Sokasodnak az intő jelek a kínai gazdaság körül, amely az elmúlt hónapokban jócskán veszített lendületéből. Már a pekingi kormányzati tanácsadók is 6 százalék felettiről 5-5,5 százalék közöttire mérsékelnék a jövő évi növekedési célt, a Bloomberg által megkérdezett külföldi elemzők többsége pedig 4,5 és 5,0 százalék közé teszi a 2022-es GDP-gyarapodást. Olyan kockázatok rontják Kína kilátásait, mint az eladósodott ingatlanszektor problémái, illetve Peking szigorú zéró covidpolitikája, amely a fogyasztást is visszaveti.
– Valóban végéhez közeledik a kínai gazdasági csoda, ez azonban nem jelent összeomlást. Mindössze annyi történt, hogy Kína – ahogy korábban Dél-Korea vagy Japán – is belekerült a közepes fejlettség csapdájába, és innentől lassabb lesz a növekedés tempója – mondta lapunknak Róna Péter közgazdász. Akkor jut ide egy ország, amikor a hitelből történő gyors növekedés szakasza véget ér, és a gazdaságban a kölcsön már nem hasznosul olyan hatékonyan, mint korábban. Részben azért sem, mert a korábbi gyors növekedést biztosító ágazatokban már nincs nagy fejlődési lehetőség. Ilyen például az építőipar, amely Kínában az ingatlanpiaccal együtt a GDP 31 százalékát adja, ám most éppen hatalmas válságban van, az Evergrande óriás ingatlanfejlesztő cég technikailag már fizetésképtelenné vált.
A kínai gazdaság lassulása inkább csak közvetve, a német exporton keresztül érinti hazánkat, az ázsiai országba irányuló magyar export, vagy az ott jelenlévő magyar befektetések jelentősége, mértéke önmagában szinte elhanyagolható. Mára az is kiderült, hogy a kínai tőke itteni jelenléte sem túl izmos, mint ahogyan sem hazánk, sem Kelet-Európa nem lett Kína központja, hídfőállása Európában.
– Néhány éve még nagy bizalommal várták Közép-Európába a kínai befektetéseket, a nagy üzletek azonban rendre elmaradtak. Ezzel párhuzamosan egyfajta hidegháború alakult ki az Egyesült Államok és Kína között. A közép-európai országok többsége is kezd rájönni, hogy a kínai tőke csak ígéret marad, és így, ha össze is vesznek Kínával, az ázsiai nagyhatalom nem tudja „megtorolni” az őt kritizálókat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben „negligálni” lehet Kínát, elvégre a világ második legnagyobb gazdaságáról beszélünk – figyelmeztetett Matura Tamás, a Corvinus Egyetem oktatója –, mindössze arról van szó, hogy Peking egyelőre nem képes arra, hogy igazán fájdalmas ellenintézkedéseket tegyen, ha valamelyik kelet-európai ország hátat fordít neki.
Jó példa erre Litvánia: Vilnius néhány hónapja kilépett a Kína által kezdeményezett 17+1 nemzetközi fórumból (ez a közép-kelet-európai országokat és Kínát tudta sorai között), majd engedte, hogy Tajvan új kirendeltséget nyisson, és ez a Tajvani Képviseleti Iroda nevet kapta. (Itt a fő sérelem az, hogy Peking csak a Tajpej elnevezést tolerálja.) Kína válaszul visszarendelte litvániai nagykövetét és a Kínában tartózkodó litván nagykövetet is távozásra szólította fel, de igazán komoly bosszút egyelőre nem tud állni rajtuk, mert a két ország közti kapcsolatok amúgy sem voltak erősek – fejtegette a Kína-szakértő.
Nemzetközi fronton is fokozódik az ázsiai országra nehezedő gazdasági nyomás, a napokban épp az Európai Unió indított befektetési versenyt „Global Gateway” névre keresztelt programja segítségével. Ennek keretében 2027-ig mintegy háromszázmilliárd euró értékben valósítanának meg beruházásokat többek közt Afrikában és Ázsiában, gyakorlatilag a Hszi Csin-ping kínai elnök által fémjelzett Egy övezet, egy út projekt ellensúlyozására.
Róna Péter arra emlékeztetett, hogy Japán már jóval korábban felismerte, hogy csökkentenie kell függőségét, és elkezdte leépíteni kínai gazdasági kapcsolatait. Kérdés, hogy Európa képes lesz-e erre. Az új idők jeleként szociáldemokrata-zöld-liberális kormánykoalíció került hatalomra a hazánk legfontosabb európai partnerének számító Németországban, amely a Pekinggel szembeni megengedő politikát jelentő merkeli évek után nagy változásokat hozhat ezen a téren is.
Róna úgy tudja, a német nagyvállalatok is fontolóra veszik gazdasági kapcsolataik visszafogását, és új beruházások már egyáltalán nem érkeznek Kínába. Matura Tamás ugyan nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a kínai piacon erősen érdekelt nagy német vállalatok lobbiereje még valamennyire felülírja a követendő irányt, de minden jel arra mutat, hogy kevésbé Kína-barát politikai időszak következik Európa életében, ami a hazánk Kína-politikájára is hatással lesz.
Ezzel kapcsolatban Matura szerint érdekes lesz megfigyelni, mi várható a jövő évi választások után. Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt még novemberben Brüsszelben azt nyilatkozta a hongkongi South China Morning Postnak, hogy hatalomra kerülésük esetén szeretnének együttműködni és üzletelni Kínával, de kölcsönösen előnyös alapokon. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy miniszterelnökként független hatóságok segítségével teljes egészében átnézetné és felülvizsgáltatná a két ország eddigi kapcsolatát, kezdve a kínai infrastrukturális hitelektől a vakcinabeszerzésen át egészen a Fudan Egyetemig. Egyes beruházások ugyanis nem szolgálják a magyar nemzeti érdekeket, erre példaként említette a Belgrád-Budapest vasút felújítását. Szerinte túlárazott a projekt, a finanszírozási kondíciók pedig kedvezőtlenek Magyarország számára.
– Úgy tűnik, Márki-Zay Péter elég objektíven és reálisan látja a kínai-magyar kapcsolatokat, hiszen nem arról beszélt, hogy minden hidat fel kell égetni, hanem arról, hogy a mindkét fél számára előnyös kapcsolatokat fenn kell tartani, a számunkra előnytelennek tűnő üzleti megállapodásokat pedig felül kell vizsgálni. Ha jövő tavasszal az ellenzék győz, ez a fajta hozzáállás illeszkedni fog az új európai fősodorhoz, amely Kínával szemben óvatosabb és gyanakvóbb – mondta Matura. – Egy új magyar vezetésnek mindenképpen újra kell gondolnia a teljes nemzet- és külpolitikát, és ennek lehet része a Kínával való viszony átalakítása – tette hozzá. Amennyiben viszont 2022-ben mégis az ötödik Orbán-kormány jön, érdekes lesz megfigyelni, hogy a régi-új miniszterelnök milyen utat választ: belesimul-e a német partner Kína-politikájába, vagy úgy dönt, hogy Peking szemében még inkább felértékelheti Magyarország, mint uniós tag szerepét akkor, ha az egész közép-európai régióból már szinte csak Budapest áll ki Kína mellett a különféle emberjogi és külpolitikai kérdésekben.
Nagy kérdés még, hogy győzelme esetén az ellenzék képes lesz-e arra rávenni Pekinget, hogy változtasson például a Belgrád-Budapest vasútvonal szerződésein. – A kínaiak nagyon pragmatikusak, el lehet nekik magyarázni, hogy bizonyos dolgokat újra kell gondolni, de a változtatás lehetősége ellen szól, hogy ez Peking számára kedvezőtlen precedenst teremtene. Több ország is van ugyanis, amely az elmúlt években számára előnytelen hitelmegállapodást kötött Pekinggel, és szívesen kérné a feltételek újratárgyalását – mondta a Kína-szakértő.
Ami a Fudan Egyetem budapesti campusának építését illeti, Karácsony Gergely főpolgármester nemrég arról beszélt, hogy Kína visszavonulót fújna, és az Orbán-kormány is „elengedte a Fudan-történetet”. Matura szerint is a választásokig már nem várható előrelépés az ügyben. Sőt, Orbán Viktor november elején fogadta Mun Dzsein dél-koreai elnököt, majd bejelentette, hogy megkezdték a tárgyalásokat egy „komoly, nagy koreai egyetemi kampusz” létrehozásáról Budapesten. – Furcsa egybeesés, hogy miközben a budapesti kínai egyetem alapítása megkérdőjeleződött, hirtelen egy dél-koreai egyetemet próbálnak a magyar fővárosba csábítani – mondta a szakértő.
Nyílt visszavonulásról persze egyelőre szó sincs, sőt Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnökének kérdésére Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára azt válaszolta: törvényi kötelezettsége van a kormánynak, hogy 2022. december 31-ig beszámoljon az Országgyűlésnek a Fudan-beruházás előkészítéséről annak tervezett költségeiről, és amikor a beruházás feltételei ismertek lesznek, támogatják a népszavazást ez ügyben. Az ellenzék szerdán már meg is kezdte az aláírásgyűjtést, kétszázezret szeretnének összegyűjteni két hét alatt.
