Az elmúlt egy nap szomorú tapasztalata a brüsszeli tudósító számára, hogy mindazon témák kapcsán, ahol szóba kerül a jogállamiság, a jog- és esélyegyenlőség, a demokratikus értékek, ott a negatív példa Magyarország lesz. Néha meg-megemítenek más országot is (általában Lengyelországot), de ahogy a gyerekeket a mumussal szokás, úgy a politikusok Orbán Viktorral ijesztgetik egymást. Így volt ez a jelenleg zajló európai parlamenti plenáris ülés több napirendi pontja kapcsán, vagy éppen az Európai Bizottság új, az LMBTIQ-közösség esélyegyenlőségére vonatkozó stratégiájának bemutatása kapcsán is. És már koránt sincs szükség arra, hogy magyar politikusok megszólalása, vagy magyar újságírók kérdései nyomán szülessenek meg a bírálatok, Európa minden pontján „képben vannak” az emberek a magyar fejlemények kapcsán.
A számtalan nyitva lévő front mellett most valószínűleg egy újabb nyílik, mégpedig az imént említett LMBTIQ-személyek jogait illetően. Az Európai Bizottság ugyanis azt szeretné, ha minden embernek azonos jogai lennének, függetlenül nemi identitásától, hovatartozásától, irányultságától. Márpedig a sürgősségi helyzetben beterjesztett magyar alaptörvény-módosítás, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok például kizárnák az azonos neműeket az örökbefogadásból. Ehhez képest a legújabb brüsszeli javaslatban a szivárványcsaládok határokon átnyúló védelméről és kölcsönös elismeréséről lehet olvasni. Vagyis, ha például egy írországi azonos nemű pár gyermeket fogad örökbe, akkor őket családként kellene elismerni a Magyarországon is.
Az Európai Bizottság öt évre szóló stratégiájának első része a következő elemeket tartalmazza: a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a biztonság garantálása, befogadó társadalmak kialakítása, az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére irányuló törekvés előmozdítása világszerte. A javaslat arra a felmérésre is épít, amely szerint 2019-ben az LMBTIQ személyek 43 százaléka nyilatkozott úgy, hátrányos megkülönböztetésben van része, 2012-ben viszont csak 37 százalékuk érezte így. A Covid19-válság tovább fokozta a veszélyeztetett csoportokra nehezedő nyomást, és ez alól az LMBTIQ személyek sem jelentenek kivételt.
Az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségének javításához kapcsolódó számos szakpolitikai terület elsősorban nemzeti hatáskörbe tartozik. Vera Jourova, értékekért és átláthatóságért felelős bizottsági alelnök is elismerte, hogy a családi jogok szabályozása tagállami hatáskör. Ugyanakkor a konkrét magyar jogalkotási kezdeményezésre reagálva arra felhívta a figyelmet, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi kötelezettséget és az uniós jogot. Utóbbiak közül kiemelte az egyenlőséget és az emberi jogokat.
Helena Dalli, esélyegyenlőségért felelős biztos pedig azt fűzte hozzá, hogy „A stratégia ezzel összefüggésben sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek nem rendelkeznek az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó nemzeti stratégiával, hogy fogadjanak el olyan stratégiát, amely országukon belül kezeli az LMBTIQ személyek esélyegyenlőséggel kapcsolatos konkrét szükségleteit.”
