Szabadkán egész augusztusban egy csepp eső sem esik, Újvidéket katasztrofális felhőszakadás sújtja, Magyarkanizsán 70 fokos a talaj a kukoricásban, Zlatibor sípályáin mutatóba sem esik a hó. Szerbiában a klímaváltozás már része az emberek életének. Milyen változások mentek végbe az elmúlt egy-két évtizedben? Hogyan lehetne elejét venni a nagyobb bajoknak? Ennek jártunk utána klímaszakértők és helyi gazdák segítségével.
A szomszéd fűje mindig zöldebb – ez a mondás jutott eszembe, amikor helyi termelőket kérdezgettem Szerbiában arról, hogy az ország mely tájegységein okozza a legnagyobb kárt a klímaváltozás. A Dunától délre élők szerint náluk a legrosszabb a helyzet. Egyrészt azért, mert náluk nagyobb a meleg, mint a Vajdaságban, másrészt azért, mert locsolni sincs mivel. A gyors és kisebb vízhozamú folyóikon villámgyorsan lefolyik az a kevés víz, ami a hegyekből érkezik. Az északi alföld nagy folyói és csatornái viszont lehetőséget adnak a gazdáknak az öntözésre.
A vajdaságiak ellenben úgy gondolják, őket veri igazán az Isten a klímaváltozással. Mivel messzebb vannak az Adriától, a mediterrán ciklonok nekik már nem sok esőt tartogatnak, az atlantiak pedig el sem jutnak odáig. A folyók vízhozama évről évre csökken, azokból öntözésre még akkor sem futná, ha lennének öntözőrendszerek, és az erre szolgáló csatornákat rendben tartanák. A kútjaik sem olyanok már, mint néhány évvel ezelőtt. Sokan vannak, akik új, a régieknél sokkal mélyebb kutakat furatnak. – Ezekből öntözünk, amíg ki nem ürülnek. Hogy aztán miből, azt ne tőlem kérdezze – fogalmazott egy bácskai gazda.
Aszályra árvíz
Az éghajlati adatok alapján sem könnyű megállapítani, hogy Szerbia mely tájai vannak a legnagyobb bajban. Másként szenvedik el a klímaváltozást a hegyvidéki tájak, megint másként az alföldiek. Hol a vízhiány a gond, hol a lezúduló árhullámok. Nem is vállalkoznék arra, hogy döntőbírót játsszak, inkább levonom a tanulságot: ma már alig van olyan szeglete Szerbiának, ahol ne okozna egyre súlyosabb problémákat az időjárás átalakulása.
Aleksandra Ugarkovic, a WWF Adria klímaszakértője szerint bármerre nézünk az országban, a klímaváltozás jeleivel találkozunk, még ha nem is mindig egyértelmű, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek mögött ez áll. Elég visszatekinteni az elmúlt tíz év eseményeire: az aszályos hónapokra, a pusztító árvizekre, a Balkánra korábban egyáltalán nem jellemző, egyre gyakoribbá váló tornádókra, a tikkasztó, 43 fokot is meghaladó nyári hőségekre – számos jele van annak, hogy az éghajlat átalakulóban van.
Hasonlóan látja a helyzetet Kovács Géza klímaszakértő is, aki szerint a klímaváltozás nem egy távoli probléma – már jelen van az életünkben, és szemmel látható módon rendezi át az évszakok időjárását. – Nemcsak az a kérdés, hogy tudunk-e alkalmazkodni az új helyzethez, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e komolyan venni a figyelmeztetéseket – fogalmazott Kovács Géza.
– Valamikor a tél valóban tél volt – ez rendre visszatérő kijelentés volt ez a gazdák és piaci árusok között, amikor a változásokról faggattam őket. Nagy havak voltak, a folyók befagytak. Egy belgrádi piacon áruló termelő arról mesélt, hogy a szülei még rendszeresen korcsolyáztak a Száván, mert ha nem is minden évben, de gyakran befagyott a folyó. – Én csak egy ilyen alkalomra emlékszem – tette hozzá a középkorú férfi.
A gazdák megállapításait Kovács Géza is meg tudja erősíteni: az Adriai-tenger hőmérséklete egyre magasabb, így nem érkezhetnek hidegebb légtömegek abból a térségből. A fagyos napok (amikor fagypont alatt marad a hőmérséklet egész nap) egyre ritkábbak. Ez manapság csak akkor következik be, amikor úgynevezett légpárna-effektus érvényesül, vagyis a hideg levegő megüli a tájat, és hosszabb ideig helyben marad. Zlatiborban, az ország síparadicsomának otthont adó hegyvidéken, általában csak decemberben esik le az első hó, holott régebben ez legkésőbb novemberben megtörténhetett. Aztán a hó március közepére el is tűnik, vagy még hamarabb, mert megesik, hogy januárban és februárban már szinte tavaszias az időjárás. Belgrád belvárosában a kávézók teraszai februárban is nyitva vannak, ottjártamkor kifejezetten sokan ültek kint a szabad ég alatt, a napsütést élvezve. Mint a szakértő megjegyezte: a tavalyi február nyolc fokkal volt melegebb az átlagnál, és az évszázad legmelegebb hónapjaként vonult be a feljegyzésekbe.
A tavasz sem a régi már. A hőmérséklet gyakran szélsőségesen ingadozik, a hirtelen érkező márciusi fagyok pedig nagy veszélyt jelentenek a mezőgazdasági termelésre. – A növények virágzásnak indulnak, majd jön egy kemény mínusz, és oda a termés – magyarázza a klimatológus. A szelesebb időjárás sem segíti a termelőket, a forró, száraz légmozgás gyorsan kiszárítja a talajt, tovább fokozva az aszály veszélyét.
A nyár viszont kiszámíthatóbb: brutálisan forró. A trópusi napok (amikor a hőmérséklet meghaladja a 35°C-ot) és a trópusi éjszakák (amikor a hőmérséklet nem süllyed 25°C alá) száma szinte évről évre megdönti a korábbi rekordokat. Tavaly 77 forró napot regisztráltak Szabadka környékén, miközben az előző csúcs valamikor a 2010-es években 70 körül mozgott. Az ilyen időjárás nemcsak az emberek, hanem a termőföldek számára is komoly kihívást jelent. Szabadkán és környékén tavaly augusztusban egy csepp eső sem esett, míg Újvidékre pusztító felhőszakadás csapott le.
Az ősz szintén kiszámíthatatlanabbá vált, a kezdete pedig kitolódott. Szeptember 20-áig általában nyárias idő van, és a csapadékmennyiség nagy eltéréseket mutat a különböző években. Az október-novemberi ciklonok általában hoznak esőt a tájra, de nem mindig elégséges mennyiségben. – Az igazán télies idő gyakran csak karácsony környékén érkezik meg, ha egyáltalán megérkezik – foglalta össze a változásokat Kovács Géza.
A mezőgazdaság az ország egyik legfontosabb gazdasági ágazata, amely több százezer ember megélhetését biztosítja, mostanság azonban komoly kihívásokkal néz szembe.
Kiszáradt legelők
Aleksandra Ugarkovic arra hívta fel a figyelmet, hogy az évszakok közötti átmenet megbomlott: a tavasz lerövidült, a télből egyenesen a nyárba vált az időjárás. Ez súlyosan érinti a mezőgazdaságot, mert a növények nem kapják meg az optimális fejlődéshez szükséges átmeneti időt. A tél és a tavasz egyre kiszámíthatatlanabb, a nyarak pedig szélsőségesebbé válnak Csapadék vagy túlzott mennyiségben, vagy egyáltalán nem érkezik. A hideg időszakok hirtelen köszöntenek be, és kevés csapadékkal járnak. A szárazság miatt a vízkészletek sem töltődnek fel megfelelően a téli és tavaszi hónapokban, ami későbbi problémákat okoz. A nyarak hosszabbak lettek és forróbbak. Mint a WWF szakértője megjegyezte, az utóbbi években a hőmérséklet rendszeresen eléri, sőt meghaladja a 43°C-ot, ami rendkívül megterhelő az emberek, az állatok és a növényzet számára is.
A legelők kiszáradása és a takarmányhiány szintén súlyos problémát jelent. A juh- és szarvasmarha-tenyésztés hagyományosan a természetes legelőkre támaszkodik, ám a szárazság miatt egyre kevésbé biztosított a megfelelő mennyiségű takarmány. Az őshonos fajták, mint a mangalica sertés és a cigája juh, évszázadokon keresztül alkalmazkodtak a régió éghajlati viszonyaihoz, ám az egyre szélsőségesebb időjárás az ő fennmaradásukat is veszélybe sodorja. A tejhozam csökken a hőstressz miatt, a baromfik kevesebbet esznek és kevesebb tojást tojnak, a sertések pedig különösen érzékenyek a forróságra, mivel kevés izzadságmirigyük van. Egyes gazdák arról számoltak be, hogy a nyári hónapokban az állataik étvágytalanok, letargikusak, és nehezebben szaporodnak. A termékenység csökkenése hosszú távon az állomány apadását eredményezheti. Ha pedig ezek az ellenállóbb fajták eltűnnek, az ország még inkább rá lesz szorulva az import takarmányra és húsra, ami tovább növeli a gazdák kiszolgáltatottságát.
A WWF Adria klímaszakértője azonban úgy látja, hogy a probléma összetettebb annál, hogy a klímaváltozás nehezebbé teszi a gazdálkodók életét. Az ökoszisztémát ugyanis még súlyosabb problémák elé állítja. A felmelegedés a korábban mérsékelt területeken is lehetővé teszi a nem őshonos, invazív fajok megjelenését, amelyek könnyedén felborítják a régió ökológiai egyensúlyát. A természetes élőhelyeken a megszokott növény- és állatvilág helyét egyre inkább átveszik az idegen fajok. A vízhiány következtében eltűnnek a hagyományos táplálékforrások – mint a medvék számára fontos csipkebogyó, vadalma és vadkörte –, így az állatok kénytelenek eltérni régi vándorlási útvonalaiktól, hogy új élelemforrást találjanak. Ez az alkalmazkodási kényszer azt eredményezi, hogy egyre gyakrabban alakul ki konfliktus az emberek és a vadállatok között. Hasonló trendekről számolt be lapunknak Hartel Tibor, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kutatója is, aki szerint nemcsak azért tűnik úgy, hogy több a medve Erdélyben, mert gyors ütemben nő a szaporulat. Inkább azért, mert az élőhelyek szűkülése rákényszeríti az állatokat arra, hogy egyre közelebb merészkedjenek a lakott vagy gyakrabban látogatott területekhez. A szakértő épp ezért arra figyelmeztet, hogy nem az állatok kilövése a megoldás a problémára, hanem az élőhelyek megtartása. Szerbiában a Balkán-hegység (Stara planina) vidékén okoz egyre több konfliktust a medvék jelenléte, annak ellenére, hogy a számuk nem túl magas.
Aleksandra Ugarkovic arra is felhívta a figyelmet, hogy a klímaváltozás a vízi ökoszisztémákra is komoly hatással van. A folyók vízszintje folyamatosan csökken, ami nemcsak az ivóvízellátásra, hanem az egész élővilágra veszélyt jelent. Egyre gyakoribbak az algásodások és káros cianobaktérium-járványok, amelyek közvetlenül érintik az emberi egészséget, miközben az állandó vízhiány miatt a vizes területek – különösen a természetes víztározók és mocsarak – elpusztulnak.
Románia, hasonlóan Magyarországhoz, súlyos vízhiánnyal küzd. De mit kezdenek szomszédaink a kis gazdálkodók tömegeinek megélhetését is veszélyeztet ő helyzettel? Riportunk Romániából.
Tűzvész a hegyek között
Az egyre forróbb és szárazabb nyarak ráadásul drasztikusan növelik az erdőtüzek kockázatát. A WWF szakértője kiemeli, hogy az elmúlt években Szerbiában is egyre több és egyre súlyosabb tűzeset fordult elő, különösen a nehezen megközelíthető hegyvidéki területeken. A Stara planinán például több hetes tűzvészek pusztítottak, amelyeket alig tudtak megfékezni a tűzoltók a nehéz terep miatt. Az ilyen katasztrófák nemcsak a fákat égetik porrá, hanem katasztrofális következménnyel járnak az egész élővilág számára: az állatoknak menekülniük kell, sokan közülük a lángok martalékává válnak, a növényzet regenerálódása pedig évtizedeket vehet igénybe. Az elpusztult fák és növények miatt az adott terület szén-dioxid-elnyelő képessége drasztikusan csökken, tovább súlyosbítva a klímaváltozás hatásait.
Fontos megemlíteni, hogy a vízjárta területek kiemelt szerepet játszanak (vagy játszhatnának) a klímaváltozás elleni küzdelemben. A vizes élőhelyek ugyanis hatalmas mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg – többet, mint az erdők. Emellett kiemelten fontos szerepet játszanak az árvizek szabályozásában, mivel nagy mennyiségű vizet képesek elnyelni, így megakadályozzák, hogy az ár a part menti településekre zúduljon. A WWF Adria jelenleg a Duna mellett, Gornje Podunavlje térségében folytat egy nagy projektet. Itt körülbelül 30 ezer facsemetét ültetnek el a Duna árterében, hogy visszaállítsák a vizes élőhelyeket, és megőrizzék a térség gazdag biodiverzitását.
Ez a terület az „Európa Amazonasának” nevezett bioszféra-rezervátum szerbiai része. Az öt országra kiterjedő UNESCO bioszféra-rezervátum Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Magyarországon és Szerbiában található. Az EU által társfinanszírozott projekt a Mura, Dráva és Duna menti ökoszisztémák helyreállítását tűzte ki célul.
A klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás elősegítése érdekében a WWF Adria számos programot indított Szerbiában. Az egyik legjelentősebb ezek közül a „Safe Nature and Climate” projekt, amely 30 civil szervezetet támogatott azzal a céllal, hogy erősítsék a klímavédelmi intézkedéseket és a fenntartható politikai döntéshozatalt.
A WWF emellett mikroplasztik mérési rendszert vezetett be a Duna medencéjében, hogy feltérképezze és csökkentse a műanyagszennyezés hatásait. További kezdeményezéseik közé tartozik a folyók megtisztítása és a halak vándorlásának elősegítése, amely lehetővé teszi az ökoszisztémák regenerálódását. A szervezet aktívan dolgozik a magánerdők fenntarthatóbb kezelésén is, hogy csökkentsék az illegális fakitermelést és növeljék az erdők ellenálló képességét a klímaváltozással szemben.
A Tisza és a Béga találkozása Titel közelében (Fotó: Csécsi László/Magyar Hang)
A szerb kormány tesz is lépéseket a káros hatások csökkentése érdekében, de a gazdák és a szakértők úgy látják, hogy egyelőre több a feladat, mint a megoldott probléma. Az ország részt vesz a Párizsi Egyezményben, amelynek célja a globális felmelegedés 1,5–2°C-ra korlátozása. Ennek részeként Szerbia vállalta, hogy csökkenti üvegházhatású gázkibocsátását, és fokozatosan fejleszti a megújuló energiaforrásokat. Az állam hangsúlyt fektet az energiahatékonyság növelésére, az erdőtelepítési programokra, valamint a vízgazdálkodási és árvízvédelmi rendszerek fejlesztésére is. Jelenleg zajlik Szerbia környezetvédelmi stratégiájának kidolgozása, amely átfogó klímavédelmi tervet vázol fel, de ennek megvalósítása még messze van, a gyakorlatban még mindig számos akadály áll fenn. Az ipari és energetikai ágazat továbbra is jelentős mennyiségű fosszilis energiát használ, főként szénerőművek formájában. A megújuló energiaforrások, például a nap- és szélenergia fejlesztése még gyerekcipőben jár, noha egyes projektek már elindultak.
A WWF Adria és más civil szervezetek szerint Szerbia klímapolitikájának egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek hosszú távú, következetes stratégiák, amelyek a mezőgazdaságot, az ipart és az energiaszektort fenntarthatóbb irányba terelnék. Emellett a környezetvédelmi szabályok betartatása is problémás, sok helyen hiányoznak az ellenőrzések, és az illegális fakitermelés, illetve szennyező tevékenységek gyakran megtorlatlanul maradnak.
A tanulság az lehet, hogy a klímaváltozás ma már Szerbiában sem csupán időjárási jelenség, hanem az emberek életminőségére is hatást gyakorol. Sürgős és átfogó válaszlépésekre van szükség, mert hatékonyabb állami intézkedések és támogatási rendszerek nélkül a klímaváltozás hatásai déli szomszédunknál is beláthatatlan következményekkel járhatnak .
A 2020-as Nemzeti Alaptanterv a tanárok többsége szerint rontott a helyzeten, és nem csak a tananyagmennyiség szempontjából – derül ki egy lapunk által megismert, friss kutatásból.
Tényleg lehetnek előre hozott választások már ősszel? Készen áll erre a Tisza Párt? Lehet a mindennapok problémáiról beszélni vagy leural mindent az ideológia és a szimbolikus ügyek? Hallgassa meg Ön is lapajánló podcastunkat!
A politikus szerint egyre több bizonyíték utal arra, hogy egy „nemzetközi korrupciós hálózat” pénzzel befolyásolta a magyar politikát, médiát és civil szférát.
A kétgólos hátrány ledolgozása és megfordítása önmagában is bravúr lenne a magyar labdarúgó-válogatott részéről a török csapat ellen, a Nemzetek Ligája osztályozójának vasárnapi visszavágóján – különösen annak fényében, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány dolgát kulcsjátékosok sérülése és eltiltása is nehezíti.
