Nem biztos, hogy a malária elleni szerként ismertté vált hidroxi-klorokin sokat segít a koronavírus-fertőzés leküzdésében. A friss kutatások szerint legalább is nincs egyértelmű hatása, és akik a használata után hamarabb gyógyulnak, azok sem feltétlenül ennek eredményeként.
A Plaquenil néven forgalomba kerülő gyógyszerről néhány hete vetődött fel, hogy segíthet a tünetek enyhítésében, az állapot gyorsabb javulásában. Miután oltóanyag továbbra sincs, és nem elégséges a tudásunk az új típusú koronavírusról, sokan természetesen rögtön csodaszerként, a koronavírus elleni küzdelem fontos eszközeként kezdtek tekinteni a hidroxi-klorokinra. Kis idő után ráadásul az amerikai Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hatóság (FDA) is engedélyezte a New York-i kórházakban való alkalmazását. Az egyik leglelkesebb támogató nem más volt, mint Donald Trump, így azon sem csodálkozhatunk, hogy most egyes lapok csak mint az elnök újabb balfogásaként számolnak be a kudarcról. A vizsgálatok viszont közben tovább folytatódnak, egyelőre nem lehet ítéletet hirdetni.
Tény, hogy a koronavírus kapcsán Kínából érkező információkat mindig érdemes fenntartásokkal kezelni, de a hidroxi-klorokin hatékonyságáról szóló kutatást többen is figyelemreméltónak látják. Százötven kórházi ápolásra szoruló beteget vizsgáltak, lényegi különbséget pedig nem találtak azok gyógyulását illetően, akik kaptak hidroxi-klorokint, illetve akik nem. Hozzátéve ugyanakkor a Reason összefoglalója szerint, hogy más eredmény lehetséges, ha a fertőzés korai szakaszától használják valakinél a szert. A Sanghaji Közegészségügyi Klinikai Központban harminc másik koronavírus-fertőzött kapcsán mutatták ki, hogy nincs nagy eltérés az említett két csoport között.
Egy másik kínai kutatás viszont már talált ilyen különbségeket, ezúttal hatvankét beteg felépülését tanulmányozva. Azoknál ugyanis, akik hidroxi-klorokint kaptak, azt látták, hogy öt nap után jelentősen esett a láz, ahogy a köhögés is mérséklődött. A szerről egyébként január végén indultak meg a találgatások, és a vuhani kutatóközpontból is érkeztek olyan vélemények, hogy a használat indokolt lehet.
Persze, Trumpnak is voltak hasonló vizsgálatok a kezében, amik látványos fejlődésről számoltak be. Egy francia felmérés például negyven koronavírus-fertőzöttet vett számba, több mint a felüknél látványos eredménnyel. Náluk három-hat napon belül a légutak tisztulását, a tünetek enyhülését lehetett megfigyelni.
Ugyanakkor ez a kutatás később kritikákat is kapott, végül attól a társaságtól is, amelyik a tanulmánynak helyt adó International Journal of Antimicrobial Agents lapot kiadja. Április 3-ai közleményük szerint a március 20-án kiadott szöveg nem felel meg a standardjaiknak, mert nem magyarázta el kellőképp, hogy milyen betegeket vontak be, és kiket lehetne általánosságban, ezzel pedig nem segítette a biztonságos használat előmozdítását. Érdekes ugyanakkor, hogy ezt a közleményt az International Society of Antimicrobial Chemotherapy társaság adta ki, nem maga a lap. A Marseille-i Egyetemen oktató Didier Raoult vezette kutatásnak feltehetően nem tett jót, hogy hamar állami vezetők kezdték bizonyítékként lobogtatni, miközben egyes kutatók nem voltak meggyőződve a módszerbéli pontosságáról.
A mellékhatásokra is igyekeztek többen felhívni a figyelmet. A szer ugyanis okozhat fejfájást, hasmenést, szédülést, hangulatingadozást és súlyvesztést is. Kínában akadt olyan beteg, akinek a hidroxi-klorokin hatására a mája károsodott, másnak romlott az állapota, hiába kapott a gyógyszerből.
Ráadásul a hidroxi-klorokin-szulfátra irányuló figyelem most hozzájárul ahhoz is, hogy akik eddig használták, azok kevésbé tudnak hozzájutni. Az Egyesült Államokban sokan panaszolták is, hogy nem kapnak Plaquenilt, miközben eddig az hozzátartozott a kezelésükhöz. A gyógyszer hatásos egy krónikus autoimmun-betegséggel, a lupusszal szemben is, ez a megtámadott szervek gyulladásával jár, és Magyarországon is hét-kilencezer embert érint. Miután a hidroxi-klorokin egyik fő gyártója Magyarország, a termék exportját hamar leállították, és megkezdték az engedélyeztetését a koronavírussal szembeni használatra.
A fenti, százötven betegre kiterjesztett kínai kutatást jobban kielemezte a Vermonti Egyetem tüdőgyógyásza, Josh Farkas. Azt látta, hogy a betegeknek inkább enyhe tüneteik voltak, a hidroxi-klorokin-kezelést pedig kifejezetten későn kezdték, a megfertőződés után 16-17 nappal. És bár valóban csekély számú beteget vontak be a vizsgálatba, de Farkas szerint mégis arra juthatunk, hogy a hidroxi-klorokin nem igazán fejt ki vírusellenes tevékenységet az élő szervezeten belül. Ha ugyanis lenne ilyen hatása, akkor hiába, hogy későn kezdték használni, mégis csak látnunk kellene az egyértelmű eredményét. Farkas szerint akkor járnánk el körültekintően, ha egyelőre csak hasonló kutatásokra korlátoznánk a hidroxi-klorokin használatát, és nem kezdenénk nagyobb számban betegek kezelése során alkalmazni.
