Három nappal a törvényhozási választások második fordulója előtt Ukrajnába látogatott Emmanuel Macron francia elnök, karöltve Olaf Scholzcal és Mario Draghival. Mindezt amúgy az azt megelőző napon, hogy az Európai Bizottság ajánlást tervez tenni Ukrajna uniós tagságára. Jelzésértékű útról van szó, a befolyásos európai vezetők ezzel kívánják egyértelművé tenni, hogy továbbra is teljes az egység, és Ukrajna mellett állnak a háborús agresszor Oroszországgal szemben.
Csakhogy partnereivel szemben Macronnak más szempontjai is akadhatnak: a hétvégi törvényhozási választáson kedvezhet számára az egyértelmű kiállás a megtámadott állam mellett. Nem csoda, hogy a francia ellenzék támadja is a döntést, rossz időzítést emlegetve. A jobboldali Les Républicains politikusa, Christian Jacob szerint ha valóban a megegyezés a cél, illetve a mediáció a felek között, akkor azt nem azzal fogják tudni elérni, hogy felvonulnak a színpadra. Az Europe 1-nek nyilatkozó Jacob elítélte Macron kommunikációját, karikatúraszerűnek nevezve a látogatást. Szerinte egy diplomáciai akció nem annyira attól lesz sikeres, ha minél több kamerát visznek arra. Meaux polgármestere, Jean-François Copé is bírálta a köztársasági elnököt, nem értve, miért nem tudott várni csak a jövő hétig. Szerinte a „szélsőbaloldal” fenyegeti most Franciaországot, ebben a helyzetben pedig hihetetlen könnyelműség, hogy Macron inkább felpattan egy Kijevbe tartó vonatra. A fenyegetés alatt Jean-Luc Mélenchon megerősödött népszerűségét érti. Az elmúlt hónapokban kifejezetten feljött a radikálbalos politikus és pártja, amiben komoly veszélyt lát a francia jobboldal.
Kereslet, kínálat
Mélenchonnak alighanem kedvezett, hogy alig ért véget az elnökválasztás, ő már a következő, törvényhozási választásokat emlegette, ráadásul „harmadik fordulóként” hivatkozva arra. Ezzel is érzékeltetve, hogy az addigi építkezésre a folyamat elejeként tekintettek, a kampány pedig közel sem ért véget. A radikális baloldali Mélenchon az elnökválasztás első fordulójában 21,95 százalékkal a harmadik helyen végzett. Miközben a hagyományos jobb és bal összeomlott, a rendszerkritikusok megerősödtek, az elnökválasztást pedig Emmanuel Macron nyerte 58,54 százalékkal, szemben Marine Le Pen 41,46-ával. A törvényhozási választások első fordulója június 12-én volt, ez pedig visszaigazolta, hogy valóban a radikális baloldal van emelkedő fázisban. A jobboldal továbbra is keresi inkább a helyét, amit nehezít, hogy Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés látványosan nem kívánt közösködni a korábbi jobboldali újságíró, Eric Zemmour pártjával, a Reconquête-tel. Zemmour mögül közben kezdtek kihátrálni emberei, hiába, hogy jobboldali egységre szólított fel, és arról beszélt, ez már a sokadik választás, amit egy Le Pen elvesztett. Távozott pártjából Jean Messiha szóvivő, valamint a kampánystratégiai igazgató-helyettes, Antoine Diers is. Többen egyébként Zemmour párjára és tanácsadójára, Sarah Knafóra mutogattak, aki szerintük nagyokat mosolyog az előtérben, de a színfalak mögött már más arcát mutatja.
Mélenchont eközben jobboldalról erőteljesen bírálják programja miatt. A baloldali politikus nem érti, hogyan működik egy gazdaság – erről a jobboldali Le Figarónak adott interjúban beszélt még Nicolas Bouzou közgazdász. A gazdasági tanulmányokat jegyző Asterès alapítója szerint Mélenchon téved a helyzetelemzésében és az érvelésében is. Szerinte ha rá hallgatnának, egy ultraliberális államban találnák magukat. Bouzou kifejtette, Mélenchon elfelejteni látszik, hogy a közkiadások sosem voltak olyan magasak, mint manapság. Hatvan évvel ezelőtt ugyanis még a GDP 35 százalékát tették ki, ez a nyolcvanas évektől felment ötven, még később hatvan százalék fölé. Ráadásul Mélenchon keresletélénkítést javasol, tehát nem veszi észre, hogy a keresleti oldal már így is jóval erőteljesebb, mint a kínálati – vélekedett Bouzou.
A jobboldali UMP politikusa, Copé súlyos párhuzamot vont az RTL-en, napjaink Franciaországát a weimari köztársasághoz hasonlítva. Szerinte ugyanis egy gyenge szociáldemokrata csapat van hatalmon, lehetővé téve mindkét radikalizmus, a szélsőbal és a szélsőjobb felemelkedését is.
Hadvezéri testtartás
A Les Republicains pártból talán egyedül a szenátus elnöke, Gérard Larcher vélekedett pozitívan az útról, szerinte épp itt volt az ideje, hogy Macron Kijevbe látogasson. A BFM-TV-nek elmondta, amúgy ő is Ukrajnába készül július elején, és még ha a két forduló között is ment Macron, attól még ez egy jó dolog.
A Nemzeti Tömörülés korábbi elnökjelöltjének, Marine Le Pennek is ügyelnie kell, miután előzőleg elkönyvelték a leginkább oroszbarát, Putyinnal szemben megengedő politikusként. A France Internek nyilatkozva ezért is tökéletesen legitimnek nevezte, hogy Macron Kijevbe utazzon. Hozzátéve, hogy azért sem meglepő ez, hiszen Franciaország elkötelezett a diplomáciai erőfeszítéseket illetően, amelyek a béke megkötését célozzák. Le Pen csak ezután fogalmazott úgy, hogy ami megkérdőjelezhetőbb, az a közvetlenül a második forduló előtt történő utazás. Szerinte ugyanis a köztársasági elnök sosem tesz semmit anélkül, hogy azzal ne lenne egyfajta szavazatszerzési célja. Most is felölti a „hadvezéri testtartást”, hogy ezzel gyakoroljon hatást a törvényhozási választásokra – tette hozzá.
A Le Monde szerkesztőségi vezércikkében azt írta, a politikai viták már az első forduló előtt is jelentéktelenségbe süllyedtek, de mostanra kifejezetten karikatúraszerűvé váltak. A baloldali lap úgy látja ugyanis, az ügyek komoly kitárgyalása helyett most már csak arról szól a politikai kommunikáció, hogy a Mélenchon-féle NUPES jelöltjeit igyekeznek beállítani úgy, mint akik veszélyt jelentenek a köztársaságra. Eközben a radikálbalos párthoz tartozók végig csak arról beszélnek, hogy ők jól leleplezik az elnök titkos agendáját. A Le Monde szerint sokan úgy tesznek, mintha az elnökválasztási küzdelem egyfajta meghosszabbításában vennének részt. A szélsőséges prezidencializálódás pedig azt is hozta, hogy más szereplők, mint mondjuk az öt évre miniszterelnökké választott Élisabeth Borne, egyáltalán nem tudták megmutatni magukat. Macron maga is okozta ezt azzal, hogy az elnökválasztási kampányban olyan keveset osztott meg, amennyit csak lehetséges volt, próbálta elodázni a konfliktusokat, ami most ahhoz vezetett, hogy Jean-Luc Mélenchon azzal kampányol: ő az, aki képes lesz megfosztani Macront a többségétől.
Mélenchonizálódnak a franciák?
A jobboldali Le Figaro szerkesztőségének vezetőhelyettese, Yves Thréard eközben a lelkek mélenchonizálódásáról írt. Úgy látja, sokakat felingerelt, hogy többen egyenlőségjelet tennének a radikáljobbos Nemzeti Tömörülés, illetve a radikális baloldali NUPES közé. Ide értve az elnök környezetét, ahol most nem tudják, melyik lábukra állva táncoljanak. Thréard szerint sokan igyekeznek azzal érvelni, hogy bár Marine Le Pen igenis egy szélsőjobboldali párt élén áll, de Mélenchon és pártja eközben nem nevezhető szélsőbaloldalinak. Erről a jobboldalon persze már nincsenek meggyőződve. Thréard is úgy látja, igenis veszélyt jelentenek a mindenféle woke (felvilágosult) üzenetek hangoztatói, akik egyszerre rendőrellenesek, kommunitáriusok, interszekcionalisták (azok, akik a különböző kisebbségi csoportok összefogásában hisznek, vallva, hogy az egyenlőtlenségi faktorok összeadódnak, és nem egymás mellett léteznek). Ráadásul egy rendkívüli mértékben irányított gazdaságban hisznek, ami szintén veszélyes a Le Figaro szerzője szerint.
A francia törvényhozási választás első fordulójában a baloldal kapta a legtöbb szavazatot, ezzel pedig valóban veszélybe került Macron többsége. Az alsóházba, azaz az 577 fős Nemzetgyűlésbe választják meg most vasárnap a képviselőket. Korábban a választási rendszer kritikusai úgy látták, a választási szabályok módosításával azt érték el, hogy a parlamenti szavazás kevés téttel bírjon, mert az épp győztes elnök azzal hívhatja urnákhoz a szavazóit, hogy most kell segíteni megvalósítani a programját. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a mostani helyzet épp azt bizonyítja, hogy lehetséges ennek ellenkezője. Az elnökválasztás második fordulójában ugyanis sokan kifejezetten Marine Le Pen ellenében szavaztak Macronra mind jobb-, mind baloldalról. Még a korábbi jobboldali elnök, Nicolas Sarkozy is úgy nyilatkozott, hogy most Macronra fog szavazni. Most viszont úgy tűnik, a vele elégedetlen baloldaliak jelezni kívánják, hogy kivel értenek egyet valójában. Az első fordulóban a NUPES jelöltjei országosan összesen 25,66 százalékot értek el, míg a macronista Ensemble politikusai 25,75-öt. Olyan 2002 óta nem volt, hogy a törvényhozási választások első fordulójában ne az épp győztes elnök került volna az első helyre, most viszont kevésen múlott, csak a teljes feldolgozottságnál sikerült kicsivel előzni a NUPES-t. A harmadik helyre a Nemzeti Tömörülés futott be 18,68 százalékkal.
