A politikusok csak úgy tesznek, mintha komolyan érdekelné őket a jövőnk – e felütéssel demonstrált társaival Greta Thunberg a skóciai Glasgow-ban, ahol az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének 26. ülését (COP26) tartja. Noha a november 12-éig tartó, mintegy 200 ország részvételével zajló eseményt nagy várakozások – valamint a világ tizenkilenc legfejlettebb országát és az EU állam- és kormányfőit tömörítő G20-csoport nem sokkal korábbi találkozóján a hőmérséklet-emelkedés megfékezésének kérdésében elért pozitív eredmények – előzték meg, valószínűnek tűnik, hogy napjaink egyik legismertebb klímaaktivistájának igaza lesz.
Pedig a római G20-csúcs, ahol még Oroszország és Kína is egyetértett és elfogadta azt, hogy az iparosodás előtti állapotokhoz képest jelen századunk végéig 1,5 Celsius-fokban kell maximálni a globális felmelegedés mértékét, elég jó kiindulópontnak tűnt. A skóciai klímacsúcson azonban sem a messze a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó Kína első embere, Hszi Csin-ping, sem a brazil elnök, sem Vlagyimir Putyin nem vett részt, utóbbi a járványhelyzetre hivatkozva maradt távol.
Nehéz persze komolyan venni a politikusok nagy fogadkozásait, ha az egyre égetőbb téma ellenére például Recep Tayyip Erdogan török államfő a hírek szerint azért nem vett részt az eseményen, mert nem lehetett annyi testőre, mint az amerikai elnöknek. A házigazda brit kormányfő irodájának meg azért kell magyarázkodnia, mert Boris Johnson a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről dönteni kívánó klímacsúcsról magánrepülővel utazik vissza Skóciából Londonba. Az pedig, hogy az ominózus gép „fenntartható üzemanyag keverékét fogyasztja, és méretéhez képest az egyik leginkább szén-dioxid-kibocsátású repülő”, nem mindenkit győzött meg e lépés helyénvalóságáról.
A BBC közben olyan dokumentumokat ismertetett, amelyek szerint brutális lobbi folyik a klímavédelmi célokkal szemben. Az ENSZ klímaváltozás ügyében illetékes kormányközi bizottsága (IPCC) által írt összefoglalóban nemzeti kormányok, vállalatok és egyéb érdekelt felek mintegy 32 ezer módosítást szerettek volna eszközölni. Az egyik legnagyobb szénkitermelő Ausztrália, valamint Japán és Szaúd-Arábia kivetették volna azokat a megállapításokat az ENSZ-jelentésből, amelyek a fosszilis üzemanyagok azonnali és sürgős kivezetését szorgalmazzák.
A világ a két legnagyobb marhahús termelője, Brazília és Argentína pedig erősen ágált a jelentéstervezetben szereplő bizonyítékok ellen, melyek szerint az üvegházhatású gázkibocsátás visszafogása érdekében csökkenteni kell a húsfogyasztást is. Számos, többnyire közép-európai ország, így a lengyelek, csehek és szlovákok közben úgy vélik, a jelentésnek pozitívabbnak kellene lennie az atomenergia szerepét illetően. De vita folyik arról is, hogy ki és hogyan adjon évente 100 milliárd dollárt klímavédelmi programokra a legszegényebb országoknak.
Joe Biden közben hiába kért elnézést, amiért hivatali elődje, Donald Trump kilépett a párizsi klímaegyezményből, egyúttal Washington vezető szerepét hangsúlyozta az éghajlatváltozással szembeni fellépéssel kapcsolatban, az Egyesült Államok ténykedései is igen ellentmondásosak. Ahogy a CNN emlékeztetett rá, míg Biden vezető szerepét kidomborítva sürgetett klímavédelemre, ezzel párhuzamosan megpróbálta rávenni az OPEC olajtermelőit a kitermelés növelésére, hogy az amerikai fogyasztók számára alacsonyan tartsa a benzinárakat. Igaz, hogy az amerikai történelem legnagyobb szabású klímavédelmi törvénycsomagját terjesztette a kongresszus elé, amely első körben 555 milliárd, összességében 1750 milliárd dollárt szánna karbonsemlegesítésre, egyúttal büntetné azokat a cégeket, amelyek nem akarnak áttérni a fosszilisről a megújuló energiahordozók használatára. A probléma – ahogy arról maga Biden is beszélt – azonban az, hogy ezt még a demokraták közül sem biztos, hogy mindenki fogja támogatni. Nyugat-Virginia demokrata szenátora, Joe Manchin már jelezte is, hogy ő ezt így biztos nem szavazza meg.
Az amerikai elnök klímaügyi különmegbízottja, a korábban Obama elnök alatt külügyminiszter John Kerry sem túl optimista. Elismerte ugyanis, hogy az ENSZ glasgow-i klímacsúcsán a kibocsátás csökkentésére kötött megállapodások valószínűleg elmaradnak majd a 2015-ös párizsi egyezményben meghatározott, egyébként szintén nem mindenben teljesített céljaitól.
Hiába tehát a nagy fogadkozások, már látszik, India a korábban kitűzött 2050 helyett 2070-re, míg Kína és Szaúd-Arábia 2060-ra vállal karbonsemlegességet úgy, hogy utóbbinak például még nincs terve az olaj kivezetésére. Ahogy a CNN veterán politikai kommentátora, Wolf Blitzer megjegyezte, noha a világ vezetői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy klímaügyileg milyen nagy bajban vagyunk, ám mivel mindenkinek megvan a maga baja otthon, ezért senki sem fog azokat szigorúan betartva nagyobb horderejű vállalásokat tenni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/45. számában jelent meg, november 5-én.
