Nem tartott sokáig azoknak a biztonságpolitikai szakértőknek az optimizmusa, akik abban bíztak, hogy az új tálib vezetés tanul az elődei hibáiból és ezúttal egy mérsékeltebb iszlamista rendszert épít ki Afganisztánban. Ugyan a kormányalakítás előtt a tálibok még azt ígérték, hogy „inkluzív” (befogadó) lesz az új vezetés, a szerdán bejelentett kormánynévsorból leginkább az tűnik ki, hogy abban nem hogy nők, de még a nem pastu népcsoportokhoz tartozók is alig kaptak szerepet. Ám az új tálib kabinet más szempontból is rácáfolt az előzetes várakozásokra.
Az új vezető életkorát is csak találgatni lehet
Itt van rögtön Mohammed Hasszán Ahund molla ideiglenes miniszterelnök, aki kevésbé ismert a világ előtt, mint Abdul Gáni Baradar, akinek a megválasztásában korábban reménykedtek a nyugati országok. Baradar a tálib delegáció vezetője volt a dohai tárgyalásokon, így sokan egy kompromisszumkész vezetőt láttak benne. Ugyancsak felmerült a kormányfő-jelöltek nevei között Hibatulla Ahundzáda neve, aki egyébként az egész tálib mozgalom feje, vagyis Omar molla és Manszúr molla után az Afganisztáni Iszlamista Emírség harmadik fővezére.
Mohammed Hasszán Ahund életkoráról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni, még a nyugati titkosszolgálatok is csak találgatnak, mikor 1945 és 1958 közé teszik a születési időpontját. Ami viszont bizonyos, hogy a férfi Kandahár tartományban született és pastu származású, gyermekkorában iszlámot tanult, majd közeli barátja lett Omar mollának. Érdekesség az új miniszterelnök életrajzában, hogy Hasszán Ahund – ellentétben a tálib vezetés többségével – nem vett részt a szovjetellenes harcokban a nyolcvanas években, az ő figyelmét leginkább a vallási kérdések kötötték le. Mikor a tálibok 1996-ban hatalomra jutottak Afganisztánban, Hasszán Ahund a külügyminiszter-helyettesi posztot kapta meg, ami már csak azért sem volt fontos pozíció, mert a tálib rezsim legitimitását akkor mindössze néhány ország ismerte el. Az ENSZ mindenesetre őt is feltette a terroristákat számon tartó listájára, amelyen nem sokat változtatott az sem, hogy Hasszán Ahund továbbra is kivonta magát a katonai ügyekből. Később, mikor az amerikai erők elkergették a tálib vezetést, a férfi a Kvetta súra tagja lett, vagyis annak a döntéshozó szervnek, amit a szökésben lévő tálibok hoztak létre a pakisztáni Kvettában, és amit Vezetők Tanácsának (Rabbari súra) is neveztek.
Hasszán Ahund mostani megválasztását miniszterelnöknek sokan éppen annak tudják be, hogy a férfinek nincsenek különösebb harci tapasztalatai, hanem elsősorban vallási ügyekkel foglalkozott. Ezért ő tűnt a leginkább kompromisszumos megoldásnak a tálib mozgalom két rivális irányvonala, a kandahári frakció és a kelet-afganisztáni Hakkáni-hálózat között, ami a világ vezető titkosszolgálatai szerint összekötő kapocs a tálibok és az al-Kaida között. Emellett persze az is közrejátszhatott Hasszán Ahund kiválasztásában, hogy már a kezdetektől ott volt a tálibok soraiban, ma pedig szoros barátságot ápol Hibatulla Ahundzádával, vagyis Afganisztáni Iszlamista Emírség fővezérével.
Ötmillió dolláros vérdíj az egyik miniszter fején
Mindezek miatt a hatvanas vagy hetvenes éveiben járó Hasszán Ahundot a térség ismerői nem tartják fontos játékosnak a tálib mozgalomban, inkább egyfajta kirakatembernek, akinek a kormányában viszont rendkívül veszélyes, nagy hatalmú személyek kaptak most szerepet. Ugyan a két miniszterelnök-helyettesi posztot Abdul Gáni Baradar és az üzbég származású Abdul Szalam Hanafi kapta meg, a belügyminiszteri székbe Sziradzsuddin Hakkáni ült most. Az új belügyér az egész tálib mozgalom egyik legveszélyesebb terrorista vezére, ő vezeti a terrorszervezetként nyilvántartott Hakkáni-hálózat nevű csoportot, ami a tálibok pénzügyeit és katonai eszközeit igazgatja, de számos merényletet hajtott már végre nem csak Afganisztánban, hanem a szomszédos Pakisztánban is. A Hakkáni-hálózat erejét mutatja az új kormányban, hogy a menekültügyekért felelős miniszter Kalil Hakkáni lesz, akinek ötmillió dolláros vérdíj van a fején. A védelmi miniszteri posztot pedig nem más kapta meg, mint Mohammed Jakub, vagyis Omar molla fia. Jelentések szerint éppen ő volt a tálibok három hónapos villámháborújának megszervezője, aminek eredményeként az ország az iszlamista szélsőségesek ölébe hullott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kormányban olyan tálibok is szerepet kaptak, akik megjárták a guantanamói fogolytábort is, így minden tekintetben a legedzettebb vezetőkről beszélhetünk.
Innen pedig nem nem nehéz észrevenni, hogy az új tálib vezetés alig fog különbözni az elődjétől, sőt az iszlamista szélsőségesek már a látszatra sem adnak. Tulajdonképpen ezt támasztják alá a Hasszán Ahund-kormány legutóbbi döntései – többek között a tüntetések engedélyhez kötése –, de a tettei is, legutóbb például fegyverekkel zavartak szét egy demonstrációt a tálibok. Így ma már a legoptimistább előrejelzések is csak azzal számolnak, hogy az új tálib vezetés legalább a külföldi, ellenséges országokban nem lesz olyan aktív, mint Afganisztánban.
