Hiába hullt a kurdok vére Rodzsaváért

Végleg megpecsételődött a kurdok szíriai autonómiája azután, hogy Donald Trump amerikai elnök vasárnap bejelentette: kivonja a szír–török határ térségéből az amerikai különleges erők 50 katonáját. A lépés zöld lámpát jelent Törökországnak, amely már eddig csak azért nem rohanta le az észak-szíriai területeket, mert amerikai katonák is tartózkodtak itt. Miután az amerikai elnök egymásnak ellentmondó üzenetek tömkelegét zúdította a világra (hol bátorítva, hol fenyegetve a törököket), mostanra egyre bizonyosabb, hogy Washington kihátrált a kurdok által dominált Szíriai Demokratikus Erők (SDF) mögül, ezzel pedig megpecsételte a szíriai kurd autonómia jövőjét. A török hadsereg pedig megkezdte a behatolást Szíriába, hogy kiszorítsa a kurd fegyvereseket a török határ közeléből.

Pedig a kurdok tengernyi vért áldoztak azért, hogy a történelem során először – legalább autonómia formájában – maguk rendelkezzenek a sorsukról. Ismeretes: 2012-ben a kurdok de facto (a gyakorlatban létező) autonómiára tettek szert Szíriában, miután a háborúba süllyedő országban Bassár el-Aszad elnök úgy döntött, hogy Haszaka és Kamisli kivételével kivonja erőit a kurd többségű területekről, hogy akkori legfőbb riválisára, a Szabad Szíriai Hadsereg visszaszorítására koncentrálhasson. A háború azonban egyre véresebb lett, különösen azután, hogy 2014-ben az Iszlám Állam benyomult ezekre a területekre.

Azokban a hónapokban csaknem az egész világ a televízióból követhette végig a kurdok kitartó küzdelmét az ostromló dzsihadisták ellen. A kurd harcosok az Amerika által vezetett nemzetközi koalíciótól légi támogatást is kaptak. Miután Kobani hősi védői megtörték a terrorkalifátus előrenyomulását, ellentámadásba lendülve később átlépték az Eufráteszt, hogy olyan területeket szabadítsanak fel, amelyek többségét már a szunnita arabok adják. Tették mindezt abban a reményben, hogy összekapcsolhatják szíriai kantonjaikat, amelyekből egy föderatív egységet építhetnek Szíria keretein belül.

Mindeközben a kurd vezetők sem ültek ölbe tett kézzel: 2016-ban Rodzsavában (ami annyit tesz, „Nyugat”, utalva arra, hogy ez a kurd szállásterület legnyugatibb része) jóváhagytak egy föderációs tervezetet. Ez a dokumentum Afrint, Kobanit, Dzsazirit, valamint további észak-szíriai területeket egyesített volna. Damaszkusz, Moszkva és Ankara azonban nem meglepő módon hallani sem akart erről, ahogy Washington sem, pedig utóbbi ebben az időben még mindig a kurdok legfőbb szövetségese volt Szíriában. Ennek ellenére a kurdok továbbra is kitartottak szövetségeseik mellett, olyannyira, hogy a terrorkalifátus fellegvárának tekintett Rakka felszabadítása után tovább folytatták a dzsihadisták elleni harcot, így az Eufrátesztől keletre eső kelet-szíriai, többségében arabok lakta területeket az SDF harcosai tisztították meg a terroristáktól.

Úgy látszik azonban, még ez az önfeláldozó harc sem volt elegendő ahhoz, hogy Washington – még ha nem is támogatja a kurd autonómiát – legalább a saját szövetségeseinek biztonságát garantálja. Trump bejelentése ugyanis minden visszakozása ellenére is csak annyit jelent Recep Tayyip Erdogan török elnök számára, hogy Amerika nem megbízható partnere a kurdoknak. Így a török invázió esetén Ankarának nem kell számítania arra, hogy az amerikaiak gazdasági szankciókkal sújtják őket, ahogy tették annak idején az oroszok 2015-ben a Szu–24-es repülőgépük lelövése után.

Innentől pedig a kurdoknak aligha marad más választásuk, mint valamilyen módon kiegyezni a győzelemre álló, Oroszországot és Iránt maga mögött tudó Damaszkusszal. Ez viszont egyenértékű a de facto autonómiáról való lemondással akkor, amikor a de jure (jogilag is alátámasztott) autonómiáról már senki sem beszél. Ezzel pedig úgy látszik, a kurd sors újra és újra megismétlődik, és ugyanaz történik, mint az első világháború után, amikor a kezdeti nagyhatalmi ígéretekkel szemben a kurdok végül nem kaptak semmit.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/41. számában jelent meg október 11-én!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/41. számban? Itt megnézheti!