forrásra, s ha igen, valóban ezen technológiákra kell-e költeni, és honnan biztosítsuk a pluszforrást. Csakhogy e technológiák zölddé minősítése egyáltalán nem áll összhangban az EU klímaváltozás elleni harcával illetve fennen hirdetett értékeivel – szögezte le a szakértő.
Szerinte egyébként azért nem jutnak elég finanszírozáshoz ezek a projektek, mert már nem elég versenyképesek, és a piaci szereplők sem bennük látják a jövőt. Iparági számítások szerint az új erőmű-beruházások 80 százalékát a megújulók teszik ki, ezen belül is a napenergia az egyik legolcsóbb áramforrásnak számít. – Európában egyébként a megújuló energiákon belül a vízerőművek termelik a legtöbb áramot – állítja Holoda Attila energetikai szakértő, korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkár. A gond többek között az, hogy az energiaigény és -felhasználás egyelőre gyorsabban nő, mint ahogy a megújuló kapacitások bővülnek. Ugyanakkor az európai rendszerek még nincsenek arra felkészülve, hogy tartósan nagy mennyiségű villamos energiát tároljanak. – Az energiahiány tehát létező probléma, ám érdekes módon arról a megoldási lehetőségről nem tárgyalnak érdemben, hogy csökkentsük az energiafelhasználást és növeljük annak hatékonyságát, például épületek szigetelésével vagy egyéb módokon – hívta fel a figyelmet Perger András. Szintén fontos szempont, hogy Európa jelenleg jelentős gázimportra szorul. Ennek fényében nem igazán tűnik okos megoldásnak, hogy a megújulókkal szemben a gázerőműves energiatermelést akarják támogatni, ami csak növelné a függést, nem beszélve arról, hogy ez elsősorban az orosz gászállításoknak való kiszolgáltatottságot jelenti, aminek a kockázatairól a jelenlegi geopolitikai helyzet, az ukrán-orosz konfliktus éleződése tanúskodik.
A tervezet dátumai alapján jó néhány évig lehetne zöldnek minősített nukleáris erőműveket is építeni, de ez sem olyan egyszerű. Egy új atomerőmű megépítéséről szóló döntés meghozatalához elvben minimum 2-3 évre, majd a kivitelezéshez további 7-10 évre van szükség. Ám a magyarországi Paks II. projekt példája is mutatja, hogy ennél sokkal több idővel érdemes számolni: építése 2008-ban vetődött fel először, és a mai ígéretek szerint 2030 körül készülhet el. Vagyis ha valamikor most kezdik meg az új nukleáris blokkok tervezését, hosszú időbe telhet, mire eljutnak a működésig, és így aligha járulhatnak hozzá az EU 2050-es, teljes, nettó szén-dioxid-kibocsátás-mentesítési céljához. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül drága beruházásról van szó, melynek megtérülésére nincs garancia.
Hazánk az atomlobbi mellett áll
A zöld átállás megvalósítása azonban valóban fogas kérdés, és kezdetektől megosztott e téren a kontinens. A bizottsági javaslat arra utal, hogy az atompárti Franciaország illetve a mögötte felsorakozó országok – Lengyelország, Bulgária, Románia és Magyarország – álláspontja kezd felülkerekedni. Velük szemben Németország (amely 2022 végéig teljesen kivezeti a nukleáris energiát), Ausztria, Belgium, Luxemburg, Portugália, Dánia és Svédország mondható atomellenesnek. Nem véletlen, hogy Franciaország áll az atomlobbi élén, hiszen tavaly decemberben 56 atomerőművéből 17-ben végeztek karbantartási munkákat, ezért jelentős mennyiségű energiát kellett importálniuk. – Az elöregedő atomerőműpark pótlása ezért elsődlegesen francia érdek – szögezte le Perger.
Ami az Orbán-kormányt illeti, teljes mellszélességgel kiáll a gáz- és az atom alapú energiatermelés mellett, az egyik legharcosabb atom- és gázlobbista. Orbán Viktor már a tavalyi decemberi Kormányinfón beszélt az atom- és gázerőművek lehetséges „zöld” elismeréséről az unión belül, és arról is, hogy szerinte nukleáris energia nélkül nem valósítható meg a klímaváltozás elleni harc. Nyilván az sem utolsó szempont, hogy a zöld címke révén plusz finanszírozási források nyílhatnak meg Paks II. valamint a gáztüzelésre és napenergia-termelésre átállítandó Mátrai Erőmű előtt. Holoda Attila szerint köztes megoldásra lenne szükség: minden országnak szüksége van alaperőműre, amely zsinórüzemben tud, megszakítás nélkül, nagy teljesítményű áramot leadni. – Erre egyelőre csak a fosszilis vagy az atomerőművek képesek. Lehetne arról vitát folytatni, hogyan kellene ezeket fokozatosan kivezetni, eközben kaphatnak-e zöld vagy fenntartható címkét – folytatta a volt államtitkár. Vagy arról is, hogy gyakorlatilag „melegvizes medencén ülünk”, mégsem használjuk ki a geotermikus energiát. Ám idehaza túlságosan átpolitizált kérdéssé vált a nukleáris energia, és ebben szerinte kulcsszerepet játszott a 2014-es „Orbán-Putyin-mutyi”, amikor a magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök titokban aláírta a paksi bővítésről szóló szerződést. Az emberek nem szeretik a mutyit és a titkolózást, a nukleáris balesettől való félelem mellett ennek is szerepe lehet abban, hogy az atomenergia elfogadottsága folyamatosan csökken – tette hozzá.
