„Legyen az elnök bárki, csak ne Porosenko!” Ennek az elmúlt öt év teljesítménye miatt érzett kiábrándulással vegyes haragnak a hullámán emelkedett fel, és győzött hatalmas fölénnyel az elnökválasztás első fordulójában az egyébként népszerű stand-upos Volodimir Zelenszkij. Sokan gondolják mégis úgy, hogy a verseny még nem ért véget, és az óriási hátrányban lévő jelenlegi államfő Petro Porosenko akár még győzhet is. Igaz, tisztességes eszközökkel aligha.
Jobb híján egy szatirikus tévésorozat hősében látják a reményt az elmúlt évtizedekben rengeteg megpróbáltatáson átesett ukránok. Legutóbb öt éve, az Euromajdan győzelme és Viktor Janukovics elnök megbuktatása után bíztak a változásokban, ám a várakozásaik csak részben teljesültek. Az ország ugyan éles külpolitikai fordulattal közeledik az euroatlanti világhoz, ám a gazdaság összeomlott, és a politikai rendszer sem újult meg. Visszatért a hatalomba az első Majdan után egyszer már leszerepelt politikai elit, a velük felemelkedett populisták és nacionalisták pedig szépen beépültek a korrupt rendszerbe. Az ukránoknak ismét csalódniuk kellett. Így aztán a szívükből szólt a népszerű politikai szatíra hőse, a semmiből elnök lett Holoborodko (így hívják a műsor fiktív elnökét), aki lerántotta a leplet a korrupt, elfáradt elitről. Az élet közben ugyanolyan szegényesen csordogált, mint A nép szolgája 2015-ös indulása előtt. Egészen addig, amíg a bosszúra éhes oligarcha, a show-nak teret adó tévécsatorna gazdája meg nem látta a figurában a lehetőséget.
Ukrán elnök lesz-e a népszerű komédiás? | Magyar Hang
Meggyőző fölénnyel vezeti a népszerűségi listákat Volodimir Zelenszkij. Győzelmi esélyeit illetően azonban az elemzők óvatosságra intenek.
Holoborodko kilépett a virtuális világból, és az őt megszemélyesítő komikus mint „nép szolgája” elindult a választásokon. Volodimir Zelenszkijjel az év elejétől egyre inkább kellett számolni, a kampány utolsó hónapjára pedig már minden ellenfelénél népszerűbb volt. 30,24 százalékos eredménye tehát nem meglepetés a tekintetben, hogy tökéletesen tükrözi a néphangulatot. Mint ahogy Petro Porosenko 15,95 százaléka is jól mutatja, mit gondol elmúlt ötéves teljesítményéről a többség. Ha hozzávesszük még, hogy ezt a második kört biztosító eredményt is csak erős hatalmi hátszéllel tudta hozni, akkor kétség nem férhet ahhoz, hogy a gazdasági, szociális gondokba, a háborúkba, az elit korruptságába és cinizmusába belefáradt országban a regnáló elnöknek esélye sem lehet a rendszeren kívülről jött új arccal, a magát a globális populista trendnek megfelelően a nép szolgájaként pozicionáló Zelenszkijjel szemben.
Csakhogy Ukrajnában vagyunk, ahol már az is kisebb meglepetésnek számított, hogy az eredmény megfelel az előzetes közvélemény-kutatásoknak. Ennél jobban már csak azon lepődtek meg a régi sémákban gondolkodók, hogy Zelenszkij képes volt szavazatokká konvertálni a kétségkívül kiugróan magas népszerűségét. A 25 ukrán megyéből 20-ban győzött, míg Porosenko csak kettőben. A legjobban Dél- és Közép-Ukrajnában szerepelt, ami jól mutatja, hogy a hagyományosan nacionalista Galícián kívül az ukránok már belefáradtak a hazafias szólamokba, a háborúba és a harsány oroszgyűlöletbe. Élni szeretnének, méghozzá jobban, mint most.
Orosz befolyás helyett erős Ukrajnát! | Magyar Hang
Magyarországnak nem csak az kell legyen a célja, hogy biztosítsa az ott élő magyar kisebbségek jogait, hanem ennél is fontosabb feladata, hogy hazánkkal közös szövetségi rendszerben tudja.
A második fordulóval azonban új verseny kezdődik, amelyben az állam összes lehetséges adminisztratív eszközét bevetve Porosenko a fordításra készül. Már csak azért is, mert ellenkező esetben nemcsak a politika szemétdombjára kerül, de nagy eséllyel el kell számolnia korrupciós ügyeivel is. Ráadásul nem csupán Porosenko, mások is örülnének – az eddig vezető Zelenszkij mögött sejtett – Ihor Kolomojszkij viszonylagos bukásának. Hiszen egyik oligarcha sem akarja, hogy közülük egyiknek a kezébe kerüljön a hatalom. Így aztán a háttérben könnyen összefoghatnak az oligarchák Kolomojszkij ellen. És valószínű, hogy össze is fognak, mert ez a befolyásuk biztosítéka. Emellett Zelenszkij ellen szól, hogy a választók közül sokan – főleg a kiesettek táborából – arra gondolnak, hogy jobb a biztos, mint a bizonytalan. A politikában gyakorlatlan, de egyébként szimpatikus játékos helyett a rossz, de bejáratott Porosenko.
Ennél is fontosabb talán azonban az, hogy mit szól az eddig kiszorított oligarcha jelöltjéhez a Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok. Megegyeznek-e az elkövetkező két hétben az új esélyessel, pontosabban a tartójával, avagy úgy gondolják, hogy jobb a régi megbízhatóan kezelhető elnök. Mert illúzióink ne legyenek. A baj az, hogy a különbség már akkora, hogy ennek eltüntetését nehéz lenne a demokrácia győzelmeként bemutatni. Így aztán a legfőbb kérdés nem is az, hogy győz-e a bohóc, hanem nyer-e a demokrácia. Főképp az, hogy hol a cinizmus határa.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/14. számában jelent meg, 2019. április 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/14. számban? Itt megnézheti!
