2018 utolsó napján hivatalosan is megkezdődött az ukrán elnökválasztási kampány. A népszerűségi listák dobogójára idáig nem fért fel a jelenlegi államfő, de taktikája, hogy mindent az újraválasztás alá rendel, meghozta első eredményeit: Petro Porosenko feljött Julija Timosenko mögé a második helyre, hogy aztán januárban vissza is essen. Március 31-éig még sok víz lefolyik a Dnyeszteren, de az már tudható, Ukrajnában minden megtörténhet.
Decemberben elindult felfelé Petro Porosenko népszerűsége. A december végi állást tükröző, az Ilka Kucseriváról elnevezett Demokratikus Kezdeményezés Alapítvány és a Razumkov Központ közösen végzett közvélemény-kutatása alapján a regnáló államfő támogatottsága 13,8 százalékos volt. A legnépszerűbb – 16,1 százalékkal – továbbra is Julija Timosenko volt. A komikus Volodimir Zelenszkij viszont 8,8 százalékkal visszacsúszott a harmadik helyre, őt követtte az oroszpárti erők egyik jelöltje Jurij Bojko 8,4, Oleh Ljasko 6,9 és a volt védelmi miniszter Anatolij Hricenko 6,8 százalékkal. Eddig nagyjából két tucatnyi jelölt jelezte indulási szándékát, akiknek február elejéig még van idejük a végső válasz megadására.
Moszkva és Konstantinápoly szakításához vezethet az ukrán pravoszlávok függetlenedése | Magyar Hang
Porosenko a Moszkvától való egyházi elszakadást az ukrán függetlenségi törekvések egyik dimenziójaként állította be.
Porosenko népszerűségének hirtelen emelkedése egyértelműen összefügg a kercsi incidenssel és a független Ukrán Ortodox Egyház létrehozásával. Egyszóval, a konfrontáció keresésére alapozott, a nemzeti érzelmeket felkorbácsoló, a „Hadsereg, nyelv és hit”, háromszavas kampányszlogennel megjelenített taktika működik. Rövid távon mindenképpen. Mutatják ezt a felmérés egy másik kérdésére adott válaszok is. Eszerint a 2018-as év eseményének – 24 százalék – az ukránok a nemzeti egyház megteremtését tartják, s emellett a legtöbben még a védelmi képesség erősítését és az ország külföldi imázsának a javulását nevezték meg.
Ezek után azon sem lepődhetünk meg, hogy az év politikusa 16 százalékkal Petro Porosenko lett a szavazatok 12 százalékát begyűjtő Julija Timosenko előtt.
Aztán kijött a Szociális Monitoring ünnepek utáni felmérése. Timosenko az egész népesség körében 13,4, míg a biztos választók között 18,6 százalékkal továbbra is vezet, Porosenko azonban 7,7, illetve 10,7 százalékos népszerűséggel visszacsúszott oda, ahol ősszel volt, az ötödik helyre. Visszajött a második helyre Zelenszkij 10,8, illetve 15 százalékkal. Őt követi Bojko 8,5, illetve 11,8 százalékkal és Gricenko 8,1, illetve 11,2 százalékkal. Rossz jel Porosenkónak, hogy 51,9 százalékkal ő vezeti a leginkább elutasított jelöltek rangsorát Timosenko (28,9 százalék) előtt.
Porosenko számára most az a legfontosabb, hogy bejusson a második körbe, ahol a szakértők úgy vélik, már új verseny kezdődik. Ebben a jelenlegi elnök esélyei jobbak, mint az első körben. Itt ugyanis az ukránok a szerintük kisebbik rosszra fognak szavazni. Porosenko mellett szólhat, hogy Ukrajna legfőbb külföldi támogatóinak szemében bejáratott, az amerikai érdekeket képviselő, kezes politikusról van szó. Az ország külpolitikai irányultsága persze Timosenko győzelme esetén sem változna, ám a stílus és a taktika biztosan. Kérdés, hogy Kijev legfőbb támogatója akar-e váltani, s bajlódni egy új elnök betörésével. Az európaiak nagyon is hajlanának erre, ám aligha az ő szavuk a döntő.
Petro Porosenko elszámította magát | Magyar Hang
Az ukrán elnök számára a hadiállapot bevezetése még kevés lehet az újraválasztáshoz.
Porosenko esélyeit növeli az is, hogy alá dolgozik az államapparátus, őt futtatja a tévécsatornák többsége. Csapata ráadásul mindent bevet. Így az ukrán hadihajók ismét arra készülnek, hogy átkeljenek a kercsi szoroson, eközben az elnök aktivistái ezer hrivnyáért, nagyjából 10 ezer forintért vásárolnak voksokat.
Timosenko mellett szól ugyanakkor, hogy az ukránok már belefáradtak a folyamatos konfliktusokba, és változást akarnak. A Jaremenko Központ felmérése azt mutatja, hogy a társadalom olyan államfőre vágyik, aki képes megállítani a háborút (55,9 százalék), kiáll az átlagemberek érdekei mellett (44,5 százalék), ért a gazdasághoz, (44,1 százalék), kérlelhetetlenül harcol a korrupció ellen (44 százalék) és képes vezetni az országot (40,1 százalék). Persze mindezt Porosenko is megígéri, az elmúlt években ugyanakkor messze nem eme elvárások szellemében politizált. Timosenko képes lehetne egyfajta finom váltásra, azonban már ő is régi motoros. Az új arc a jelöltek között Zelenszkij, akinek 10 százalék körüli népszerűsége mutatja az ukránoknak a politikai elittel szembeni bizalmatlanságát. Persze, ne feledjük, hogy a komikus felfutása mögött ott van az 1+1 tévécsatorna is, amelynek tulajdonosa Ihor Kolomojszkij nagyon szeretné, ha Porosenko lelépne a porondról.
A végeredményt már csak azért sem lehet megjósolni, mert a felmérések alapján az ukránok nagyjából 78 százaléka biztosra veszi, hogy elmegy szavazni, a megkérdezettek mintegy 40 százaléka azonban még nem tudja, kire adja majd a voksát. Ezért aztán március végéig még sok meglepetésre – provokációk és lejáratások – sorára lehet számítani. Megnyugvást azonban az sem hoz majd, hiszen szusszanásnyi szünetet követően kezdődik a parlamenti választás kampánya. Az már most látszik, hogy a politikai erőviszonyok mindenképpen átrendeződnek, de pontosan hogyan, az még nem világos.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
