Orbán Viktor és Matteo Salvini hiába jó barátok, a magyar és az olasz érdekek között valójában súlyos ellentétek vannak a migráció kezelésével kapcsolatban. Nagy kérdés, hogy Ursula von der Leyen mely szempontokra lesz érzékenyebb.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke július közepén azt mondta programbeszédében, Stasbourgban, az Európai Parlamentben: „új migrációs és menekültügyi paktumot fogok javasolni, beleértve a dublini reform újraindítását”. Mielőtt von der Leyen elképzeléseit és lehetőségeit tovább részleteznénk, nézzük meg, hol tartunk most. A 2015-ös migrációs hullámot követően 2016 májusában tett javaslatot az Európai Bizottság a dublini rendszer újragondolására, konkrét jogszabályjavaslat formájában. A dublini rendszer lényege, hogy a menedékkérelmeket abban a tagállamban adják be és bírálják el, ahol a menedékkérő az EU területére lépett. Ez sokáig egy kényelmes és praktikus megoldás volt, de 2015 nyarán a menekültek tömeges megjelenése szó szerint és átvitt értelemben is elsodorta ezt a rendszer, leginkább a görög hatóságok helyzete vált tarthatatlanná.
Orbán szerint jó döntés volt Von der Leyen támogatása | Magyar Hang
Jó döntés volt „az ideológiai gerillákat távol tartani" és pragmatikus életösztönű vezetőket választani - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök Ursula von der Leyennel Brüsszelben folytatott csütörtöki megbeszélését követően az M1 csatornának. Az MTI beszámolója szerint a kormányfő Von der Leyent úgy jellemezte, mint „akinek a jövőről való gondolatai között ugyanazok a kérdések lebegnek, mint a mi fejünkben".
A három évvel ezelőtti brüsszeli javaslat lényege, hogy alapvetően továbbra is az első ország elve érvényesül, azonban ha egy tagállam hatóságainak kapacitását lényegesen meghaladja az elbírálandó ügyek száma, akkor más tagállamok kötelesek besegíteni, valamennyien, egy bonyolult számítási módszer alapján. Ez volt a kötelező kvótarendszer, amit a magyar kormány és sajtója illegális migránsok tömeges betelepítéseként adott tovább. Ennek a kijelentésnek egyik eleme sem igaz, hiszen az illegális migránsokat eddig is és ezután is ki kell utasítani az EU-ból. A javaslat azonban elbukott, főként a visegrádi országok ellenállása miatt. A kialakult patthelyzetet az elmúlt egy-másfél évben senki sem tudta/akarta feloldani, maradt a sértődött üzengetés.
Ha von der Leyen foglalkozni akar ezzel a témával – márpedig természetesen kénytelen -, akkor lépéseket kell tennie a dublini reform folytatása érdekében, az pedig nem jelenthet mást, mint a menedékkérők helyzetének rendezését, az eljárás részleteinek tisztázását. Nemrégiben von der Leyen rövid időn belül találkozott a magyar és az olasz miniszterelnökkel, ebben a kérdésben Orbán Viktornak és Giuseppe Conténak is bőven van vitája Brüsszellel. Igaz, mindketten másban érdekeltek: az olaszok szeretnék, ha mindenki szolidáris lenne, amikor a menekültügy kezeléséről van szó, a magyar kormány pedig hallani sem akar a terhek átvállalásáról. Emiatt elég nehéz elképzelni, hogy ugyanazok a beszélgetések folytak le a két tárgyaláson.
Orbán mindenesetre ezt mondta a találkozó után: Ursula von der Leyen érzékenyen közelít az olyan kényes kérdésekhez is, mint a migráció, e tekintetben is képes a közép-európaiak fejével gondolkodni. A bizottsági elnök római tárgyalása után azonban jelezte, hogy nincs egyszerű megoldás és újra meg kell vizsgálni a tehermegosztás fogalmát. Utóbbi zene volt az olasz füleknek, ugyanakkor riadóként hathatott Budapesten – erre a Politico című brüsszeli uniós lap hívta fel a figyelmet. Egy magas rangú diplomatára is hivatkozik az újság, aki szerint a jövő év második feléig, vagyis a német soros elnökségig nem várható áttörés a kérdésben, mert „a sebeknek még gyógyulniuk kell”.
És bármekkora az Orbán-Salvini barátság, az egyik ilyen seb, hogy az olaszoknak kormánytól függetlenül nagyon rosszul esik, ha egy tagállam kategorikusan elzárkózik attól, hogy menekülteket vegyen át a túlzsúfolt olasz táborokból. Akárcsak néhányat, jelképesen.
Azzal párhuzamosan, hogy von der Leyen a saját menekültügyi csomagját alakítgatja, a feladathoz meg kell találnia a megfelelő embert, vagyis a következő migrációügyi uniós biztost. Erre a posztra jó esélye van az osztrák biztosjelöltnek, Johannes Hahnnak, aki immáron harmadik ciklusát kezdi meg, tehát bőven van tapasztalata. Első ötéves ciklusában a regionális politika tartozott hozzá, most pedig a bővítésért felel, egyike azon biztosoknak, akihez semmiféle botrány vagy kudarc nem fűződött.
Amerikai „sötét pénzzel" finanszírozhatják Orbán és Salvini álmát | Magyar Hang
Amerikai keresztény szervezetek milliárdokat pumpáltak az európai jobboldali és szélsőjobboldali pártokba az elmúlt évtizedben - írja a The New York Review of Books (NYBooks). Az amerikai magazin oknyomozó riportja annak járt utána, hogy miként emelkedtek ki az illiberális demokráciát hirdető európai politikai szereplők, és ehhez mennyiben járultak hozzá a tengerentúli keresztény-konzervatív mozgalmak.
És hogy még ennél is bonyolultabb legyen a képlet: az Európai Parlament pártjai egyszer már kétharmados többséggel megszavazták az a javaslatot, amelyet ezt követően a tagállamok levettek az asztalról. Most az EP azt mondja, hogy nem értik, mire ez a nagy igyekezet, hiszen már van egy olyan jogszabály, amit ők elfogadtak, tessék azt elővenni. És azt se feledjük, hogy a Parlament az, amely dönt arról, hogy lesz-e von der Leyen-féle Európai Bizottság, vagy sem.
Ebben az egész szövevényes helyzetben az a szerencse, hogy a menedékkérők és/vagy az illegális bevándorlók száma mélyen a krízist megelőző évek alatt van.
