A népből, a népért és a néppel! – populista módon hangzik ez a jelszó, ám úgy látszik, Mexikóban mégis vevők rá a széles néptömegek. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a jelmondatot középpontba állító Andrés Manuel López Obrador fölényesen, a szavazatok 53 százalékát megszerezve nyerte július elején a mexikói elnökválasztást. Ez a teljesítmény nem csak azért kiemelkedő, mert a második helyen végző konzervatív jelölt csak a szavazatok 22 százalékát kapta. Obrador – vagy ahogy a támogatói a neve kezdőbetű alapján hívják, Amlo – a győzelmével az egész Latin-Amerikán átvonuló jobboldali hullámot törte meg.
A 64 éves Obrador a dél-mexikói Tabasco államban nőtt fel, ahol gyermekként az apja ruhaboltjában dolgozott. Sokan ekkor még úgy gondolták, hogy kereskedő lesz, ám ő másként döntött: politikai pályára ment, ezért belépett a hosszú évtizedeken át kormányzó Intézményes Forradalmi Pártba (PRI). Később azonban elhagyta ezt a formációt és a nyolcvanas évek végén alapított baloldali Demokratikus Forradalom Pártjában (PRD) folytatta – ekkor még kevés sikerrel. Az igazi áttörést az hozta el, hogy 2000-ben megválasztották Mexikóváros polgármesterének. Számos szociális intézkedést foganatosított a városban, amelyek annyira sikeresek voltak, hogy polgármesteri mandátuma végén Obrador támogatottsága 80 százalékra nőtt a mexikói fővárosban. Miután a politikus kilépett a PRD-ből, és megalapította a Nemzeti Újjászületési Mozgalmat (MORENA), már országos szintű babérokra tört egy nem is akármilyen programmal.
Obrador az elnökválasztási kampányának középpontjába a korrupció felszámolását helyezte, mely szerinte a szegénység egyik legfőbb okozója. – Mi vagyunk az egyetlenek, akik véget vethetnek a korrupciónak! – hirdette a kampánygyűlésein, ahol többek közt megígérte: tüzetesen ki fogják vizsgálni az állami cégek eddigi szerződéseit. Ennél is merészebb ígérete volt az, hogy felszámolja a drogháborút, ami egyébként már évtizedek óta véres leszámolások helyszínévé teszi az országot. Obrador azonban igazán a baloldali programjával vált népszerűvé. Kampányában azt mondta, hogy már a beiktatásának napján duplájára emeli a nyugdíjakat, oktatási reformot indít, emellett támogatni fogja a földműveseket és a kisvállalkozókat. S bár a külföldi befektetőket megnyugtatta, hogy nem lesznek államosítások, azért az északi szomszédnál sem dőlhetnek hátra. Obrador ugyanis magát a migránsok védelmezőjének tartja. A választási kampányban így arra buzdította a hallgatóságát, hogy minél nagyobb számban telepedjenek le az Egyesült Államokban, hiszen joguk van ehhez. Mindez alighanem különösen rosszul hangozhatott Donald Trump amerikai elnöknek, aki korábban azt mondta, az amerikai-mexikói határon felépítendő falat végül majd Mexikó fogja kifizetni.
Összességében talán nem meglepő, hogy Obradorban, vagyis Amlóban sokan a megváltót látják Mexikóban, aki most már igazán rendet tesz az országban. Ellenfelei viszont egy olyan jövőt vetítenek előre, ami napjaink Venezueláját jellemzi: autoriter rendszert, ahol a populista intézkedések végül romba döntik az egész gazdaságot.
Pánikszerűen vitték el a menekülteket a Balaton partjáról
Magyar származású menekültek és rokonaik érkeznek hazánkba a káoszba süllyedt Venezuelából. Őszödön migránspánik tört ki miattuk.
Ami biztos, hogy a decemberben hivatalba lépő elnöknek bőven lesz tennivalója: a Transparency International adatai szerint Mexikó a világ 45. legkorruptabb országa, ahol ordító társadalmi különbségek vannak. Ez pedig kitűnő táptalaj a populista politikusoknak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 9. számában jelent meg, 2018. július 13-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
