Észak-Korea megerősítette, hogy csapatokat küldött az orosz-ukrán háborúba
A kurszki területen lévő Szudzsa városában történt pusztítás (Fotó: AFP via Europress/Orosz Védelmi Minisztérium) - Fotó: HANDOUT

Most először ismerte el Észak-Korea, hogy csapatokat küldött az Ukrajna elleni háborúba – írja a BBC a KCNA állami hírügynökség jelentésére hivatkozva. A phenjani hadsereg úgy fogalmazott, hogy Kim Dzsong Un parancsára katonái segítettek az orosz erőknek „teljesen felszabadítani” a kurszki határvidéket. – Ők, akik az igazságért harcoltak, mind hősök és a haza becsületének képviselői – közölték, hozzátéve, hogy Észak-Korea ismét támogatni fogja az orosz hadsereget.

Phenjan bejelentése alig néhány nappal azután érkezett, hogy Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök méltatta az észak-koreai csapatok „hősiességét”, ez volt az első alkalom, hogy Moszkva nyilvánosan elismerte részvételüket.

A dél-koreai és a nyugati hírszerzés már korábban jelezte, hogy Phenjan tavaly több ezer katonát küldött Kurszkba. 11 ezer katonáról számoltak be, közülük 1000-en a hírek alapján meghalhattak. Katonai szakértők szerint az észak-koreai csapatok, amelyek állítólag a Vihar Hadtest nevű „elit” egységből érkeztek, nincsenek felkészülve a modern hadviselés valóságára. – Ezek alig kiképzett csapatok, amelyeket orosz tisztek vezetnek, akiket nem értenek – mondta az év elején Hamish de Bretton-Gordon ezredes, a brit hadsereg egykori harckocsiparancsnoka. Ennek ellenére Ukrajna legfőbb katonai parancsnoka, Olekszandr Szirszkij tábornok arra is figyelmeztet, hogy az észak-koreai katonák jelentős problémát jelentenek az ukrán harcosok számára a frontvonalon.

A nyilatkozatra reagálva az Egyesült Államok leszögezte, hogy Észak-Koreának most már viselnie kell a felelősséget a háború fenntartásáért.

Interjú egy volt észak-koreai katonával, aki tízévi szolgálat után menekült el hazájából
Lukács Csaba (Szöul)

Interjú egy volt észak-koreai katonával, aki tízévi szolgálat után menekült el hazájából

„Összeszorítottam a fogam, és tűrtem. Minden nehéz volt, de az éhezés volt a legrosszabb” – mesélte a dezertőr, aki beszélt Észak-Koreában töltött gyerekkoráról, az ideológiai nevelésről, a katonaévekről, büntetésről és szigorról, a szökéséről és az újrakezdésről.