Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós költségvetést és a jogállamisági részt külön kell választani, és nem tartja elfogadhatónak azt a lengyel javaslatot, miszerint a jogállamiság kritériumainak jogilag kötelező érvényű konkretizálása esetén elállna a költségvetés vétójától. Orbán Viktornak a szokásos péntek reggeli rádióinterjújában a csütörtök esti lengyel bejelentésre adott reakciója, és a kormányközeli média érezhető tétovasága arra enged következtetni, hogy Mateusz Morawieckivel folytatott hétfői egyeztetésükön ebben a lépésben nem állapodtak meg.
Mint arról brüsszeli tárgyalásai után Jarosław Gowin miniszterelnök-helyettes fogalmazott, Lengyelország azt kéri az EU-tól, hogy a jogállamisági mechanizmus mellé csatoljanak egy jogilag kötelező erejű értelmező anyagot. Ebben a dokumentumban Brüsszelnek garanciát kell adnia arra, hogy valóban „csak” az EU-költségvetés és a járvány miatti mentőalap forrásainak védelmére használja a feltételrendszert, és az semmilyen politikai nyomást nem helyez majd a tagországokra. Ennek elfogadása esetén oldaná fel Varsó a vétóját. A Reutersnek nyilatkozó Gowin arról nem beszélt, hogy ez a kompromisszum Magyarországnak is megfelelne-e.
Mikor erre keressük a választ, ne felejtsük el, hogy hétfő óta történt egy és más, ami befolyásolhatta Varsó álláspontját. Egyes vélemények szerint ugyanis a brüsszeli meleg orgia körüli botrány is az Európai Unió és a két nyakas közép-európai ország közötti harc egyik leágazása. Szájer Józsefet lépre csalták, a lelepleződése és a költségvetés körüli csata időbeli egybeesése pedig nem véletlen. Főképp úgy, hogy a médiában a múlt péntekihez hasonló orgiák kapcsán már a lengyel kormányzó párt politikusai is képbe kerültek. Azt nem tudjuk, hogy tudatos akcióról van-e szó – az ügy morális megítélésén ez egyébként nem is változtat -, Varsó azonban úgy értelmezhette, hogy ebből a helyzetből jól nem jöhet ki, így jobb minél előbb kimenekülnie belőle.
Ráadásul úgy, hogy Jaroslaw Kaczynski pártja, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) már enélkül is belpolitikai nyomás alatt ment bele a költségvetés és a jogállamiság körüli vitába. Gondolunk itt az abortusz szigorítása elleni hetek óta tartó tüntetésekre és a kormányzó koalíción belül állandósult feszültségre. A párt állítólagos gangbang parti-érintettsége ebben a helyzetben egyáltalán nem hiányzott. A partik brüsszeli szervezője ugyan egyre több ellentmondásba keveredik, és állítólag egy körözött csaló, ám a bulik attól még bulik, és a botrány egyre inkább kezd ráégni nemcsak a magyar, hanem a nyíltan melegellenes ideológiát képviselő lengyel kormányzó pártra is, és rombolja a hitelességét.
De az már egyébként is kezdettől világos volt, hogy a lengyel érdekek nem teljesen esnek egybe Orbán szempontjaival. Varsó komolyan tarthatott attól, hogy Brüsszel kihagyhatja a vétózó országokat a helyreállítási alapból, ami érzékenyen érintené. De Lengyelországnak emellett még arra is gondolnia kell, hogy középhatalmi ambíciói bánhatják, ha elszámolja magát, és a kelleténél messzebbre megy. S hát azt se felejtsük el, hogy – mint arra a minap a Rzeczpospolita is emlékeztetett – a 2004 és 2020 közötti időszakban Lengyelország az Európai Uniótól majdnem 190 milliárd eurót kapott, miközben a közösség büdzséjébe mindössze 61 milliárd eurót fizetett be. Varsó érdekei tehát kezdettől fogva csak részben estek egybe Orbánéval. Gazdasági értelemben mindenképpen. Erre utal Jarosław Gowinnak az a mondata, hogy a lengyelek amiatt készek a kompromisszumra, mert a keretköltségvetési alku híján életbe lépendő vészforgatókönyvvel anyagilag rosszul járnának.
De Kaczynskinak azzal is számolnia kell, hogy az Ipsos friss felmérése alapján a lengyelek kétharmada egyetért a jogállamiság és a támogatások összekapcsolásával. Az elmúlt hetek tüntetéseinek fényében a PiS tehát nem hagyhatja figyelmen kívül a fiatalok és saját tábora egy részének a véleményét. Ezért aztán nem lenne meglepő, hogy Varsó Budapestnél intenzívebben keresi a kompromisszumot, és adott esetben rántja először félre a kormányt, amely a saját emlékművét építő Angela Merkelnek is érdeke. Úgy tűnik tehát, hogy Orbán Viktor elszámolta magát, rosszul mérte fel a lehetőségeit, Magyarország mozgásterét. Ezen belül azt is, hogy a Brüsszellel vívott harcában meddig tud vele együtt menni Varsó.
