Grúziában bejelentették a Szociáldemokráciáért Mozgalom megalakulását, ezzel megalakult az első politikai csoportosulás a kitartó tüntetőkből. Az alapítók elmondása szerint a mozgalom jelenleg több mint száz tagot számlál, amely egyesíti azon különböző hivatású állampolgárokat akik európai baloldali tapasztalatokra alapozva úgy vélik, hogy „Grúzia túléléséhez és fejlődéséhez az egyetlen helyes út a szociáldemokrácia útja”.
A mozgalom gerincét olyan aktivisták adják, akik több mint két hónapja minden nap tüntetnek a grúziai köztévé épülete előtt annak propagandisztikus működése miatt. A tüntetéseket egy, a parlamenthez vezető 3 kilométeres vonulás követi általában a belvárosban, amely során szintén hangot adnak követeléseiknek. A grúziai politikai spektrumban jelenleg nincs igazán erős és aktív baloldali párt. A 90-es években alakult Munkáspárt rendre pár százalékot ér el a választásokon, a volt honvédelmi miniszterhelyettes, Ana Dolidze Az Emberekért baloldali pártja pedig a választások előtt csatlakozott a három nagy Európa-párti koalíció egyikéhez, az Erős Grúziához. Az ellenzéki pártok többsége, így a négy fő ellenzéki erő is vagy az Európai Néppártnak vagy a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) a megfigyelő tagja. A 2012 óta hatalmon lévő, először pártszövetségként induló Grúz Álom a kezdetekben középbal pártnak pozícionálta magát, és az Európai Szocialisták (PES) pártcsaládjának volt tagja, megfigyelői státusszal egészen 2023 őszéig – ekkor azonban kizárták őket. A döntés indoklásában a grúz kormánypárt antidemokratikus fordulata mellett említésre került az akkori miniszterelnök, Irakli Gharibashvili szereplése a budapesti konzervatív szuperkonferencián, a CPAC-en, amelyen Orbán Viktor meghívására vett részt, és amelyet az Európai Szocialisták összeegyeztethetetlennek tartottak értékrendjükkel.
A Grúz Álom a Fideszhez hasonló fejlődési utat járt be: az egyik baloldaliként, a másik liberálisként indulva egyre inkább a politikai jobb felé mozogva olvasztottak magukba különböző pártokat és azok szavazóit. Kormányra kerülésük után hamar országuk domináns politikai pártjává váltak, mostanra pedig mindkét politikai tömörülés a populista szélsőjobb oszlopos tagja. Politikájuk és kommunikációjuk tekintetében példátlan egyezések vannak a két párt között, az Orbán-kormány folyamatos támogatásáról biztosítja a grúziai rezsimet, a VSquare oknyomozóportálnak pedig több forrás is megerősítette, hogy Habony Árpád, Orbán Viktor nem hivatalos kampánytanácsadója gyakori vendég a grúz fővárosban.
A Grúz Álom elleni tüntetések továbbra is mindennapos szinten folytatódnak, ám az elmúlt két hónap során már nem az ellenzéki erők töltötték be a vezető szerepet. Az ellenzéki szavazók közül is sokan kritizálják az ellenzéki pártokat a demonstrációkban vállalt aktivitásuk és hatékonyságuk miatt, hiányolják a tüntetőkkel és közvéleménnyel folytatott kommunikációt részükről, és sokan bizalmatlanok velük szemben. A kritikus vélemények egyik fő eleme, hogy számos ellenzéki politikus töltött be különböző pozíciókat előző kormányokban, és kevés, teljesen új arcokkal felálló párt jött létre az elmúlt évek során, így egyre több tüntető részéről fogalmazódott meg az igény új ellenzéki pártok létrehozására. Ezen okból az újonnan létrejött Szociáldemokráciáért Mozgalom megalakulását többen pozitívan értékelték és remélik, hogy az új formáció azon területekre koncentrálja majd aktivitását, amelyet hiányolnak a többi ellenzéki párttól. Több ellenzéki politikus is jókívánságait fejezte ki az új mozgalomnak.
Eközben az országban egyre diktatórikusabb módszerekhez folyamodik a rezsim. Új, a média és a civil szervezetek működését korlátozó törvényt jelentettek be, a közigazgatási szabálysértés miatti őrizetbe vétel idejét 14 napról felemelték 60 napra (még Oroszországban és Fehéroroszországban is kevesebb ez az időtartam), több, a tüntetések folyamatos kellékeként szolgáló eszközt tiltottak be, így a különböző lézerek és pirotechnikai eszközök használatát vagy a maszkviselést, és mindezen szabálysértések pénzbírságának árát a többszörösére emelték. A maszkviselésért 2000 grúz laris (mintegy 270 000 forint) bírság jár, a tüntetések alatti útlezárásért és a forgalom akadályozásért pedig 5000 grúz laris (675 000 forint) bírság jár személyenként. Egyszerű tüntetőket, különböző közszereplőket és ellenzéki politikusokat érnek támadások. A Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciáról visszatérő grúz politikusokat, előbb Giorgi Gakharia volt miniszterelnököt és ellenzéki pártvezetőt ért támadás, majd másnap Grúzia ötödik köztársasági elnökét – akit a nyugati országok továbbra is az ország legitim elnökeként ismernek el – Salome Zourabichvilit támadták meg, és dobálták meg tojással. A reptér őrei és a rendőrség nem avatkozott közbe egyik esetben sem, a támadókat nem vették őrizetbe és nem indult nyomozás azon kormánypárti propagandistákkal szemben sem, akik nyilvánosan írtak arról a különböző közösségi oldalakon, hogy ezek a támadások meg fognak történni.
