Tegnap óta találgatják a világ biztonságpolitikai szakértői, mi lehetett az Iszlám Állam afganisztáni szárnyának (ISIS-K) célja azzal, hogy terrortámadást hajtott végre a kabuli reptéren várakozó tömeg ellen ellen. A legtöbben azzal érvelnek, hogy a mostanra már 170-nél is több halálos áldozatot követelő támadással a terrorkalifátus egyszerre kívánt csapást mérni az Egyesült Államokra és a tálib rezsimre.
Míg az előbbivel szemben bosszúként értelmezik a támadást, addig az utóbbiak kapcsán felhívják a figyelmet, hogy a merénylettel a terrorkalifátus a tálibok biztonságra tett ígéreteit is elhiteltelenítette. Éppen ezért többen is figyelmeztetnek, hogy ez a támadás aligha volt az utolsó, sőt az ISIS-K a jövőben még aktívabb szerepet játszhat nem csak Afganisztánban, hanem az egész régióban. De mi is az ISIS-K valódi célja Afganisztánban?
Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, először az terrorszervezetet kell közelebbről megismernünk. Az ISIS-K születésének pontos időpontjáról nem tudni sokat, a legtöbb kutató 2015-re teszi ezt, vagyis akkorra, amikor a terrorkalifátus rohamosan terjeszkedett Irakban és Szíriában. Ami a szervezet nevét illeti, a K betű Horaszan tartományra utal, ami a képzeletbeli Iszlám Államnak a keleti területeit foglalta volna magába. Az ISIS-K tulajdonképpen nem is kapott különösebb médiafigyelmet az első éveiben, egyrészt amiatt, mert a terrorkalifátus sokkal aktívabb volt a Közel-Keleten és Európában, másrészt az afganisztáni dzsihadistáknak a tálibok adják már jó ideje a gerincét.
Kevésbé ismert azonban, hogy az afganisztáni iszlamisták korántsem tekinthetők homogén masszának, a köreikben a legkülönbözőbb gondolkodású csoportok foglalnak helyet. Az iszlamisták legmérsékeltebb ága például a 2001 utáni rendszer támasza lett, elég csak a szovjet- majd tálibellenes harc hősének, Ahmad Sah Maszúdnak a Súra-e Nazar nevű iszlamista szervezetére gondolni, amelynek a tagjai közül sokan csatlakoztak az Afganisztáni Nemzeti Fronthoz vagy az Abdullah Abdullah-féle Afganisztáni Nemzeti Koalícióhoz.
Egészen más céljai voltak a táliboknak, amely – ellentétben a feltételezésekkel – szintén nem nevezhető homogénnek. A tálib mozgalmon belül számos csoport létezik, a legszélsőségesebb ezek közül egyértelműen a Hakkani-hálózat, amelynek alapítója az a Dzsalaluddin Hakkáni volt, aki már a szovjetekkel is felvette a harcot. Miután a tálibok hatalomra kerültek Afganisztánban, Hakkáni miniszteri posztot kapott, az ő feladata volt a határok védelmének megszervezése. 2001 után viszont az ő csoportja volt az, ami a legtöbb támadást hajtotta végre az amerikaiak ellen.
Washington a Hakkáni-hálózatot 2012-ben terrorszervezetnek nyilvánította, ami aztán az al-Kaidával, majd az Iszlám Állammal szövetkezett. A tálib mozgalmon belül azonban mérsékeltebb csoportok is léteznek, amelyeknek kevésbé ambiciózusak a céljaik – már ami a nemzetközi tevékenységet illeti. Meg kell említeni az afganisztáni iszlamisták között az al-Kaidát is, ami ugyan nemzetközi terrorszervezetnek számít, de valaha közeli kapcsolatokat ápolt a tálibokkal. És akkor ott az ISIS-K is, ami jelenleg a legszélsőségesebb iszlamista csoportosulás Afganisztánban.
Ha az utóbbiak tevékenységét vizsgáljuk, azt vehetjük észre, hogy a szervezet igazán 2020-tól táltosodott meg, méghozzá azóta, hogy a szír származású Sahab al-Muhadzsir vette át a vezetését. Innentől az ISIS-K támadásai megsokszorozódtak, melyek közül a legjelentősebb a kabuli egyetem elleni támadás, a kabuli repülőtér elleni rakétatűz volt, de óriási felháborodást keltett az a merényletük is, amely májusban nyolcvan diáklány halálát okozta az afgán fővárosban. Fontos azonban látnunk, hogy az ISIS-K eddig nem vett célba tálib célpontokat.
Az ő igazi ellenségük (eddig) a nyugati erők voltak, illetve azok az intézmények, amelyek szerintük a nyugati eszméket terjesztették az országban. Ugyan a tálibok most azt állították, hogy több katonájuk esett áldozatul a reptéri támadásnak, mint az amerikaiaknak, később mégis tagadták ezt a kijelentésüket. Ugyancsak az amerikaiak elleni támadás koncepcióját erősíti, hogy az öngyilkos merénylők ott aktiválták most a robbanószerkezetet, ahol amerikai katonák voltak nagy számban, nem pedig tálibok, akik rendfenntartóként mozgolódtak a környéken.
A fentiekből így világosan látszik, hogy az ISIS-K mostani akciója egy versengés része volt, amelyben az amerikai és civil célpontok csak arra szolgáltak, hogy a terrorszervezet megmutassa az erejét, vagyis hogy ők is tényezőnek számítanak Afganisztánban. Ez a jelzés pedig leginkább a táliboknak szólt, akik jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy leosszák a kártyákat abban az országban, ahol néhány nap alatt ölükbe hullott a hatalom. A tálib rezsim számára innentől megkerülhetetlen lesz ez a szervezet, amelynek a létszáma ugyan viszonylag alacsony (szakértők szerint a terrorkalifátus harcosai 1500-2200-an lehetnek Afganisztánban), mégis nagyon komoly politikai tényezővé váltak.
A jelentőségüket csak növeli, hogy a tálibok mind a honfitársaiknak, mind pedig a külföldi diplomatáknak a biztonság helyreállítását ígérték, ami egy terroristáktól duzzadó országban bizonyosan nem lesz könnyű. Az ISIS-K mostani erőfitogtatása így valószínűleg csak a nyitánya volt annak a belső párbajnak, ami az iszlamisták között eddig is jelen volt – csak ezt elnyomta a közös ellenséggel szembeni küzdelmük.
