Harminckét éve ezen a napon, december 25-én végezték ki Románia diktátor-házaspárját, Nicolae és Elena Ceauşescut. A feleség ugyan alig három elemi osztályt végzett el sikeresen – a negyediket abbahagyta –, halála előtt mégis a „akadémikus-mérnök-doktor” volt a hivatalos titulusa. Ő volt a Román Tudományos Akadémia elnöke, vezette az ország központi kémiai kutatóintézetét, tagja volt a kommunista párt központi bizottságának és még hosszan sorolhatnánk tisztségeit.
Ám nem elégedett meg a hazai sikerekkel: nagyravágyásának köszönhetően a szocialista Románia több tucat nemzetközi tudományos elismerést, díszdoktori címet és könyvmegjelenést zsarolt ki különféle tudós szervezetektől és műhelyektől, és ezek még három évtized elteltével sem tudnak mit kezdeni ezzel a kínos örökséggel.
A The Guardian pár napja egy hosszú cikket közölt arról az erkölcsi dilemmáról, amellyel brit és más nemzetközi tudományos intézmények szembesülnek. Már a cikk címe is sokatmondó: „Egy helyrehozandó erkölcsi kérdés: Elena Ceaușescu csaló tudományos munkásságának hosszú árnyéka.”
Hivatalos látogatás Nagy Britanniában 1978-ban. Elena Ceaușescunak odaítélték a Királyi Kémiai Társaság tiszteletbeli tagja címet (Forrás: A román kommunizmus onlie fototékája, fototeca.iiccmer.ro)
A román történészek úgy tudják: a Ceauşescu házaspárnál Elena viselte a kalapot. Miután férjét az ország első emberévé, vagyis a Román Kommunista Párt főtitkárává választották, öt évnek sem kellett eltelnie, hogy akcióba lendüljön a saját karrierje érdekében. Az ország első asszonya, aki szülőfalujában, Petreştiben az első négy osztályt sem tudta sikerrel befejezni, el akarta törölni a sikertelen múltat, így a házasságkötéskor az eredeti személynevét (Lenuţa) is lecserélte. Sőt, később a születési dátumából is kivontak kettőt, hogy ne legyen idősebb a férjénél.
Bár Romániában 1957-ben bevezették a kötelező hétosztályos oktatást, ez nem akadályozta meg a kárpátok géniuszának feleségét abban, hogy három osztállyal is doktori címet szerezzen kémiából. A nagy eseményre 1967 decemberében került sor, a doktori értekezés címe „Az izoprén sztereospecifikus polimerizációja” volt. Természetesen nem ő írta a dolgozatot (évekkel később is cokettőnek olvasta fel a széndioxidot), és a védése előtt a törvényt is megváltoztatták: nem kellett személyesen részt vennie a vitában, az opponensek írásban tehettek volna fel kérdéseket, de ez egy fatális véletlen folytán elmaradt.
Miután megszerezte a doktorátust, Elena a bukaresti ICHECIM (Kémiai Kutatások Központi Intézete) igazgatója lett, és hamarosan elérte azt is, hogy az ország összes kémiaiparral foglalkozó vállalatát ennek rendeljék alá. Érdekesség, hogy ebben az intézetben dolgozott 1983-89 között Verestóy Attila vegyészmérnök, aki a romániai rendszerváltozást követően egészen a 2018. januárban bekövetkezett haláláig folyamatosan az RMDSZ szenátora volt. Elena tudományos publikációit többnyire ennek az intézetnek a munkatársai írták, Verestóy több munkáját is a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőnek vagy konzultánsnak feltüntette a magyar szakember nevét.
Egy idő után Románia egyre jelentősebb nyomást helyezett a nemzetközi partnereire, hogy azok „értékeljék” a feleség tudományos munkásságát. Ennek köszönhetően 1968 és 1989 között tucatjával kapta a különféle elismeréseket. Ezeket felsorolni hosszú lenne, most csak a legfontosabbakból csemegézünk:
• a francia Nemzetközi Ipari Kémiai Társaság tiszteletbeli tagja, 1970.
• a New York-i Tudományos Akadémia aktív tagja, 1973.
• a Costa Rica-i Kémikusok és Vegyészmérnökök Kollégiumának tiszteletbeli tagja, 1973.
• az Ecuadori Központi Egyetem Egyetemi Tanácsának és Igazgatótanácsának tiszteletbeli tagja, 1973.
• a limai Nemzeti Mérnöki Egyetem tiszteletbeli professzora, Peru, 1973
• az Amerikai Kémikusok Intézetének tiszteletbeli tagja, 1973
• a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora, 1973.
• a Mexikói Kémiai Társaság tiszteletbeli tagja, 1975
• a Polimer Tudományos Társaság tiszteletbeli tagja, Japán, 1975
• az Athéni Akadémia levelező tagja, 1976
• a Ghánai Tudományos és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, 1977.
• az Illinois-i Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, USA, 1978
• a Királyi Kémiai Társaság tiszteletbeli tagja, London, 1978.
• a Közép-Londoni Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzora, 1978
• az Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia rendes tagja és tiszteletbeli bizottsági tagja, Párizs, 1981.
• a Közel-Keleti Műszaki Egyetem díszdoktora, Ankara, 1983.
• a Máltai Egyetem díszdoktora, 1983.
1978-ban Houstonban, a NASA Lyndon B. Johnson bázisán John Young kozmonauta kalauzolta a hivatalos úton Amerikában tartózkodó elnöki házaspárt (Forrás: A román kommunizmus onlie fototékája, fototeca.iiccmer.ro)
A Guardian szerzője, Melissa Davey arról ír: romániai kémikusok felszólítottak több tudományos kiadót, hogy több mint 30 évvel Nicolae Ceaușescu egykori kommunista diktátor feleségének kivégzése után távolítsák el Elena nevét közel két tucat tudományos munkából és könyvből, amelyeket csalárd módon az ő munkájaként jelentettek meg. A kutatók szerint a diktátorfeleség munkáinak egy részét még mindig idézik és hozzáférhetővé teszik, annak ellenére, hogy alig volt jártas a tudományokban, és képtelen volt felismerni az elsőéves kémiahallgatóknak tanított alapvető képleteket. Azt is követelik, hogy vonják vissza mindkettőjük tiszteletbeli címeit, kitüntetéseit és doktori címeit, valamint hogy az Elenát kitüntető intézmények – köztük a brit Királyi Kémiai Társaság és a Közép-Londoni Műszaki Egyetem (ma Westminsteri Egyetem) – vonják vissza az elismerést, és ismerjék el, hogy a korábbi díjazott tudományos karrierje hamis volt. Romániában egyébként soha nem vonták vissza Elena doktori címét.
A nyugati elismerések egy részét egy furcsa helyzetnek köszönhette: mivel férje volt az egyetlen kommunista vezető, aki elítélte, hogy a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát (Románia kimaradt az invázióból), a nyugat hosszú ideig szó szerint elkényeztette a véres kezű diktátort. Az amerikai elnök Romániába utazott (ez volt az első hivatalos látogatás szocialista országba), és Ceaușescu volt az első kommunista államfő, aki Londonba látogathatott. Margaret Thatcher, aki maga is vegyész végzettségű volt, 1975-ben ellenzéki vezetőként látogatott Bukarestbe, ahol Ceaușescusék fogadták, majd 1978-as látogatásán, egy évvel első választási győzelme előtt ismét találkozott velük.
Valery Giscard d’ Estaing francia elnök és felesége egy hivatalos fogadáson Bukarestben 1980-ban (Forrás: A román kommunizmus onlie fototékája, fototeca.iiccmer.ro)
Egy jó nevű brit tudományos kiadó, a Pergamon Press is megjelentette egyik könyvét Stereospecific Polymerization of Isoprene címmel. Ráadásul egy Nobel-díjas brit kémikus, Dorothy Hodgkin előszavával, aki a következőket írta: „Nem vagyok elég műszaki ismerettel felvértezve e tárgykörében ahhoz, hogy kritikus tudományos értékelést adjak a tartalmáról, de még a szükségszerűen rövid olvasás is arra enged következtetni, hogy a szerző által áttekintett kutatási terület hatalmas és újkeletű.”
Egykori beosztottjai az ICHECIM-nél úgy emlékeznek: Elena soha nem keveredett szakmai vitába, csak politikai lózungokat hangoztatott és parancsokat osztogatott. Nem ismerte fel a kénsav képletét, ami már középiskolában bukással jár kémiából, és fogalma sem volt arról, mi az az intézetében is használt kromatográf, amelyet keverékek elválasztására használtak. Elena Ceaușescu nevére egyébként jelenleg is be van jegyezve 36 szabadalom az Európai Szabadalmi Hivatalnál.
Elena egészen haláláig ragaszkodott a tisztségeihez – még a rögtönítélő bíróság tárgyalásán is rendreutasította az őt vádlókat. – Nem beszélhet így velem! A Tudományos Akadémia elnöke és a miniszterelnök első helyettese vagyok! – jelentette ki önérzetesen, azt hangoztatva, hogy már tizennégy éves kora óta a népét szolgálja.
Romániában egyébként nem Elena Ceaușescu az utolsó, aki idegen tollakkal ékeskedett: legutóbb decemberben mondott le emiatt politikus. A meglehetősen magyarellenes Florin Roman, az ország innovációs minisztere összesen alig húsz napot töltött a hivatalában. Miután egy vizsgálat jelentős szabálytalanságokat talált az önéletrajzában, és bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan is, hogy plagizált egy tudományos dolgozatot, kénytelen volt lemondani.
Családi célbadobás nemzeti színű karikával 1976-ben a Duna Deltában. Végül ők kerültek célkeresztbe (Forrás: A román kommunizmus onlie fototékája, fototeca.iiccmer.ro)
