Önkéntes alapon, de élesben tesztelik a kvótarendszert

Miután az előző Európai Bizottság, kötelező áthelyezési kvótákat is tartalmazó új menekültügyi szabályrendszerét több tagállam – közöttük élen járva az Orbán-kormány – sikerrel megtorpedózta, még mindig nincs működőképes eljárás. A dublini rendszer ugyanis 2015-ben összeomlott. Ennek az volt a lényege, hogy a menekültügyi eljárásokat abban az uniós országban kell lebonyolítani, ahol a menedékkérő elérte az EU területét. Aztán ez a rendszer napok alatt működésképtelenné vált, először Görögországban, aztán Magyarországon, majd gyűrűzött tovább. A szolidaritást alapul vévő reformtervek azonban a nemzetállami ellenálláson megtörtek.

Ez persze már a múlt – lenne, ha az eredménytelenség nem köszönne vissza a mindennapokban, például Görögországban. De talán kevesekben tudatosult, hogy zajlik egy kísérlet, amelyik már az új eljárást veszi alapul. És a kísérlet teljesen jól működik. Tavaly ősszel a máltai, az olasz, a francia és a német külügyminiszter egyezett meg arról, hogy eseti alapon a tengerről kimentett migránsokat szétosztják egymás között. Természetesen nem adnak nekik azonnal házat, autót, készpénzt. Aki jogosult a menedékjogra (ez az esetek lényegesen kisebb része), az maradhat a fogadó államban, a többieket pedig visszaküldik a származási országukba.

Mindezt az Európai Bizottság koordinálja, ahogy az kiderült a máltai megállapodás tapasztalatairól szóló bizottsági ülésen az Európai Parlamentben. Az eseti megoldásból pár hónap alatt állandósított eljárás lett, ami jogilag nem kötelező, önkéntes alapon működik. Eddig mintegy ezer tengerről kimentett migráns sorsát rendezték el így, vagy úgy. Ez 24 kimentett hajó utasait jelenti: az önkéntes akciónak négy-öt tagállam az állandó résztvevője, de összesen már tíz tagállam tett kötelezettségvállalást, amelyeket be is tartottak.

Külön érdekesség, hogy nincs igazuk azoknak, akik attól tartanak, hogy a végtelenségig elhúzódnak egy ilyen konstrukcióban az eljárások. A hatóságok ugyanis egymást kisegítve négy héten belül pontot tettek az ügyek végére: ez az időszak a partraszállástól a végleges helyre való eljuttatást jelenti. Ugyanakkor pontosan megmutatta a rendszer, hogy miért van értelme egymás kisegítésének. Egy-egy kisebb hajó utasaival Málta is elboldogul, de amikor befut egy mentőhajó 350 fővel a fedélzetén, az már meghaladja a máltai egészségügyi vagy éppen gyámügyi rendszer kapacitásait. Utóbbi a kísérő nélküli kiskorúak miatt fontos, mindegyik mellé gyámot kell kirendelni. Meg kell jegyezni, hogy a tagállamok sem kapkodnak a gyerekek után, egyrészt valószínűleg az eljárás nehezebb volta, másrészt pedig amiatt, mert őket nem lehet visszaküldeni oda, ahonnan jöttek.

Ebben a helyzetben van még egy bizonytalansági tényező: a líbiai parti őrség. Ők jórészt uniós pénzből őrzik a líbiai parti vizeket, de sokszor nem könnyű eldönteni, hogy embercsempészként vagy határvédelemként hatékonyabbak-e. De arra is vannak konkrét adatok, hogy a tengerparton agyonlőttek migránsokat.

A máltai megállapodás értékelésére megkértük Szijjártó Pétert. A külügyminiszter azt válaszolta Brüsszelben, hogy „nem arra kellene fókuszálni, hogyan osszuk el az Európába akaratunk ellenére bejövőket, hanem arra, hogy védjük meg magunkat”. Szijjártó Péter szerint inkább arra kell összpontosítani, hogy olyan körülményeket teremtsünk a kiindulási országban, hogy ne akarják az ott élők elhagyni szülőföldjüket.

Az Európai Bizottság márciusban áll elő a menekültügyi eljárások reformját tartalmazó úgynevezett migrációs paktummal.