Az európai országok megtámadására szólította fel harcosait vasárnap az Iszlám Állam (IÁ), amely szerint az orosz-ukrán háború idején a kontinens védtelenebb, így eljött az idő, hogy végre bosszút álljanak a vezetőik meggyilkolásáért. „Isten segítségével és közvetítésével bejelentjük egy áldott harc kezdetét, a két sejk, Abu Ibráhim al-Hásemi al-Kurejsi és Abu Hamzah al-Kurejsi al-Muhadzsir sejk bosszúharcát” – mondta a csoport új szóvivője, Abu Omar al-Muhadzsir a Telegram üzenetküldő alkalmazáson közzétett hangüzenetében, amely nem szűkölködött a nagy szavakban. A dzsihadisták így „a kalifátus minden oroszlánjának és az Iszlám Állam harcosainak mindenhol” azt üzenték, hogy „ha üttök, üssetek keményen, hogy fájdalmat okozzatok és terrorizáljatok”.
Mi a helyzet Európában?
Mivel most a világ elsősorban Ukrajna sorsa miatt aggódik, sokak figyelmét elkerülte, hogy az IÁ Oroszországban aktivizálta magát. Dagesztánban három merényletet is végrehajtottak a dzsihadisák az elmúlt hetekben, a célpontok itt rendőrségi ellenőrző pontok voltak. Sokak szerint ezért a terrorszervezet most a Kaukázusban erősödhet meg.
Nyugat-Európa ugyanakkor békés maradt. Kérdés ugyanakkor, hogy minek köszönhető a csend: az európai biztonsági szolgálatok munkájának vagy a terrorszervezet alvó sejtjei vonultak hosszabb időre passzivitásba.
Noha az IÁ által jelentett veszély továbbra is fennáll Európa esetében, a szervezet mostani közleményéből arra lehet következtetni, hogy az alvó sejtek száma valószínűleg megcsappanhatott, így a dzsihadisták inkább a házilag eszkábált eszközökkel vagy járművekkel támadó, magányos és önjáró terroristákhoz szóltak. Erre utal tulajdonképpen maga a bejelentés is, de ezt erősítik a hangzatos szavak is a „kalifátus oroszlánjairól”, illetve a „keresztesek” elleni harcról. Más dolog persze, hogy az IÁ még így is rengeteg szenvedést tud hozni Európa országai számára, hiszen az ilyen önjáró terroristák eddig is rengeteg támadást hajtottak végre a kontinensen.
De mennyiben jelent most tényleges veszélyt a terrorkalifátus fenyegetése?
Noha az IÁ-ról az utóbbi hónapokban jóval kevesebbet lehetett hallani mint korábban, ez egy percig sem jelentette azt, hogy a terrorszervezet visszafogta volna a tevékenységét. Továbbra is jelen van Szíriában, ahol Idlib tartományban rendezkedtek be. Habár a szervezetnek ebben az országban már nincsenek összefüggő területei, az alvó sejtjeik megmaradtak, így időről időre támadásokat hajtanak végre a kormányerők, illetve a kurdok ellen. Sokatmondó, hogy február elején éppen Idlibben halt meg Abu Ibráhim al-Hásemi al-Kurejsi, az IÁ vezetője egy amerikai katonai akció következtében (Kurejsi menekülés közben robbantotta fel magát, akárcsak elődje, Abu Bakr al-Bagdadi). És bár a terrorkalifátus alapvetően ellenséges a többi, rivális szervezettel, a szíriai lázadók által ellenőrzött Idlib tartomány a mai napig kitűnő búvóhelyet jelent nekik.
Irakban viszont jóval nehezebb a dzsihadisták dolga, mert itt már csak alvó sejtek formájában maradt fenn a kalifátus. Ettől függetlenül a harcosaik a mai napig aktívak, egy hete például Kirkuk tartományban hajtottak végre egy robbantásos támadást az iraki rendőrség ellen. A terroristák stratégiája itt általában a következő: többnyire az iraki biztonsági szervek járműveit veszik célba oly módon, hogy rádióval irányított bombát helyeznek el a közelükben. Vagyis az öngyilkos merényletek mostanra háttérbe szorultak, ezzel szemben inkább egy elhúzódó bosszú-akciósorozatnak lehetünk tanúi Irakban.
Az elmúlt években az IÁ fókusza azonban Ázsiába helyeződött át, azon belül is elsősorban Afganisztánra, ahol a szervezet egészen különös viszonyt alakított ki a tálibokkal. A két szervezet konfliktusa egészen 2015 februárjáig nyúlik vissza, amikor az IÁ afganisztáni ága, a történelmi Horászán tartományról elnevezett ISIS-K (Islamic State of Iraq and the Levant – Khorasan Province) fegyveresei meggyilkolták Abdul Gánit, a tálibok Logar tartományi katonai vezetőjét. Az ezt követő években egyre véresebbé vált a rivalizálás, melynek tétje elsősorban az volt, hogy ki ellenőrzi Afganisztán keleti részét. Az ellentétek akkor erősödtek igazán fel, amikor világossá vált, hogy a tálibok Dohában tárgyalásokba kezdtek az amerikaiakkal az utóbbiak (és szövetségeseik) csapatainak kivonulásáról. Ezt a lépést az ISIS-K a dzsihadista mozgalom elárulásának tekintette, így fokozták a támadásaikat a tálibok ellen, akik természetesen azonnal felvették a kesztyűt.
Miután augusztus 15-én a tálibok átvették a hatalmat Kabulban, azonnal hozzáfogtak, hogy az ISIS-K-t és a támogatóikat visszaszorítsák. Alig egy nappal a hatalomátvétel után a tálibok máris azzal dicsekedtek, hogy megöltek nagyjából 150 ISIS-K harcost, köztük Abu Umar Horaszanit, aki valaha a terrorkalifátus afganisztáni szárnyát vezette.
Az IÁ ugyanakkor mostanra új célpontra talált, méghozzá Pakisztánban. A dzsihadisták március elején véres merényletet hajtott végre a pakisztáni Pesavar egyik mecsetében a heti nagyima idején, a robbantásban akkor több mint 60-an meghaltak. Az áldozatok ezúttal a helyi hazara kisebbséghez tartozók voltak, akik az iszlám síita ágát követik. Biztonsági szakértők persze már jó ideje figyelmeztettek arra, hogy a tálibok IÁ-ellenes akciói arra szorítják a dzsihadistákat, hogy a pakisztáni-afgán határ mentén rendezkedjenek be, ahol könnyen mozoghatnak, ha a hatóságok fellépnének ellenük. Kevesen számoltak azonban azzal, hogy az IÁ-nak Pakisztánban is bőven vannak tartalékai. Ismeretes: amikor megszületett az IÁ, Nawaz Sharif kormánya rengeteget tett a pakisztáni Laskar e-Dzsangvi iszlamista szervezet megfékezéséért, mert attól tartottak, hogy a két dzsihadista csoport egyesülhet a közeljövőben. Habár a szervezet vezetőjét sikerült likvidálni, az iszlám szélsőségesek által jelentett veszély nem múlt el, mert Afganisztánból egyre több IÁ-harcos szivárgott át a tálib hatalomátvétel után. A Laskar e-Dzsangvi egykori harcosai közül mostanra sokan csatlakoztak az IÁ-hoz, ami nagyban magyarázza a terrorkalifátus aktivitását az országban.
