Soha nem volt még ekkora esélye a montenegrói ellenzéknek, hogy megtörje a mostanra már harminc éve regnáló Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) hatalmát – legalábbis erre engednek következtetni azok a közvélemény-kutatási adatok, amelyek szerint az elmúlt hónapokban alaposan megváltozott a politikai hangulat a fekete hegyek országában.
Ezért könnyen előfordulhat, hogy a most vasárnapi parlamenti választás után a balkáni illiberalizmus nagyágyúja, Milo Dukanovic és pártja az ellenzék soraiba kényszerülhet. De hogyan tudták három évtizeden át megtartani a hatalmukat a montenegrói szocialisták?Mint ismert, a második (titói) Jugoszlávia szétesésének idején Slobodan Milosevic a montenegrói szocialistákban talált szövetségesre, különösen Momir Bulatovic személyében, aki ízig-vérig a szerb elnök híve volt.
A montenegrói kommunisták utódpártja a DPS lett, amely Kis-Jugoszláviában hosszú ideig támogatta a milosevici politikát. Csakhogy idővel egyre több por került a gépezetbe, mivel a Jugoszlávia elleni szankciók a montenegrói gazdaságot is súlyosan érintették. Ráadásul a koszovói háború idején a NATO Montenegrót is bombázta, amit teljes joggal érezhettek igazságtalannak az ott élők, hiszen nekik aztán tényleg nem volt közük Milosevic, illetve a szerb nacionalisták koszovói kalandjához. A DPS így egyre ellenségesebb lett Szerbiával, ami végül oda vezetett, hogy egy népszavazással megerősítve Podgorica 2006-ban kikiáltotta Montenegró függetlenségét, ezzel pedig sírba került Jugoszlávia utolsó maradványa, a Szerbia és Montenegró névre hallgató szövetségi állam.
A DPS – amely a rugalmasságával mindig is rendkívül hatékonynak bizonyult a „pillanat uralásában” – természetesen a szó klasszikus értelmében egyáltalán nem nevezhető baloldali pártnak, ám a montenegrói politika nem is ezen a tengelyen megosztott. Mivel az országban hatalmas szerb kisebbség él, a fő törésvonalat a Szerbiához való viszony adja: a DPS a montenegrói érdekek legfőbb védelmezőjének tartja magát, amit Dukanovic rendre demonstrált is. A 2016-os puccsügyben például Podgorica Moszkva mellett Belgrádot is beavatkozási kísérlettel vádolta, múlt évben összesen 69 évnyi börtönbüntetést kapott a „puccs” 14 résztvevője.
Ám Dukanovic legfőbb, sokak által vitatott lépése kétségtelenül a Szerb Pravoszláv Egyházzal (SPC) való csörte volt. A kormánytöbbség elfogadott egy törvényt, mely szerint az egyházaknak igazolniuk kell, milyen ingatlanokkal rendelkeztek 1918 előtt, vagyis addig, amíg Montenegró nem csatlakozott a Jugoszláv Királysághoz. Az SPC viszont ezt úgy értelmezte, az egész csak arra kell a hatóságoknak, hogy igazolás hiányában a kormány elvehesse az ingatlanjait és régi kolostorait. Emiatt tömeges tüntetések kezdődtek az országban.
A másik nagy port felvert ügy egy montenegrói oligarchához fűződik. Múlt év elején Dusko Knezevic – Milo Dukanovic egykori szövetségese – kitálalt, és korrupcióval, hivatali visszaéléssel, illetve kétes ügyletek lebonyolításával vádolta meg az elnököt, illetve az általa vezetett DPS-t. A botrány nyomán hatalmas tüntetések kezdődtek az országban, amelyeket az ellenzék akkor képtelen volt meglovagolni: a demonstrálók elfáradtak, a korrupciós ügynek pedig semmiféle büntetőjogi következménye nem lett.
Úgy tűnik azonban, hogy Dukanovic elszámította magát. A közvélemény-kutatási adatokból ugyanis jól látszik, hogy az SPC-vel való összeütközés kitűnően mozgósítja a szerb szavazókat, ráadásul az ország gazdasága is megroppant. Az embereknek mostanra elegük lett abból, hogy harminc éve ugyanaz a párt irányítja az országot. De ezúttal az is alaposan megnehezíti a Dukanovic helyzetét, hogy az ellenzék taktikát váltott: blokkokba rendeződtek, a legnagyobb ilyen szövetség pedig Zdravko Krivokapic egyetemi professzort tette a listája elejére, akin a hatalom sehogy nem talál fogást. Ezért most vasárnap minden adott, hogy az ellenzék végre legyőzze a hatalmi pártot.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
