Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1990. június 13. és 15. között Bukarestben megszűnt a törvény. A román főváros utcáin leitatott és botokkal felfegyverzett zsíl-völgyi bányászok vadásztak mindenkire, aki egyetemistának vagy értelmiséginek nézett ki – akit elkaptak, durván megvertek. Ion Iliescu és az általa vezetett Nemzeti Megmentési Front (FSN – ebből a mozgalomból lett később a szociáldemokrata PSD) hívta őket a városba, ahol kommunista-ellenes, demokráciaféltő tüntetések zajlottak – azóta sem volt ekkora megmozdulás Romániába ezzel a céllal.
Az Egyetem téren voltak az egyetemisták és mindenki, akinek elege volt a kommunistákból, és a visszarendeződés helyett az Európához való közeledést szerette volna – énekeltek, tapsoltak, és emlékeztették a Front vezetőit a korábbi ígéretükre, hogy csak az átmeneti időben vezetik Romániát, és nem indulnak a szocialista időszak utáni első szabad választáson. Ekkor már az ország túl volt a választásokon, megdöbbentő eredménnyel – a párttá alakult FSN kétharmaddal nyerte meg az alsó- és felsőházi választást, és a hirtelen függetlenné maszkírozott Ion Iliescut 85 százalékos többséggel választották elnöknek!
A kormány elleni egyre nagyobb tüntetések alakultak ki, ezért döntött Iliescu a bányászok behívása mellett. Megérkeztek, és az újraszervezett Securitate irányítása mellett szétverték a tüntetőket, feldúlták az ellenzéki pártok irodáit és a független sajtó szerkesztőségeit – törtek-zúztak, ahol értek. Hivatalos adatok szerint hatan haltak meg, a valós szám jóval nagyobb lehet.
A bányászok rákaptak a Bukarestbe járásra – összesen hatszor látogattak oda, és egy évvel az Egyetem téri randalírozás után Petre Roman kormányát is lemondatták.
A bányász-szakszervezet vezetőjét, Miron Cozmát ugyan 18 évre ítélték, de a különféle jogi csűrések-csavarásoknak a következtében csak alig egyet töltött börtönben. Iliescu ellen csak 26 év elteltével emeltek vádat – az időközben visszavonult, megöregedett (idén 90 éves) és súlyosan beteg politikus ellen még nem született ítélet.
