2030-ra eltűnhet a hajléktalanság az EU-ból, ha a tagállamok megfogadják az Európai Parlament javaslatait. Erre azonban nincs sok esély, a téma tagállami hatáskör és például a Fidesz is elutasítja az ezzel kapcsolatos kezdeményezést.
Az Európai Unióban hétszázezer olyan ember van, akinek nincs fedél a feje fölött és a szabadban vagy egy hajléktalanszállón kell töltse az éjszakát. Ennél lényegesen magasabb azok száma, akiknek ugyan van hol lakniuk, de a lakhatás költségei aránytalanul megterhelik pénztárcájukat, olyannyira, hogy nem marad pénzük akár a rezsi fizetésére, akár élelem vásárlására, vagy minimális életszínvonal fenntartására.
Az Európai Parlament (EP) kísérletet tesz arra, hogy ezt jogi eszközökkel szabályozza, holott ebben nincs uniós hatáskör. Már elfogadtak egy állásfoglalást amelyben tisztázzák a megfelelő lakhatás fogalmát. Ide tartozik többek között a tiszta és jó minőségű ivóvíz, a megfelelő és méltányos higiénés körülmények, és a szennyvíz- és vízhálózatok is beleértendők. A megfelelő lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, amelyet a nemzeti és az európai jognak is el kellene ismernie – mondja a képviselők többsége.
Az Európai Parlament arra is felszólította a tagállamokat, illetve a regionális és a helyi hatóságokat, hogy fogadjanak el jogszabályt a bérlők és a saját lakásukban élők jogainak védelmére. A lakhatás akkor nevezhető megfizethetőnek, ha az azzal összefüggő költségek rendezése után a lakónak elegendő forrása marad az egyéb alapvető kiadásokra. Ezen költségek minimális szintje jelenleg a háztartások rendelkezésére álló jövedelmének 40 százaléka. Ugyanakkor az európai bérlők több mint negyede jövedelmének ennél nagyobb részét költi albérletre, az albérletek átlagösszege pedig folyamatosan növekszik.
Sokan számítanának arra, hogy majd az Európai Bizottság jogalkotási kezdeményezéssel áll elő – de mint említettük, mindez tagállami hatáskör. Erről beszélt a téma vitájában Nicolas Schmit foglalkoztatásért felelős biztos, aki szerint az Európai Bizottság abban tud segíteni, hogy kicseréljék a tagállamok egymás között a jó gyakorlatokat. Ez bizony nem sok. Reménykeltőbbek azok a brüsszeli kezdeményezések, amelyek csak közvetve kapcsolódnak a témához. Például ha a most induló nemzeti helyreállítási programokban szerepeltetik ezt a témát a tagállami kormányok a szociális és megfizethető lakhatás címmel, akkor újabb forrásokhoz juthatnak. De ide tartozik az uniós épületkorszerűsítési program is, amely olcsóbb lakásfenntartást jelent és jótékony hatással van a foglalkoztatásra.
– Az uniónak mozdulnia kell, és a tagállamokkal együtt minden követ meg kell mozgatnia. A jelentésben minden döntési szint számára kézzelfogható megoldásokat javaslunk. Ha akarjuk, megoldhatjuk a lakhatási válságot, és 2030-ig felszámolhatjuk a hajléktalanságot – mondta lapunknak a jelentéstevő, Kim van Sparrentak holland zöldpárti politikus.
Ahogy említettük, nem mindenki fogadta tetszéssel a lakhatás emberi joggá nyilvánítását. A szélsőjobboldali európai pártoknak az a kifogása, hogy az EU tagállami hatáskört akar átvenni, meg kellene hagyni ennek a témának a rendezését a kormányoknak. A másik kifogásuk az, hogy túl sok migráns van az EU-ban, ha kevesebb lenne belőlük, akkor több lakás jutna az európaiaknak.
A Fidesz képviselőcsoportja is az állásfoglalás ellen szavazott. – Magyarországon a polgári kormány sikerrel bizonyította, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából a munkaalapú megközelítés a megoldás, a segélyalapú társadalom pedig tévút – írta közleményében ezzel kapcsolatban Kósa Ádám fideszes EP-képviselő. Hozzátette azt is, hogy az elmúlt tíz évben a Fidesz–KDNP kormány Európában egyedülálló, széleskörű otthonteremtési és -felújítási támogatásrendszert hozott létre a családok megsegítésére. Szerintük az EP jelentés azt szorgalmazza, hogy az államnak bármilyen munka és teljesítmény nélkül lakást, mégpedig kitűnő minőségű lakást kell nyújtania mindenkinek, ezt pedig elutasítják.
