Nyikita Csibrin az orosz hadsereg azon egységében szolgált, amely elkövette a bucsai vérengzéseket. Az ukrajnai kisváros az orosz agresszorok által elkövetett háborús bűnök szimbólumává vált, mert miután a megfutamított támadók visszavolnultak a városból, halott civilek sokaságát hagyták az utcákon, illetve a közeli erdőben ásott hevenyészett tömegsírokban.
Csibrin disszidált, majd Európába szökött, ahol menedékjogért folyamodott. A CNN egy meg nem nevezett európai országban készített interjút vele. A disszidens megmutatta a katonakönyvét, ahol parancsnokként az az Azatbek Omurbekov volt feltüntetve, akit a „bucsai mészáros” néven híresült el. Az EU az egész egység ellen szankciókat vezetett be, a Kreml azonban (természetesen) kategorikusan tagadja, hogy bármi igaz lenne a háborús bűnökből, Putyin pedig „bátorságukért és hősiességükért” még ki is tűnette a katonákat.
Csibrin elmondása szerint számos háborús bűnnek maga is tanúja volt, bár állítása szerint ő semmi ilyesmiben nem vett részt. Látta például, ahogy a katonák megerőszakoltak egy anyát és a lányát. A parancsnokok nem sok mindent tettek ez ellen, és az elkövetők sem kerültek börtönbe, mindössze megverték és leszerelték őket.
Gyilkosságokat nem látott, bár arról tudott, hogy az egyértelmű parancs értelmében mindenkit meg kellett ölniük, civilt és katonát egyaránt, aki elárulja az egység pozícióját. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenkit megölhettek, akinél mobiltelefon volt.
„Voltak [az egységben] olyan őrültek, akik élvezték a gyilkolást” – mondta. A disszidens arról is beszámolt, hogy a fosztogatás általános volt. Minden katona vitt, amit csak akart: számítógépeket, ékszereket, bármit.
Amikor márciusban visszavolnultak Lipovkából és Andrejevkávól, civil autókkal távoztak, amelyeket aztán Belaruszban adtak el. „Az volt a mentalitás, hogy ha látsz valami értékeset, és azt ellopod, akkor jól tetted.”
