Bár még nincs hivatalos végeredménye a félidős választásoknak – hisz még számolják a levélszavazatokat, illetve, több esetben a két jelölt közötti minimális szavazatkülönbség újraszámolást indukál –, de jó pár tanulság már most levonható az eredményekből. A legfontosabb, hogy elmaradt a vörös hullám, a demokraták kitartottak, sőt, számos esetben még ők hódítottak el republikánus székeket politikai ellenfelüktől, annak ellenére, hogy összességében több inkumbens demokrata bukott, mint republikánus; ebből kifolyólag a republikánusok jó eséllyel átveszik az alsóház irányítását.
Az Associated Press jelentése szerint a demokraták egyelőre 7 helyett veszítettek, míg a republikánusok 6 helyet nyertek – ezek a számok azért nem egyezőek, mert 2020-ban újrarajzolták a választókörzetek határait, mivel ezt Amerikában a tízévenkénti népszámlálás alapján mindig megteszik. A legfrissebb adatok alapján ha a még el nem dőlt körzetekben a jelenleg vezetésre álló jelölt nyer, akkor szűk többségű republikánus irányítás alá fog kerülni a Képviselőház.
Nagyon szoros a verseny a véghajrában
Hogy mennyire nem érkezett meg a vörös hullám (Amerikában a republikánusoké a vörös szín a republican~red [vörös] betűegyezés miatt, míg a demokraták színe a kék), azt az is mutatja, hogy a demokratáknak jó eséllyel még a felsőházat azaz a Szenátust is sikerül megőrizniük. Ehhez a decemberben megtartandó georgiai megismételt választást kell az inkumbens jelöltjüknek, Raphael Warnocknak megnyernie az előző elnök, Donald Trump által is támogatott republikánus kihívójával, Herschel Walkerrel szemben, ahogy egyébként pontosan így nyerni tudott 2020-ban is.
A demokraták szoros vereségüket győzelemként ünneplik, míg a republikánusok a várható szűk alsóházi többségüket vereségként, ugyanis sokkal többet vártak. Még a mérsékelt felmérések is jelentősebb republikánus előretörést mutattak, hiszen minden feltétel adott volt győzelmükhöz: 40 éve nem látott magas (8,2 százalékos) infláció, a republikánusoknak kedvező választási térkép, népszerűtlen elnök, illetve az első ciklusos elnököt adó párt hagyományosan gyenge félidős szereplése (1994-ben Bill Clinton esetében például 8 szenátori, 10 kormányzói és 54 képviselői helyet nyertek a republikánusok, 2008-ban, Barack Obama első elnöksége idején pedig 6 szenátori, 6 kormányzói és 63 képviselői hellyel gazdagodtak).
Ha ehhez képest mindössze annyi történik, hogy a republikánus párt nyer 6-9 képviselői helyet, miközben elveszít 2 kormányzóit (Maryland és Massachusetts államokban), ráadásul a csatatér-államnak számító Michiganban nem csak a kormányzói székét őrizte meg Gretchen Whitmer, de az állami alsóházban és felsőházban is többségbe kerültek a demokraták, amire 40 éve nem volt példa, már az is kész katasztrófa a párt számára. Hab a tortán, hogy minden egyes államban, ahol szavazni lehetett az abortusz szigorításáról (a Legfelső Bíróság a Roe vs. Wade-ítéletet eltörlő határozata után tagállami hatáskörbe utalta az abortusz kérdését), a demokraták által támogatott álláspont győzött.
Mi következik mindebből? Joe Biden jelenlegi elnök politikai túlélése mindenképpen, azaz, nem fogják követelni a saját párttársai, hogy még a ciklusa lejárta előtt mondjon le, hogy az erőviszonyok átrendezésével adjon lehetőséget a fiatalabb generációnak. A másik következmény pedig sokkal fontosabb a demokrácia szempontjából illetve meglepőbb: ez pedig Donald Trump volt elnök politikai tőkéjének elértéktelenedése, és párton belüli fő riválisának, Ron DeSantisnak a felértékelődése.
Donald Trump lehet a nagy vesztes
Annak már önmagában jelzésértéke van, hogy a Fox News a Truth Socialon „A konzervatívok Trumpot okolják a republikánus párt gyenge választási eredményéért” címmel jelentetett meg cikket – ugyanis a Truth Social nem más, mint Trump saját házi-Twittere, amit az után hozott létre, hogy a valódi Twitterről hazugságok folyamatos terjesztése miatt kitiltották. Azóta gyakorlatilag megállás nélkül őt okolja a rossz szereplésért minden megszólaló.
Először Marc Thiessen, George W. Bush korábbi szövegírója kritizálta közvetett módon a volt elnököt. Szerinte a választási eredmények olvasata egy „perzselő vádirat” a republikánus párt számára. Szerinte a választók meghallgatták a republikánus ajánlatot, és azt mondták rá, hogy „köszönjük, nem”. Kiemelte, hogy a demokraták „anti-MAGA” (gyakorlatilag Trump-ellenes) stratégiája működött, hiszen a republikánus párt trumpista jelöltjei majdnem mind elbuktak, ellenben a Trumppal távolságtartó vagy egyenesen kritikus politikusok egész sora (Ron DeSantison kívül a georgiai Brian Kemp, a texasi Greg Abbott, a New Hampshire-i Chris Sununu kormányzók) győzedelmeskedett. Thiessen szerint az általuk járt út „vezet a jövőbe” a „radikális jelöltek” helyett. David Urban, az exelnök egy korábbi tanácsadója szerint „a republikánusok a szakadékba zuhanásig követték Trumpot”, Peter King korábbi képviselő szerint pedig „nem szabadna a volt elnöknek továbbra is a republikánus párt arcának maradnia.”
Chris Christie volt New Jersey-beli kormányzó, aki Trump egyik legnagyobb kritikusa volt, majd lett az első, aki hívéül szegődött, az utóbbi időben újra Trump-ellenes hangokat üt meg. Szerinte Trump politikai ösztönei „elsősorban saját magáról szólnak” és nem a republikánus pártról. Véleménye szerint kulcsfontosságú összecsapásokat buktak el a republikánusok a nyilvánvalóan „gyengébb jelöltek miatt” (a gyengébb jelöltekre mi is felhívtuk a figyelmet a választások előtti esélylatolgató cikkünkben).
Christie elsősorban dr. Mehmet Ozra, másodsorban Herschel Walkerre utalhatott, hiszen Oz már most biztosan veszített Pennsylvániában a stroke-ját éppen hogy csak túlélő John Fetterman ellen, Walker pedig hátrányból várja a decemberi második fordulót Georgiában (az állam törvényei szerint, ha egyik jelölt sem szerez 50 százalékot a normál választáson, akkor második fordulót tartanak). Mindkét jelölt bírta Trump támogatását, dr. Oz pedig minden bizonnyal ennek köszönhetően tudott a republikánus előválasztáson győzelmet aratni. Christien kívül több republikánus politikus és elemző is arra utalt, hogy Trump számára nem az alkalmasság volt a támogatás elnyerésének legfőbb mércéje, hanem a hozzá való hűség, ami a 2020-as választási vereség kétségbevonásában tudott megmutatkozni legjobban.
A korábban Trumpot támogató tabloid New York Post pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a volt elnök „szabotálta” a félidős választásokat. A sokkal kimértebb, mértéktartó, jobbközép üzleti napilap, a Wall Street Journal sem maradt le ettől sokkal, szerintük a választás legnagyobb vesztese maga Donald Trump volt annak ellenére, hogy a neve nem szerepelt a szavazólapon.
Eltérő taktikák
A fentiekben lehet valami igazság. A demokraták megpróbálták (saját, a szavazóbázis körében népszerű intézkedéseik felelmegetése mellett) a „valaha volt legnagyobb téttel bíró választásként” eladni a mostani félidős választást, mondván, a demokrácia jövője a tét, az abortuszhoz való jog a tét, a szociális programok (mint a társadalombiztosításnak és nyugdíjnak mondható Medicare és Medicaid illetve Social Security-programok) sorsa a tét.
A republikánus oldalról elsősorban a gazdasági hozzá nem értésről (magas infláció) volt szó, arról, hogy a demokraták meg akarják nyirbálni a szabadságjogokat, hogy be akarják vezetni a szocializmust, hogy behódolnak a woke-kultúrának és – legalábbis a trumpista jelöltek részéről – arról, hogy a demokraták el akarják csalni a választásokat, ahogy azt megtették 2020-ban is (ezt az állítást Trumpnak és híveinek azóta sem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani).
Nyilván a szavazás kimenetelét befolyásolta az abortusz kérdése is: az exit-pollok tanulsága szerint a választópolgárok számára szavazatuk leadásában 31 százalékban az infláció, de 27 százalékban az abortuszhoz való legális hozzáférés lehetősége számított. Ahogy már írtuk, az összes olyan helyen, ahol az abortusz szigorításának kérdése a szavazólapon volt, a választók a demokrata álláspontnak megfelelően a szigorítás ellen szavaztak. Lehet, hogy ez döntött Pennsylvániában is Fetterman javára; Fetterman az Ozzal szembeni vitája során azt mondta, ez a kérdés kizárólag a nőre és az orvosára tartozik, dr. Oz pedig talán kissé naivan úgy válaszolt, hogy a nőre, az orvosára és a nő megválasztott képviselőjére.
A demokratáknak kedvezhetett a magasabb választási részvételi arány is: az, hogy a nagy verést elkerülték, következhet abból is, hogy a híresen passzív 18-29 éves választói réteg rekordmagasan, 27 százalékban ment el választani. Egyedül ebben az életkori sávban van előnyük a republikánusokkal szemben: 63 százalék a 35 százalékkal szemben (míg a fekete bőrű fiatalok esetében a demokraták 88 százalékon állnak). A részvételi arány félidős választáshoz képest magas, 47 százalékos volt, a középnyugati csatatér-államokban pedig akár 60 százalékos is. Általában 40 százalék szokott ez az arány lenni, jó eséllyel a fiatalok és az abortuszhoz való hozzáférés szigorításával egyet nem értő külvárosban lakó nők magasabb részvételi százaléka áll a relatíve jó demokrata szereplés mögött, ami azt jelenti, hogy az el nem kötelezett választók ténylegesen jobban vevők voltak a demokrata kampányüzenetekre.
Republikánus átrendeződés
A republikánus Ron DeSantis kimondottan jó szereplése a párton belüli „legesélyesebb 2024-es elnökjelölt”-pozícióját is megerősítette. Közel 20 százalékpontot vert demokrata kihívójára, a korábban republikánus színekben a kormányzói széket elnyerő Charlie Cristre, aki floridai kongresszusi képviselői helyét feladva szállt szembe DeSantisszal.
DeSantis alatt Florida állam gyakorlatilag elveszítette csatatér-állami szerepét, a szenátori székéért újrázó Marco Rubio szintén kétszámjegyű, kiütéses győzelmet aratott. Florida a covid-lezárások idején tolódott jobbra; az államban viszonylag laza covid-szabályok miatt százezerszámra költöztek be jobboldali szavazók, így már 300 ezerrel több regisztrált republikánus él az államban, mint demokrata (Barack Obama idején még 700 ezerrel több regisztrált demokrata volt az államban, ennek köszönhetően tudott 200 ezer szavazattal nyerni 2008-ban). Trump mindössze annyival kommentelte riválisa szereplését, hogy megjegyezte: bezzeg ő 2020-ban 5,7 millió szavazatot kapott, míg most DeSantis csak 4,6 milliót, és hogy a félidős választás eredményei „egy kicsit kiábrándítóak, de attól még nagy győzelmet jelentenek”, bár Jim Acosta CNN-es fehér házi tudósító szerint a volt elnök levert volt, és még a saját feleségét is okolta dr. Memhet Oz rossz szerepléséért.
Akárhogy is, a következők tűnnek biztosnak: a vörös hullám elmaradt; a Trump által támogatott jelöltek rosszul szerepeltek; még így is Kevin McCarthy, az alsóház kisebbségi republikánus frakcióvezetője az esélyes arra, hogy 2023-tól a harmadik legnagyobb politikai méltóság tisztségét, a House Speaker pozícióját betöltse; Ron DeSantis a republikánus párton belül felértékelődött; végül Donald Trump exelnök egyre jobban elveszítheti a befolyását a párton belül, ami kihathat az ellene folyó vizsgálatok egész sorára is.
