Az előzetes latolgatások alapján úgy tűnik, két ember fúrhatja meg az uniós mentőcsomagot és a következő hétéves költségvetést a pénteken kezdődő EU-csúcson: Orbán Viktor magyar és Mark Rutte holland kormányfő. Előbbi azért, mert igazságtalannak tartja a pénz elosztását és semmiféle jogállamisági utalást nem akar látni a források felhasználása kapcsán, utóbbi pedig azért, mert nem akar ingyenpénzt adni attól tartva, hogy azok, akik kapják, felelőtlenül költik el.
A csúcstalálkozó február óta első alkalommal személyes lesz, vagyis nem videokonferenciát tartanak Brüsszelben. Az épületbe sokkal kevesebb embert engednek be, a delegációk létszámát is maximálták és szigorú távolságtartást követelnek meg. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy vannak olyan emberek, akiknek az a dolguk, hogy egy táblát tartva figyelmeztessék a politikusokat: legyenek kedvesek messzebb állni egymástól.
Bár lesznek más napirendi pontok is, de elsősorban pénzügyekről fognak tárgyalni az állam- és kormányfők: a helyreállítási alapnak nevezett 750 milliárd eurós újjáépítési csomag és a 1074 milliárd eurós, következő hétéves költségvetés ügyében kell megegyezni.
A tárgyalások hátterére rálátó forrásunk szerint 6, de leginkább 18 olyan pont van, amin biztos, hogy vita lesz. A teljesség igénye nélkül a következő területeken várható nézetkülönbség. Nincs egyetértés abban, hogy valóban megfelelő méretű-e a 750 milliárd eurós csomag és jó-e az a felosztás, hogy 500 milliárd eurót a vissza nem térítendő támogatás, 250 milliárd eurót pedig hitelként lehet igényelni.
Ugyancsak kérdés, hogy megfelelő-e a hétéves keretköltségvetés összege. Általában a nettó befizetők (a négy fukarként emlegetett Hollandia, Ausztria, Dánia és Svédország) azt mondják, hogy csak kedvezményes hitelt adjunk a rászoruló tagállamoknak, a rászoruló – déli – államok pedig a szolidaritás nevében minél nagyobb összegű, vissza nem térítendő juttatásban reménykednek. A gazdagok azt is mondják, hogy szeretnénk tudni arról, hogyan költik el a pénzt, Rómában és Madridban viszont hallani sem akarnak arról, hogy Hágában döntsék el, mire fordíthatják ezeket az összegeket. A nettó befizető államok ugyanis attól tartanak, hogy ha nincs szoros ellenőrzés, akkor az évtizedek óta halogatott strukturális reformok hiánya miatti lyukakat tömködik be a koronavírus miatt juttatott pénzzel. Márpedig a déli országoknak igen komoly pénzügyi gondjaik vannak – járvány nélkül is.
Ami a magyar álláspontot illeti: a magyar kormány elvből elutasít mindenféle hitelfelvételt (a konstrukció szerint a nemzetközi pénzpiacokról, nagyon kedvező feltételekkel veszi fel a nagyon jó adósnak számító EU ezt az összeget, amit 2028-tól 30 év alatt kellene visszafizetni), de ha mindenki beleegyezik, akkor a magyar kormány is támogatni fogja.
Amit viszont nem fog támogatni, az a pénzek jelenlegi elosztásának aránya és jogállamisági kritériumok összekötése az uniós forrásokkal. A jelenlegi tárgyalási anyagok szerint a források elosztását 70 százalékban a munkanélküliség és 30 százalékban a GDP visszaesése határozza meg.
Mindenesetre Magyarország nem jól jön ki belőle: a magas foglalkoztatási adatok és a járvány viszonylag enyhe hatásai miatt a vissza nem térítendő támogatások körében 6 milliárd forintot kaphatunk, ehhez jön 6,9 milliárd forintos hitelfelvételi lehetőség. Az egyenleg tulajdonképpen nulla, mert amikor vissza kell fizetni a hitelt – ha nem lesznek az EU-nak új, jelentős saját bevételei –, akkor éppen hatmilliárdot kell majd törleszteni. A hétéves költségvetésen belül pedig az előző ciklusban juttatott 24,5 milliárd euró helyett most 17,9 milliárdra jogosult Magyarország.
Azt Magyarország egyértelművé tette, hogy költségvetési ügyekben nem akar semmiféle jogállamisági vitába belemenni, mondván, ez óhatatlanul politikai vita lesz. Sőt, a hetes cikkely szerinti eljárás leállítását is el akarja érni Orbán Viktor, forrásunk szerint erre kész javaslata van a magyar félnek, merthogy ez egy eléggé bonyolult jogi folyamat volt már eddig is.
Bár Orbán Viktor és a magyar kormány lépései sokak számára felháborítóak, de könnyen lehet, hogy eredményesek lesznek. Annak érdekében, hogy legyen pénzügyi egyezség, elképzelhető, hogy a tagállami vezetők ahogy telik az idő, elengedik a jogállamiság kérdését azzal, hogy majd visszatérünk rá. Kiváló példa erre a baloldali portugál miniszterelnök, aki az Orbánnal való találkozása után már sokkal megengedőbb volt az európai értékekkel kapcsolatban. Azoknak az országoknak, ahol élet-halál kérdése, de legalábbis a belpolitikai stabilitás kérdése, hogy lesz-e pénz, nos, ott a gazdasági kilábalásnak elsőbbsége van a magyar demokrácia állapotához képest. Jegyezzük meg ugyanakkor: Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke azt üzente a vezetőknek, hogy lehet tárgyalni a pénzekről, de nem lehet tárgyalni az olyan európai értékekről, mint a sajtószabadság és a jogállamiság.
Mindenesetre a jelenlegi helyzetet az Európai Tanácsban egy magát megnevezni nem kívánó, de magas beosztású tisztviselő azt mondta, hogy most egyetlen ország van, amelyik nem fogadja el a jogállamisági feltételrendszert. Tudjukki.
Hogy meddig tart az alkudozás, azt egyelőre senki sem tudja, mindenesetre a delegációk egész hétvégére foglaltak szállást. Vagyis igyekeznek addig tárgyalni, amíg megállapodás lesz. Az sem utolsó szempont, hogy egy sikeres csúcs jó üzenet lenne a nemzetközi piacok felé is.
