Több tízezres tömeg vonult fel augusztus 10-én Belgrádban, majd a tiltakozók a szerb főváros két pályaudvarát is elfoglalták. Az ok: a szerb kormány úgy döntött, hogy engedélyezi a Jadar-völgyben a lítiumkitermelést, ami a környezetvédők szerint katasztrofális következményekkel járna az ország vízkészlete, illetve mezőgazdasága számára. És bár néhány évvel ezelőtt a brazil bányavállalat, a Rio Tinto ügyében egyszer már visszavonulót kellett fújnia a szerb kormánynak a népharag miatt, a jelek szerint ezúttal eltántoríthatatlan a politikai vezetés. De miért annyira fontos a Szerb Haladó Pártnak ez a projekt, ha ekkora a társadalmi ellenállás?
A szerbiai lítiumkitermelés kérdése már hosszú évek óta napirenden van, mivel világszerte egyre nagyobb igény jelentkezik a fehér aranyra, vagyis a lítiumra az akkumulátorgyártás területén. Szerbia persze korántsem a legnagyobb európai lítiumlelőhely, az első helyen egyértelműen Németország áll, azonban az ottani tartalék kitermeléséhez jóval fejlettebb és költségesebb technológiára lenne szükség, mint a szerbiai bányászat esetében. A fejlett autóiparral rendelkező Németország ezért azt szeretné, hogy lehetőség szerint Szerbiában termeljék ki a lítiumot, ezért Olaf Scholz német kancellár július közepén Belgrádba látogatott, hogy utat törjön a kitermelés előtt. Ám ez a látogatás már csak megerősítette a szerb kormányt elhatározásában, hiszen az alkotmánybíróság már néhány nappal korábban érvénytelenítette a kabinet két évvel ezelőtti rendeletét, amely az akkori tiltakozások miatt megtiltotta a bányászatot a nyugat-szerbiai lelőhelyen. A szerb kormány ezután elfogadta az alkotmánybíróság határozatát a projekt speciális célú területrendezési tervének visszavonásáról. Ezért a szerb környezetvédők okkal gondolják azt, hogy kormányuk lepaktált azokkal, akik a kitermelés mellett vannak. A környezetvédők elsősorban Szerbia vízkészletét féltik, egy tonna lítium kitermeléséhez ugyanis több mint kétmillió liter víz szükséges, ez pedig a mezőgazdaságra is kihathat. Ami biztos: Chilében párologtatási-ülepítési technológiával nyerik ki a lítiumot, ami mostanra az egész tájat hófehér sivataggá változtatta. A kitermelésre jogokat megszerző cég, illetve a német vezetés garantálná, hogy minden a legmagasabb környezetvédelmi előírásoknak megfelelően fog zajlani, ám ez a legkevésbé sem nyugtatja meg a szerb környezetvédőket.
A haladók szempontjából persze sokkal jobb lenne, ha nem lennének kerékkötői a lítiumbányászatnak – már annál is inkább, mert ez az iparág óriási pénzeket biztosítana az országnak. Amennyiben megindulna a bányászat, évente nagyjából 58 ezer tonna lítium-karbonátot termelnének ki, ami 1,1 millió elektromos autóhoz elegendő. Mivel az európai autóiparnak egyre nagyobb szüksége van erre a fémre, és a gyártók függetlenedni akarnak a világ legnagyobb kitermelőjétől, Kínától, a szerbiai lítium óriási bevételekkel kecsegtet, ami a gazdaságnak bizonyosan jót tenne. Nem is beszélve arról, hogy ha megkezdődne a lítium kitermelése, akkor a Mercedes elektromos autókat gyártó üzemet létesítene az országban, ami rengeteg munkahelyet teremtene. És az sem mellékes, hogy Szerbia ezáltal megszerezné az Európai Unió vezető hatalmainak szimpátiáját, ami nemcsak az uniós integrációt gyorsíthatná fel, hanem fontos kártya lehetne a Koszovó státuszáról folyó nemzetközi jogi vitákban is.
Az augusztus eleji tiltakozásból ugyanakkor még nem látszik, ki tud-e nőni egy olyan mozgalom, amely a későbbiekben megváltoztathatná a politikai erőviszonyokat Szerbiában. Az utóbbi években több civil kezdeményezés is indult, amelyek azonban később kivétel nélkül elhaltak. A tiltakozók mindenesetre dühösek, ami még számos fordulatot tartogat a fehér arany kitermelése előtt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/33. számában jelent meg augusztus 16-án.
