Joe Biden befejezné, amit Donald Trump elkezdett, és az Északi Áramlat gázvezeték bővítésének végleges feladására kényszerítené a német vezetést. Berlin azonban nem adja fel, emeli a téteket, és keményen harcol az amerikai beavatkozás ellen. Az elkövetkező hónapokban eldőlhet az Oroszországból a Balti-tenger alatt Németországig húzódó gázvezeték sorsa.
Még az idén felújítja a hátralévő 140 kilométeres tengeri szakaszon a csőfektetést az Északi Áramlat bővítését végző cég. A Nord Stream 2 AG – amelynek fő részvényese a Gazprom, európai partnerei pedig a projektet 50 százalékban, egyenként mintegy 950 millió euróval finanszírozó Royal Dutch Shell, OMV, Engie, Uniper és Wintershall – tehát nem retten vissza az amerikai szankcióktól, amelyek immár nemcsak az építőket, hanem a közreműködő biztosítókat, bankokat és más kiszolgálócégeket is fenyegeti. Az amerikai nyomás hatására korábban levonult a Balti-tengerről a svájci Allseas csőfektető cég, ám ez kiváltható a már egy ideje a térségben horgonyzó „Akagyemik Cserszkij” csőfektető hajóval. Újabb megoldandó problémát jelent, hogy az elmúlt hónapban kiterjesztett szankciós fenyegetések hatására visszalépett az építkezés minőségi ellenőrzését végző Det Norske Veritas – Germanischer Lloyd (DNV GL), ám a Nord Stream 2 AG már dolgozik a pótlásán.
A majdnem kész, 10 milliárd eurós, 1230 kilométeres, az oroszországi Viborgtól a németországi Greifswaldig futó vezeték a hatalmas orosz földgázmezőket kötné össze a nyugat-európai fogyasztókkal, és ezzel megduplázná a már létező Északi Áramlat jelenleg évi 55 milliárd köbméteres kapacitását. Az Északi Áramlat 2 építése tavaly azért akadt el, mert az amerikai szankciók miatt az Allseas svájci cég beszüntette a csőfektetést a dániai Bornholm szigeténél. A Gazprom akkor bejelentette, hogy a többségében állami tulajdonú orosz gázipari vállalat önerőből fogja befejezni a vezeték építését. A német szárazföldi szakasz kész, az orosz pedig rövidesen elkészül. Így már csak Greifswald körzetében a mintegy 140 kilométernyi utolsó tengeri szakaszon kell lefektetni a csöveket, és kezdődhet a nyomáspróba a Balti-tenger alatti orosz–német gázvezetéken.
Az Egyesült Államok azonban minden erővel igyekszik ezt megakadályozni. Washington úgy véli, hogy a vezeték „felelőtlen gazdasági ajándék Oroszországnak”, és gyengíti Európa biztonságát. Washington célja kettős. Egyrészt piacot akar szerezni saját cseppfolyósított gázának, másrészt le akarja választani Moszkvát Európáról. E kereskedelmi és geopolitikai célok annyiban mindenképpen egybevágnak, hogy mindkét esetben ki kell szorítani Oroszországot az európai gázpiacról. Ennek eszköze pedig a nyomásgyakorlás. Amerika úgy akarja megakadályozni az Északi Áramlat bővítésének befejezését, hogy szankciókat vet ki a projektben részt vevő cégekre. Az év végéig egy az amerikai törvényhozás előtt lévő, Rendelet Európa Energiabiztonságának Védelméért (PEESCA) nevű javaslat megerősítené és kiterjesztené a szankciókat azokra az egyénekre és szervezetekre, akik és amelyek biztosítási szolgáltatással és különböző munkákkal segítik a projektet. Elkerülendő a durva lépéseket, a DPA német hírügynökség értesülése szerint washingtoni illetékesek felhívják a projektben részt vevő európai cégeket, és nyomást gyakorolva rájuk a kilépésre szólítják fel őket.
Berlin azonban nem tett le a gázvezeték megépítéséről. Már csak azért sem, mert az orosz gáz jóval olcsóbb, mint az amerikai LNG, ezzel erősíti a német gazdaság versenyképességét. Arról nem is beszélve, hogy a vezetékes gáz környezetkímélőbb, mint a cseppfolyósított. S különben is, Berlin úgy gondolja, hogy Amerikának semmi köze ahhoz, hogy Németország honnan veszi a gázt. No meg aztán ebbe a beruházásba a német és más európai energetikai cégek már annyi pénzt befektettek, hogy hatalmas veszteséggel járna azt nem befejezni.
A német fél éppen ezért a döntő csatára készülve ellentámadásba lendült. Leállította a Trump-adminisztráció megbékítésére bejelentett LNG-terminál építését, és a Die Welt értesülése szerint a német beruházó már ki is lépett a projektből. Az Északi Áramlat bővítéséről a német pártok között is folyik a vita, a kormány azonban kiáll az építkezés befejezése mellett. Erről árulkodik a német környezetvédelmi minisztérium kiszivárgott jelentése is, amely szerint az amerikai cseppfolyósított gáz legalább annyira környezetszennyező, mint a feketeszén. A Redaktions Netzwerk Deutschland (RND) birtokába került jelentés úgy látja, hogy a kőolaj és a feketeszén kivezetésének átmeneti szakaszában kiemelt szerepe lesz a földgáznak. De nem a cseppfolyósítottnak, hiszen a vízrepesztéses technológia nagyon súlyosan károsítja a környezetet. Ezenkívül – emlékeztet rá a jelentés – az LNG jóval drágább is a vezetékes gáznál. Ráadásul – hívják fel rá ők is a figyelmet – a szállítás miatt még nagyobb az amerikai LNG ökológiai lábnyoma, ami szintén az amerikai import ellen szól. Mint kimutatták, az Északi Áramlaton érkező gáz háromszor környezetkímélőbb, mint az amerikai LNG, amelynek egy megajoulra kivetített szén-dioxid-ekvivalense 22,3, míg az előbbié 6,3.
A németek még abban is bízhatnak, hogy Biden ugyan Trumphoz hasonlóan nem híve az Északi Áramlatnak, azonban hivatalba lépve az európai gázvezetéknél fontosabb dolga is akad majd. Például valamit kezdenie kell a járvány miatt összezuhanó gazdasággal, de a külpolitikában Irán kérdése is fontosabb lehet az Északi Áramlatnál. Berlin ezzel időt nyerhet, és így akár a vezeték hátralévő 7 százalékos szakasza is megépülhet. De Angela Merkel azzal is számolhat, hogy az európai kapcsolatok helyreállítása fontosabb lesz Bidennek a gázvezeték blokkolásánál. A Gazpromot ugyan az alacsony gázárak miatt nem sürgeti az idő, az elnökváltásból az építkezés folytatására adódó lehetőséget aligha hagyja ki.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/49. számában jelent meg december 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/49. számban? Itt megnézheti!
