Hogyan lett egy kisebbségi magyar ügyből, a református lelkész melletti kiállásból a többségi nemzet forradalma? Hogyan keveredtek a románok a történetbe? A temesvári események spirituális hátteréről, a Jóisten által megrendezett kulcsmomentumairól ritkán esett szó – mostanáig. Az 1989-es romániai forradalomról szóló sorozatunkban napról- napra emlékezünk a történtekre.
1989 december 21., csütörtök:
Hajnali négykor a miniszterelnök, Constantin Dăscălescu Emil Bobu KB-titkárral együtt visszarepül Temesvárról Bukarestbe.
A temesvári Északi Pályaudvarra beérkeznek az első szerelvények a botokkal felfegyverzett munkásokkal. A vonatokat a tüntetők fogadják azt skandálva, hogy „Si noi suntem romani”, vagyis mi is románok vagyunk. Ételt osztanak az éhes érkezőknek, akik átállnak a tüntetők oldalára.
Erdély több városában tüntetések kezdődnek. Arad, Brassó, Kudzsir, Marosvásárhely, Déva, nagyszeben, Gyulafehérvár. A Kárpátokon túlról is csatlakozik egy város: Ploiesti.
Kora délután az Opera lépcsőjén a Bethel baptista templom jelenlévő kórustagjai a tüntetőkkel együtt többször eléneklik a Sfârşitul veacului trăim kezdetű dalt, mely a temesvári forradalom egyik himnuszává válik. A dal első versszaka magyarul így szól:
„A harcok, gyűlölet és háború korának végén élünk, de boldogan nézünk az égre, mert nem kell sok, és újra eljön hozzánk az Úr!"
Petre Dugulescu lelkész a hatalmas tömegnek előmondja a Miatyánkot, mert nem mindenki tudja a szöveget. Az emberek közül sokan féltérdre ereszkedve imádkoznak. A belvárosi református parókia falán magyar felirat jelenik meg: Tőkés László, visszavárunk!
Bukarestben délben nagygyűlést szerveznek, ahol több tízezer ember előtt maga a pártfőtitkár beszél. A videón egy perc húsz másodperc körül van a pillanat, amikor valami történik. Gyere be a székházba, mondja a felesége. Nem, válaszolja mérgesen Ceaușescu, és elkezd hallózni a mikrofonba. 25 év után először fordul elő, hogy megzavarják a beszéde közben, láthatóan nem érti, mi történik. Pontosabban hallhatóan, mert a román televízió kamerája egy épület ablakait mutatja, de a hangsávot nem keverik le. Hallatszik, ahogy a háttérben Elena rikácsol: liniste, liniste, vagyis csendet! Elvtársak, maradjanak csendben, kiáltja Ceaușescu is, majd hallatszik, ahogy odaszól a feleségének, hogy ez egy provokáció. A beszéd nagy nehezen folytatódik.
Discursul lui Ceauşescu din 21 decembrie 1989
Pe 21 decembrie 1989, în contextul evenimentelor de la Timişoara, Nicolae Ceauşescu programează o adunare populară la care să participe muncitorii din fabricile şi uzinele din Bucureşti. La un anumit moment, pentru prima dată în 25 de ani, din mulţime răzbate un vuiet. Ceauşescu rămâne uimit, neînţelâng ce se întâmplă.
„Még egyszer aláhúzom, hogy be kell bizonyítanunk az erőt és az egységet Románia függetlenségnek, egységének és szuverenitásának megvédésében”, mondja, majd hirtelen megígéri, hogy száz lejjel megemeli mindenki fizetését. Még kap egy utolsó tapsot, ami füttybe csap át. A nagygyűlésről távozó tömeg egy része újra összegyűl az Egyetem téren, ahol barikádot emelnek. Kivágják a zászlókból a szocialista címert, a lyukas zászló lesz a román forradalom szimbóluma, azzal tüntetnek, követelve a diktátor távozását.
Este a katonaság belelő a tüntetőkbe, vérfürdő alakul ki több városban. Bukarestben 49-en, Kolozsváron 27-en halnak meg. A halottak száma az egész országban december 16-től e nap éjfélig összesen 177 fő. Csak Bukarestben legalább ezer embert tartóztatnak le és visznek a zsilávai börtönbe.
